A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21432/2007/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 3. §, 253. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Szabó Klára, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.432/2007/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Bárdos Péter ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatal Módszertani és Jogi Képviseleti Osztálya által képviselt Heves Megyei Bíróság (3300 Eger, Barkóczy u. 1.) alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Nógrád Megyei Bíróság 2007. szeptember 4. napján kelt 17.P.20.486/2007/14. szám alatti ítélete ellen az alperes 15. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja és a keresetet teljesen elutasítja.

Az alperest a terhére megállapított elsőfokú perköltség térítése alól mentesíti.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 8.300 (nyolcezer-háromszáz) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes módosított keresetében 139.327 forintban és ezen összeg törvényes kamataiban kérte marasztalni az alperest a Ptk. 349. § (3) bekezdése és a 339. § (1) bekezdése alapján. Ezen túlmenően kérte a Pp. 123. §-ára figyelemmel annak a megállapítását is, hogy amennyiben az előzményi perben született jogerős ítéletben a terhére megállapított 50.000 forint első- és másodfokú perköltség tényleges megfizetésével kára keletkezik, úgy annak jogkövetkezményeit az alperes köteles viselni. Bejelentette perköltség-igényét is.

A felperes keresetében előadta, hogy 2.Pf.25.518/2006/5. szám alatt jogszabálysértő ítéletet született, mert azt az alperes a Pp. 235. § (1) bekezdésébe és a 249. § (1) bekezdésébe ütköző módon hozta meg. E korábbi perbeli alperes ugyanis sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezésében nem hivatkozott arra, hogy a per tárgyául szolgáló szerződést nem ő kötötte meg, hanem az általa alapított betéti társaság. Ez a védekezés először a másodfokú tárgyaláson hangzott el, de ezt a másodfokú bíróság a Pp. 235. § (1) bekezdése és a 249. § (1) bekezdése folytán nem vehette volna figyelembe. A jogerős ítélet mégis azért utasította el a keresetet, mert a másodfokú bíróság megállapította, hogy a laptop-használati jogviszony a felperes és a K. Bt. között jött létre, így a laptoppal kapcsolatos valamennyi igényét a felperes a bt-vel szemben érvényesítheti. A perelt természetes személy jogviszony hiányában a laptop kiadására nem kötelezhető.

A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság a releváns jogszabályok alapján nem változtathatta volna meg az elsőfokú bíróság döntését, vagyis az elsőfokú ítéletet helyben kellett volna hagynia. A jogszabály súlyos megsértésével hozott ítélettel kárt okozott neki, melynek megtérítéséért helytállni tartozik.

Káraként merül fel 81.585 forint elsőfokú perköltség, amit az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság a javára megítélt, és az ítélet jogszerű helybenhagyása esetén őt ez az összeg megillette volna. Szintén az ítélet helybenhagyása esetén másodfokon a felperesi társaságnak jogszerűen járó perköltség 10.000 forint lett volna. A jogszabálysértő ítélet továbbá megfosztotta őt a laptop birtoklásától és újabb bérletbe adásától. A másodfokú bíróság ítélete 2006. szeptember 28-án kelt és emelkedett jogerőre, ez alapján a felperes 2006 októberétől ismét bérleti szerződést köthetett volna valamely munkatársával a laptop használatára. Erre tekintettel három havi bérleti díjat kártérítésként igényel havi 15.914 forint bér figyelembevétele mellett a 2006. október, november és december hónapokra nézve.

A felperes kárigényével kapcsolatban előadta, hogy nem a jogerős ítélet elleni jogorvoslatként terjesztette azt elő, hanem az alperesi jogszabálysértés folytán a Ptk. 349. § (3) bekezdésén alapuló kárát érvényesíti. Nem kívánja tehát e perben vitatni a korábbi jogerős ítéletben foglaltakat, nem az előző perben előterjesztett kereseti kérelmének kíván érvényt szerezni a jelen kereset során, hiszen a bt-vel szemben néhány hónap múltán sikerrel járt a laptop visszaigénylése iránti igénye. Ezzel szemben az előző perben jogszabálysértő alperesi magatartás folytán keletkezett a másodfokú ítélet, hiszen az elsőfokú eljárásban semmilyen utalás nem volt arra, hogy a bt-vel állna fenn jogviszonya.

A megállapítási keresetével összefüggésben arra utalt, hogy a jogszabálysértő ítélet jelen per felperesét kötelezte 50.000 forint első- és másodfokú perköltség megfizetésére. Ezt ugyan eddig még nem fizette ki, de azt az előző per alperese a jogerős ítélet alapján bármikor követelheti, ezért van szükség e körben megállapításra.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Álláspontja szerint a Ptk. 339. § (1) bekezdés feltételei nem állnak fenn. Vitatta, hogy a terhére megállapítható lenne jogellenes magatartás tanúsítása, valamint hogy a magatartásával okozati összefüggésben állna a felperest esetlegesen ért kár. Vitatta továbbá a kár tényleges felmerültét és összegszerűségét is. Hangsúlyozta, hogy a jogalkotó a Ptk. 349. §-ával nem kívánt újabb jogorvoslati fórumot felállítani egy jogerős határozattal már elbírált ügy vonatkozásában. Az 1997. évi LXVI. törvény 2. § (1) bekezdésére és a 7. §-ára figyelemmel a bíróság jogerős határozata köti az utóbb eljáró bíróságot, ehhez képest a kártérítési perben eljáró bíróság nem bírálhatja felül egy másik bíróság jogerős ítéletét. A felperes ugyanakkor a korábbi döntés tartalmát jelöli meg keresete alapjaként, jogellenesség hiányában azonban a bírói döntés nem alapoz meg kártérítési felelősséget.

Az alperes hivatkozott arra is, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének konjunktív feltételei közül hiányzik a jogmegóvási szükséglet figyelemmel arra, hogy az alapügy érdemben jogerős döntéssel fejeződött be. A felperes továbbá a laptop átvételére vonatkozó átvételi elismervény csatolásával maga igazolta, hogy helyes volt a másodfokú bíróság döntése, hiszen a laptop a K. Bt-vel szemben érvényesített igény alapján volt visszanyerhető.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperes részére 15 napon belül fizessen meg 139.000 forintot kártérítés címén és ezen összeg után 2007. április 12. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot, valamint 20.000 forint összegű perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Indokolása szerint az alapeljárás iratainak tanulmányozása alapján az volt megállapítható, hogy az elsőfokú eljárás során sem a jogi képviselővel eljáró felperes, sem a jogi képviselővel eljáró alperes részéről nem került vitatásra és kutatásra az alperes személye. Ez a kérdés a per során először a másodfokú tárgyaláson vetődött fel. A Pp. 253. § (3) bekezdéséhez fűzött miniszteri indoklás szerint nincs akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság rendelkezzen mindenről, ami a kereset és a védekezés körében felhozott nyilatkozatok alapján döntést igényel. Az elsőfokú bíróság az iratok közt fellelhető másodfokú tárgyalási jegyzőkönyv alapján azt állapította meg, hogy nem az alperes védekezésének a keretén belül merült fel az a kérdés, hogy a laptop használatba adására vonatkozó szerződés az alperes mint természetes személy vagy pedig a beltagságával működő bt. között jött-e létre. A másodfokú bíróság tehát lényegében hivatalbóli eljárása keretében vizsgálta, hogy a felperes helyesen kit perelhet. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint nem a kereseti kérelem vagy az azzal szembeni védekezés, illetve nem a fellebbezés vagy az azzal szembeni ellenkérelem keretein belül felhozott tényekről határozott a másodfokú bíróság, hanem ezeknek a körén kívül eső kérdésekben. Az alperes eljárása nem tekinthető tehát jogszerűnek, hiszen a jogszabályban előírt korlátokon túlterjeszkedve, hivatalból vett figyelembe új körülményt, és kizárólagosan ezen új körülményre alapítottan hozta meg az elsőfokú ítéletet megváltoztató döntését. Jogszabályszerű eljárás esetében az alperesnek az elsőfokú ítélet helybenhagyására vonatkozó ítéletet kellett volna hoznia. Ebben az esetben a felperes igényt tarthatna az elsőfokú ítéletben javára megítélt perköltségre és a másodfokú eljárással kapcsolatban is minimálisan az általa a keresetben megjelölt 10.000 forintos perköltségre. Így tehát elmaradt vagyoni előny címén az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta a 91.585 forint tekintetében a keresetet.