A Budapest Környéki Törvényszék K.26367/2011/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 339. §] Bíró: Albert Zoltán

A bíróság a Ügyvédi Iroda - ügyintéző dr. ügyvédjelölt - által képviselt Bt. felperesnek a dr. jogtanácsos helyett eljárt dr. jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránt indult perében, nyilvánosan megtartott tárgyaláson meghozta a következő

Ítéletet

A bíróság a felperes keresetét e l u t a s í t j a.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívására - az abban megjelölt módon és időben - fizessen meg 1.057.900 (egymillióötvenhétezerkilencszáz) forint feljegyzett kereseti illetéket.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 (kétszázezer) forint perköltséget, amely magába foglalja a Legfelsőbb Bíróság által megállapított 50.000 (ötvenezer) forint perköltséget is.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

A bíróság a közigazgatási és a peres iratok alapján a következőket állapította meg.

Az elsőfokú adóhatóság a 2007. év szeptember-december és 2008. év január-április hónapokra vonatkozóan általános forgalmi adó bevallás utólagos ellenőrzését folytatta le a felperesnél, amelynek eredményeként határozatával a felperes terhére 15.591.000 forint általános forgalmi adó adókülönbözetet állapított meg, amelyből 7.776.000 forint adóhiánynak, a fennmaradó 7.815.000 forint adófolyószámlát nem érintő adókülönbözetnek minősült, egyidejűleg az adóhiány összege után jogkövetkezményként 3.888.000 forint adóbírságot szabott ki és 980.000 forint késedelmi pótlékot számított fel.

Az elsőfokú adóhatóság külön eljárásban a 2008. év május hónapra vonatkozóan is folytatott le általános forgalmi adó bevallás utólagos ellenőrzését a felperesnél, ennek eredményeként a számú határozatával a felperes terhére a felperes terhére 2.632.000 forint általános forgalmi adó adókülönbözetet állapított meg, amelyből 610.000 forint adóhiánynak, 1.042.000 forint jogosulatlan igénylésnek, a fennmaradó 980.000 forint pedig adófolyószámlát nem érintő adókülönbözetnek minősült, egyidejűleg jogkövetkezményként 826.000 forint adóbírságot szabott ki és 56.000 forint késedelmi pótlékot számított fel.

A felperes fellebbezései folytán eljárt alperesi jogelőd (az alperessel együtt a továbbiakban: alperes) a 2009. szeptember 8. napján kelt számú határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.

Az adóhatságok megálapítása szerint a felperes a vizsgált időszakokban a Kft. által fémszerkezet megmunkálással és kivitelezéssel kapcsolatos szolgáltatásokról kiállított számlák általános forgalmi adó tartalmát jogellenesen helyezte levonásba. Az adóhatóság - határozataiban részletesen rögzítve és értékelve az ügyletek kapcsán rendelkezésre álló iratokat és nyilatkozatokat, a lefolytatott kapcsolódó vizsgálat eredményét - megállapította, a számlákban szereplő gazdasági események nem számlákban feltüntetett felek között valósultak meg, mert a számlakibocsátó nem rendelkezett a számlákban szereplő gazdasági esemény elvégzéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel. Erre tekintettel a számlák tartalmilag hiteltelenek, azokra alapozva adólevonási jog jogszerűen nem gyakorolható, továbbá a felperes esetében a kellő körültekintést sem lehetett megállapítani, ami egyébként a 2008. év tekintetében nem is vizsgálható. Az adóhatóság döntései jogszabályi alapjaként a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15.§ (3) bekezdését, 165. § (1)-(2) bekezdéseit, 166. § (1)-(2) bekezdéseit, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: régi Áfatv.) 32.§ (1) bekezdésének a) pontját, 35.§ (1) bekezdését és 44.§ (5) bekezdését, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: új Áfatv.) 120. § a) pontját és 127. § (1) bekezdés a) pontját, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1.§ (5) és (7) bekezdését, 2.§ (1) bekezdését, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 193/C.§ a) pontját és 193/D.§ (1) bekezdését jelölte meg, az adóbírság kiszabása az Art. 170.§ (1) bekezdésén, a késedelmi pótlék felszámítása, illetve megállapítása az Art. 165.§-án alapult.

A felperes az alperes határozatainak bírósági felülvizsgálata iránt keresetet terjesztett elő, kereseti kérelme az alperesi határozatok hatályon kívül helyezésére irányult. A felperes kereseti kérelmét arra alapította, hogy álláspontja szerint adólevonási jogával jogszerűen élt a kifogásolt esetekben, az ügyletek során kellő körültekintéssel járt el. Előadta, eljárása megfelelt a régi Áfatv. 44. § (5) bekezdésének és a 7003/2002. (PK.21.) PM irányelvben rögzítetteknek, levonási joga ezért sem sérülhetett. Kifejtette, a kézi kitöltésű számlák megfeleltek a számla adóigazgatási azonosításra alkalmasságának feltételeit meghatározó 24/1995. (XI.22.) PM rendeletnek, az ügylet nem tartozik a 7012/1997. (AEÉ 13.) APEH irányelvben tipizált fiktív számlás esetek körébe, a gazdasági események a valóságban megtörténtek, a számlakibocsátó társaság valós adóalany volt, arról pedig tudomása nem lehetett és ráhatása sem volt arra, hogy a számlakibocsátó bejelentett, szakképzett alkalmazottal, tárgyi eszközökkel nem rendelkezik és alkalmi munkavállalói nyilvántartása nem megfelelő.

A felperes másodlagosan az adókülönbözetek vonatkozásában fizetési könnyítés engedélyezését és a szankciók (adóbírság, késedelmi pótlék) elengedését kérte.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a határozataiban foglaltakat fenntartva.

A Bíróság az alperesi határozatok felülvizsgálata iránt indult pereket egyesítette és az egyesített ügyben a 2010. június 22. napján meghozott számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletét arra alapította, hogy a munkálatokat ténylegesen nem a számlakibocsátó végezte el, a valós gazdasági események a felperes és ismeretlenül maradt személyek között jöttek létre, így a számlákra az Sztv. 166.§ (2) bekezdése, a régi Áfatv. 32.§ (1) bekezdés a) pontja és 35.§ (1) bekezdés a) pontja, az új Áfatv. 119.§ (1) bekezdése és 120.§ a) pontja alapján adólevonási jog nem alapítható.

A bíróság jogerős ítéletével szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelynek eredményeként a Legfelsőbb Bírósága 2011. február 24-én kelt Kfv.V.35.378/2010/8. számú végzésével az ítéletet hatályon kívül helyezte és a Bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította, mert megállapítása szerint a megyei bíróság ítélete egyrészt túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, másrészt nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felperes alappal hivatkozott-e vagy sem a kellő körültekintés megállapíthatóságára. A Legfelsőbb Bíróság az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy a megyei bíróságnak a kereset által vitatott körben kell meghoznia határozatát.