A Kúria Kfv.35631/2011/7. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 32. §, 35. §, 44. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 119. §, 120. §] Bírók: Darák Péter, Huszárné dr. Oláh Éva, Mudráné dr. Láng Erzsébet

A határozat elvi tartalma:

A számlabefogadó adólevonási joga önmagában azért nem tagadható meg, mert a számlakiállító nem rendelkezett bejelentett munkaerővel és dokumentált tárgyi eszközökkel, illetve hogy ezeket a számlabefogadó nem ellenőrizte. A levonási jog csak akkor tagadható meg, ha az adóhatóság objektív alapú bizonyítékokkal alátámasztja, hogy a számlabefogadó tudta vagy tudnia kellett volna, hogy adócsalásban vesz részt.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.631/2011/7.szám

A Kúria a dr. Kosik Kristóf ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Váltó Veronika jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Pest Megyei Bíróság 2011. május 30-án kelt 4.K.26.367/2011/4. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Pest Megyei Bíróság 4.K.26.367/2011/4. számú ítéletét és az alperes 2899466279. és 2899466257. számú határozatait - az első fokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 200.000 (kétszázezer) forint elsőfokú és 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az adóhatóság a felperesnél 2007. szeptember-december és 2008. január-április hónapokban általános forgalmi adó (áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, mely eredményeképpen összesen 15.591.000 Ft adókülönbözetet írt elő, ebből 7.776.000 Ft volt az adóhiány, aminek, valamint szankcióinak (adóbírság és késedelmi pótlék) megfizetésére kötelezte a felperest. 2008. május hónapra vonatkozóan szintén áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzés történt, melynek során a hatóság összesen 2.632.000 Ft áfa adókülönbözetet írt elő, amelyből 610.000 Ft adóhiánynak, 1.042.000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősült. Kötelezte a felperest az adóhiány és a szankciók (adóbírság, késedelmi pótlék) megfizetésére. A felperes fellebbezése nyomán eljárt másodfokú hatóság mindkét határozatot helybenhagyta.

Az alperes egyezően az elsőfokú hatósággal azt állapította meg, hogy a felperes nem volt jogosult levonni a befogadott számlák után a fenti összegű általános forgalmi adót, a számlák ugyanis fiktívek, mivel a gazdasági esemény elvégzéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel a számlakibocsátó B. Kft. nem rendelkezett. Lényegében a gazdasági esemény nem a számlán feltüntetett felek között és az abban írt módon valósult meg.

Az alperesi határozatokkal szemben a felperes bírósághoz fordult. A Pest Megyei Bíróság a pereket egyesítette, majd 1.K.27.937/2009/6. számú ítéletével a keresetet elutasította. Jogi álláspontja az alperesével egyezően az volt, hogy a befogadott számlák tartalmilag hiteltelenek, az ezeken feltüntetett munkálatokat ténylegesen nem a számlakibocsátó végezte. Sem a általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban régi Áfa tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban Sztv.) 166. § (2) bekezdése, sem az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban új Áfa tv.) 119. § (1) bekezdés, 120. § a) pontja alapján nem volt mód az áfa-visszaigénylés teljesítésére. Utalt még az ítélet a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 193/C. és D. pontjaira is. Lényegében a számlakibocsátó munkaerőt közvetített, amire nem volt engedélye, és a számla sem erről szólt.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyet a Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.35.378/2010/8. számú végzésével alaposnak talált. Kifejtette, hogy az első fokú ítéletnek ki kellett volna terjednie valamennyi kereseti kérelemre, de egyszersmind a bíróság ítélete nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen (Pp. 213. § (1) bekezdés, 215. §).

A megyei bíróság ítéletének indokolása nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a keresettel támadott határozatok kapcsán a felperes alappal hivatkozhatott-e a kellő körültekintés megállapíthatóságára. Ebben a kérdéskörben a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálódhatott, hiszen felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, sem a bizonyítékok felülmérlegelésének. Ily módon az első fokú bíróságnak kell az eljárást megismételnie. Ennek keretében a kereset által vitatott körben kell meghoznia új határozatát.

A Legfelsőbb Bíróság végzése nyomán eljárt Pest Megyei Bíróság a megismételt eljárásban hozott 4.K.26.367/2011/4. számú ítéletével a keresetet elutasította. A bíróság kifejtette, hogy megítélése szerint az adóhatóság a tényállást teljes körűen feltárta, az alkalmazandó jogszabályokat részletesen ismertette, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, ezzel a bíróság is egyetért, a kellő körültekintés fogalomkörének értékelése körében is. A 2008. január-április és 2008. május hónapra vonatkozóan már a régi Áfa tv. rendelkezései nem voltak hatályban. A régi Áfa tv. 44. § (5) bekezdésének megfeleltethető új rendelkezést az új Áfa tv. nem tartalmaz. A kellő körültekintést vizsgálni csak a 2007. évi időszakokra lehet. Eszerint az adózó adólevonási joga nem sérülhet, ha az adóköteles tényállás kapcsán kellő körültekintéssel járt el. E körben a kellő körültekintés csak akkor állapítható meg, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a számlabefogadónak közvetlenül nem volt tudomása, azt nem ismerhette fel, arra nem volt, illetve nem is lehetett ráhatással. Ugyanakkor a gazdasági életben elvárható az üzleti partner felőli tájékozódás. Jelen ügyben a rendelkezésre álló adatok alapján a felperes nem győződött meg arról, hogy a számlakibocsátó társaság rendelkezik-e a munkálatok elvégzéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel. A számlában foglalt általános forgalmi adó jogszerű levonásához nem elegendő a formailag megfelelő számla annak tartalmi hitelessége nélkül. A gazdasági tevékenység természetes személyek fizikai tevékenysége, akiknek konkrétan beazonosíthatónak kell lenniük és a munkát elvégző társasággal valamilyen jogviszonyban (alkalmazott, alkalmi munkavállaló, alvállalkozó) kell, hogy legyenek. Jelen esetben a munkát ténylegesen elvégző személyek nem beazonosíthatók. Adójogi szempontból nem értékelhető e személyek és a számlakibocsátó társaság közötti jogviszony. Az ellenőrzés során tett nyilatkozatok szerint a munkálatok elvégzéséhez szakemberek kellettek, ugyanakkor a felperes képviselője a munkát ténylegesen elvégző emberekről semmit nem tudott, noha ő szállította a munkálatok helyszínére a munkásokat, valamint ő biztosította számukra az eszközöket. A számlakibocsátó pedig a munkát végző emberekről csak annyit tudott mondani, hogy csepeli ismerősök voltak és a megállapodás szerinti órabérre óránként és emberenként 100 Ft-ot tett rá.