A Fővárosi Törvényszék K.702939/2021/10. számú határozata verseny ügyben hozott vj/111-171/2015. (az eljárás alá vontak számára betekinthető iratváltozat: vj/111-172/2015., betekinthető iratváltozat: vj/111-173/2015.) számú egybefoglalt döntés határozati része mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata tárgyában. [1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 11. § (1) bek.] Bírók: Antal Regina, Czap Sarolta, Szőke Mária

Fővárosi Törvényszék

Az ügy száma: 104.K.702.939/2021/10.

Az I. rendű felperes: I.r. felperes (I.r. felperes címe)

A II. rendű felperes: II.r. felperes (II.r. felperes címe)

A III. rendű felperes: III.r. felperes (III.r. felperes címe)

A felperesek képviselője: felperes jogi képviselője

(felperesek jogi képviselő címe)

Az alperes: Gazdasági Versenyhivatal (1054 Budapest, Alkotmány utca 5.)

Az alperes képviselője: dr. Ay Zoltán Nándor kamarai jogtanácsos és dr. Kőhalmi Attila versenytanácstag

A per tárgya: verseny ügyben hozott Vj/111-171/2015. (az eljárás alá vontak számára betekinthető iratváltozat: Vj/111-172/2015., betekinthető iratváltozat: Vj/111-173/2015.) számú egybefoglalt döntés határozati része mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata

Í T É L E T :

A bíróság az alperes 2018. december 19. napján kelt Vj/111-171/2015. számú határozata rendelkező részének IV. pontját megsemmisíti.

Az eljárás során felmerült első- és másodfokú perköltségeiket a felek maguk viselik.

Kötelezi a bíróság az I. rendű felperest 750 000 (hétszázötvenezer) forint, a II. rendű felperest 26 000 (huszonhatezer) forint, a III. rendű felperest 110 000 (száztízezer) forint kereseti részilleték - az állam külön felhívására történő - megfizetésére; a további 886 000 (nyolcszáznyolcvanhatezer) forint kereseti részilletéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A per alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesi vállalkozások mint ajánlattevők 2012. és 2014. évek között több település - város1, város2, község - önkormányzatai által hévíz, illetve artézi kút fúrásával, felújításával és hasznosításával összefüggésben kiírt közbeszerzési eljárásokban vettek részt.

[2] Az alperes a 2015. november 24. napján indított versenyfelügyeleti eljárása eredményeként a 2018. december 19. napján kelt egybefoglalt döntésének határozati részében - a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11. § (1) bekezdésére, valamint (2) bekezdés a) és d) pontjaira hivatkozva - megállapította, hogy a felperesek 2012. október 13-ától 2014. október 18-áig egységes és folyamatos jogsértést követtek el, amelynek keretében a város1 Város Önkormányzata által 2012. október 13-án kiírt, a város2 Város Önkormányzata által 2014. március 26-án, valamint 2014. október 10-én kiírt közbeszerzési eljárások során az I. rendű felperes tendernyertessége érdekében versenykorlátozó megállapodást kötöttek. Rögzítette, hogy az egységes és folyamatos jogsértés az I. és a III. rendű felperesek vonatkozásában a község Község Önkormányzata által 2013. november 23-án, valamint 2014. augusztus 18-án kiírt közbeszerzési eljárásokra is kiterjedt. Megállapította továbbá, hogy a község Község Önkormányzata által 2013. november 23-án kiírt közbeszerzési eljárás során az I. rendű felperes és a perben nem álló cég1 versenykorlátozó célú megállapodással felosztották a piacot, és az ajánlati árat az I. rendű felperes tendernyertessége érdekében határozták meg.

[3] Rámutatott, hogy a felperesek nem tudták bizonyítani azon állításukat, miszerint az I. rendű felperes tényleges irányítást gyakorolt a másik két felperes felett, amelyre tekintettel a Tpvt. 15. § (1) bekezdése szerinti, egymástól nem független vállalkozásoknak minősülnek, ezért az együttműködésük nem lehet versenyjogsértő. Ezzel szemben megállapította, hogy a felperesek egymástól független, jogsértő módon összejátszó vállalkozások. Annak, hogy az I. rendű felperes mellett a II. és a III. rendű felperesek is elindultak a fenti pályázatokon, egyetlen észszerű, gazdaságilag indokolható és racionális magyarázata van: az adott tenderek vonatkozásában az I. rendű felperesnek szüksége volt ún. támogató ajánlatok meglétére, amelyek alapján formálisan - egy külső szemlélő számára - úgy tűnhetett, hogy versenyben nyerte el a pályázatot. E megállapodás azért minősül az egyes tenderek vonatkozásában egységes és folytatólagos jogsértésnek, mert ezen magatartásokat a felperesek időben egymást követően, folytatólagosan és azon átfogó terv mentén valósították meg, hogy a tendereket az I. rendű felperes nyerje.

[4] Mindezen jogsértésekre tekintettel az alperes határozatában valamennyi felperessel szemben a Tpvt. 78. §-a szerinti, maximális összegű bírságot szabta ki: az I. rendű felperest 96 104 100 forint, a II. rendű felperest 874 000 forint, a III. rendű felperest 3 683 300 forint versenyfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte. Kifejtette, hogy az I. rendű felperes kezdeményezői és szervezői szerepét kiemelkedő jelentőségű súlyosító körülményként értékelte. Kezdeményező szerepét maga az I. rendű felperes sem vitatta, sőt kifejezetten azt alátámasztó előadás tett, bizonyítékokat szolgáltatott. Ezen túlmenően szintén kiemelt súlyosító körülményként vette figyelembe a felróhatóságot: a felperesek maguk is elismerték, hogy az I. rendű felperes vezérigazgatója közreműködött a pályázatokban, döntéseket hozott, és a II. rendű felperes ügyvezetője is aktívan részt vett a pályázatokkal kapcsolatos ügyintézésben (e személyek állították össze a pályázatokat, és ők tartották a kapcsolatot a kiíróval).

[5] Megállapította, hogy az ügyintézési határidő 2018. január 9. napján (helyesen: 2018. január 19. napján) járt le, amelyet - az ügy bonyolultsága és összetettsége miatt - túllépett, az eljárás elhúzódását azonban nem tartotta enyhítő körülményként figyelembe vehető tényezőnek. Álláspontja szerint semmilyen hátrányos következménye nincs annak, hogy a vállalkozások versenyfelügyeleti eljárás hatálya alatt állnak, a felperesek ezen hivatkozásukat semmivel sem bizonyították. A Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.37.291/2009/29. számú ítéletére utalva - amely szerint a jogsértés súlya szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a számonkérésre mikor került sor, a határidő múlása kapcsán annak van relevanciája, hogy az az ügy érdemi eldöntésére kihatással volt-e - kijelentette, hogy az ügyintézési határidő túllépésének az ügy érdemi eldöntésére nem volt kihatása.

A keresetek és a védirat

[6] A felperesek keresetleveleikben elsődlegesen az alperesi határozat megváltoztatásával a versenyfelügyeleti eljárás megszüntetését, másodlagosan a határozat megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését, harmadlagosan annak megváltoztatását és a versenyfelügyeleti bírság mellőzését, illetve csökkentését kérték.

[7] Vitatták az alperes által megállapított tényállást, a határozat jogalapját képező, terhükre rótt cselekmények - azaz a jogsértés - megvalósítását. A bírságkiszabás körében előadták, hogy az alperes tévesen hivatkozott az I. rendű felperes vezető szerepére; jogszabálysértő módon értékelte súlyosító körülményként, hogy vezető tisztségviselőik részt vettek az összejátszásban. Álláspontjuk szerint enyhítő körülményként kellett volna figyelembe venni a versenyfelügyeleti eljárás elhúzódását, ami üzleti működésükre és a védekezéshez való joguk gyakorlására is hatással volt. E körben a Kúria Kf.II.37.959/2018/14. számú ítéletét felhívva arra hivatkoztak, hogy az ügyintézési határidő lejártát követően bírság kiszabására nincs lehetőség, mivel az a tisztességes eljárás követelményének sérelmét idézi elő.