A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37348/2009/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 152. §, 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 38. §] Bírók: Buzinkay Zoltán, Fekete Ildikó, Patyi András

Kfv.IV.37.348/2009/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Molnár László ügyvéd /3300 Eger, Törvényház u. 13-15./ által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Észak-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal /3300 Eger, Kossuth u. 9./ alperes ellen martinsalak felhasználásával épített épület kárenyhítése tárgyában született közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 14.K.22.333/2008/6. számon 2009. január 19-én hozott jogerős ítélete ellen a felperes által 7. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálása folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 14.K.22.333/2008/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 /tízezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra - 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a 2001. november 3-án kelt adásvételi szerződéssel megszerezte a lakóház, udvar, gazdasági épület megnevezésű, 728 m2 területű ingatlan tulajdonjogát.

Az ingatlanra M. L. és M. L-né holtig tartó haszonélvezeti joga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezésre került.

A felperes kérelme nyomán Ózd Város Jegyzője 2008. április 14. napján kelt 126-2/IG/2008. számú határozatával a felperesnek az ingatlannal kapcsolatos kárenyhítési kérelmét elutasította.

Az elsőfokú hatóság határozata hivatkozott arra, hogy az ingatlan korábbi tulajdonosa 1999. november 9-én bejelentést tett a polgármesteri hivatal műszaki ügyosztályán, a martinsalak felhasználásával létesített épület hibáira vonatkozóan.

Ezt követően az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság megbízásából az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht. /a továbbiakban: ÉMI Kht./ többször is megvizsgálta az épületet, eleinte C2-es, majd C1-es kategóriába sorolta.

A felperes felkérésére 2007. június 14. napján készült szakvélemény az épületet már a súlyosabb D kategóriába sorolta.

A felperes kérelmét elbíráló határozat meghozatala előtt az első fokon eljárt jegyző 2007. június hónapban állásfoglalást kért a közigazgatási hivataltól, az ózdi martinsalak felhasználásával készült lakóépületek tulajdonosainak kárenyhítéséről szóló 40/2003. /III. 7./ Kormányrendelet rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozóan.

Az állásfoglalás kérésére az Észak-magyarországi Regionális Hivatal - mint az alperes jogelődje - 2007. augusztus 1-jén kelt 2606/2007. számú levelében válaszolt.

Az állásfoglalás rögzítette, hogy a Kormányrendelet alkalmazása során a 2002. január 15-ig benyújtott kérelem alapozza meg a kárenyhítés megítélését; amennyiben 2002. január 15-ig a kérelmező bejelentést nem tett, úgy kárenyhítési támogatásban nem részesülhet.

Az első fokon eljáró hatóság megállapította, hogy a Kormányrendelet 1. § és 3. § /5/ bekezdése alapján a kérelem nem teljesíthető, mivel a felperes kárbejelentési kérelmét 2002. január 15-ig nem terjesztette elő.

A határozattal szemben a felperes által előterjesztett fellebbezés folytán eljáró alperes 2008. június 30-án kelt 2139-1/2008. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Határozatában megállapította, hogy a felperes tulajdonában álló lakóépület károsodását az előző tulajdonos jelentette be, azonban a felperes - mint új tulajdonos - a bejelentést a 2001. november 3-i adásvételt követően nem tette meg.

Az alperesi határozattal szemben a felperes terjesztett elő annak bírósági felülvizsgálatára irányuló keresetet, melyben kérte, hogy a bíróság az alperesi határozatnak - az elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezése mellett - az elsőfokú hatóságot kötelezze új eljárásra, és új határozat hozatalára.

Jogszabálysértésként a Kormányrendelet 1. § /2/ bekezdésének téves értelmezését jelölte meg, tekintettel arra, hogy - álláspontja szerint - a jogelőd kárbejelentése az ingatlan tulajdonjogában történt változás folytán a jogutódra, tehát a felperesre is kiterjedt, így számára a kárenyhítési támogatást meg kellett volna állapítani.

Megítélése szerint az, hogy az elsőfokú hatóság a másodfokú hatóságtól állásfoglalást kért, majd erre az állásfoglalásra alapította határozatát, az Alkotmánybíróság 60/1992. /XI. 17./ AB határozatában foglaltakkal ellentétes.

A felperes előadta még, hogy 2008 márciusában az Ózdi Martinsalak Károsultjai Egyesület a Kormányrendelet alkotmányellenességének megállapítása iránt az Alkotmánybíróságnál utólagos normakontroll iránti indítványt terjesztett elő, erre tekintettel kezdeményezte a per felfüggesztését.