BH 2006.3.95 A munkavállalónak a munkahelyén való megjelenése - amennyiben erről az utasításadásra feljogosított vezető jelentkezés hiányában nem szerezhet tudomást - nem jelenti a munkavégzésre rendelkezésre állás teljesítését [Mt. 103. § (1) bekezdés a) pont].

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

Érvelésének lényege szerint a másodfokú bíróság az MK 95. számú állásfoglalást figyelmen kívül hagyva a rendkívüli felmondásban nem szereplő új indokot bírált el (szolgálattételre jelentkezés), továbbá nem felel meg a valóságnak, hogy a vezénylésnek időközben intézkednie kellett. Vitatta annak helytállóságát is, hogy a havi vezénylésnek eleget tevő munkavállaló megvalósíthatja-e a napi szolgálattételre jelentkezés elmulasztását. A felperes nem tartotta alaposnak a másodfokú bíróságnak az autóbuszok rendszámát figyelembe vevő következtetését, továbbá sérelmezte, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta az Autóbuszvezetők Kézikönyvében szereplő menetlevélre vonatkozó rendelkezéseket. A felülvizsgálati kérelem sérelmezte továbbá egyes tanúk vallomásának figyelmen kívül hagyását. Fenntartotta a perben is előadott érvelését, miszerint S. T. forgalmi szolgálattevő az őt terhelő intézkedési kötelezettségét elmulasztotta. Előadta továbbá, hogy semmilyen akadálya nem volt annak - noha az alperesnél a szolgálatra jelentkezés szabályai nem rendezettek -, hogy a felperes az eredeti munkabeosztás szerint munkáját elvégezze.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.

Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság az MK 95. számú állásfoglalás szerint helyesen vizsgálta a vezénylés körülményeit, a jogerős ítélet nem jogszabálysértő. Ezért a felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

Az elsőfokú bíróság a következőket állapította meg.

A felperes 1992 novemberétől tartalékos autóbuszvezető munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél. Az alperes a 2003. július 3-án kelt rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette, mert a felperes a részére 2003. július 3-ára meghatározott munkafeladat végrehajtását előző nap a vezénylőnél szóban visszautasította. Emiatt a munkát át kellett szervezni. Ezt a kötelezettségszegést a munkáltató az Mt. 103. § (1) és (2) bekezdés alapján értékelve találta rendkívüli felmondást megalapozónak.

A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, elmaradt munkabér, 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés, munkaruha ellenértéke és három havi munkanélküli járadék összegének megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az elsőfokú bíróság ténymegállapítása szerint a felperest 2003. július 2. napján a h.-i járatra vezényelték, a munkája befejezését követően a felperes azt közölte a vezénylővel, hogy a másnapra megjelölt járatot nem viszi el. Ezt követően este otthonról telefonált a vezénylőnek, akivel közölte, hogy mégis végrehajtja a kijelölt munkafeladatot. Felperes másnap a munkahelyén megjelent, azonban S. T. forgalmi szolgálattevő részére semmilyen feladatot nem adott, munkába nem állította. A munkaügyi bíróság a tanúvallomásokat úgy értékelte, hogy S. T. forgalmi szolgálattevőnek kellett volna intézkednie amiatt, mert a felperes korábbi kijelentése ellenére mégis megjelent a munkahelyén. Mindezekből az elsőfokú bíróság arra következtetett, hogy a felperes a terhére rótt kötelezettségszegést nem követte el. Ezért a rendkívüli felmondás jogellenessége alapján kötelezte az alperest elmaradt munkabér, nyolc havi átlagkeresetnek megfelelő összeg, ruházati költségtérítés megfizetésére.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította.