BH 1979.1.9 A szolgálati hatalommal visszaélést valósítja meg annak az elöljárónak a cselekménye, aki azonos akaratelhatározással több részcselekményből álló visszaélést követ el és azzal először magának, majd másoknak jogtalan előnyt biztosít [Btk. 144. §, 322. §, 330. § (2) bek.].

A katonai bíróság az orvos százados vádlottat 7 rb. hivatali visszaélés bűntette és 7 rb. elöljárói hatalommal visszaélés vétsége miatt szabadságvesztésre ítélte.

Az irányadóul szolgáló tényállás szerint a vádlott az alakulata egészségügyi szolgálatának vezető orvosa volt. 1977 áprilistól kezdődően különböző időpontokban felvett a csapatgyengélkedőre betegként a beosztott katonák közül hét egészséges személyt, majd az épülő házához vitette és ott az építkezésen napokon keresztül dolgoztatta őket. A munkájuk ellenszolgáltatásaként a helyi katonai kórházban levő ismeretsége révén kieszközölte, hogy a munkák befejezése után mind a hét katona egészségügyi szabadságot kapott, bár valójában betegek nem voltak. A katonák ily módon egyenként 10-től 14 napig terjedően egészségügyi szabadságon tartózkodtak. Ennek következtében a kiváló címet elért más katonák e címért járó jutalomszabadságukat nem tudták megkapni, mert az engedélyezett szabadságos keretet a jogtalan egészségügyi szabadságok kitöltötték.

A Legfelsőbb Bíróság a cselekmény jogi minősítését megváltoztatta, megállapítva, hogy a katonai bíróság helytelenül minősítette a bűncselekményt egyrészt hivatali visszaélés bűntettének, másrészt elöljárói hatalommal visszaélés vétségének.