A Kúria Pfv.20883/2014/6. számú precedensképes határozata kötelmi igény tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 361. §] Bírók: Imre Zita, Tamáné dr. Nagy Erzsébet, Wellmann György

A határozat elvi tartalma:

A jogalap nélküli gazdagodás szubszidiárius tényállás, nem alkalmazható akkor, ha a felek között van szerződés, csak annak pontos tartalma nem bizonyított.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.21309/2011/21., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20967/2013/3., *Kúria Pfv.20883/2014/6.*, 3231/2015. (XI. 23.) AB végzés

***********

Pfv.VI.20.883/2014/6.szám

A Kúria dr. Békefi László ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Kanta Tamás ügyvéd által képviselt I. r. és II. r. alperesek ellen kötelmi igény iránti perében a Fővárosi Törvényszéken 27.P.21.309/2011. szám alatt indult, és a Fővárosi Ítélőtábla előtt 4.Pf.20.967/2013/3. sorszámú ítélettel befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 900.000,- (kilencszázezer) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2007. január 2. napja és 2007. május 24. napja között hat részletben, összesen 9.000.000 forintot adott át F.J. részére, aki a pénzösszegek átvételéről elismervényt írt alá.

F.J. 2009. szeptember 14. napján elhunyt.

A felperes 9.000.000,- forint és ennek 2010. november 10. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére irányuló keresetében F.J. törvényes örökösét, az I. r. alperest, és a néhai házastársát, a II. r. alperest elsődlegesen - a Csjt. 30. §-ára utalás mellett - egyetemlegesen, másodlagosan egymás között egyenlő arányban kölcsön jogcímén, amennyiben ezen a címen a követelése nem teljesíthető, jogalap nélküli gazdagodás címén harmadlagosan egyetemlegesen, negyedlegesen egymásközt egyenlő arányban kérte marasztalni.

Az I. r. alperes örökösi jogállását közjegyzői hagyatékátadó végzéssel igazolta, a II. r. alperes helytállási kötelezettségével kapcsolatban pedig állította, hogy a házastársi életközössége néhai F.J-vel a pénz átadása idején fennállt.

A felperes a pénz összegének átadását néhai F.J. aláírásával ellátott, az átadás tényét rögzítő okiratok csatolásával kívánta igazolni. Személyes előadása szerint a pénzösszeget szóbeli megállapodásuk során azzal adta át, hogy azt a néhai fektesse be és haszonnal, 2 év elteltével évi 20 % kamatával adja vissza.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult annak előadásával, hogy a pénz átadásáról nem tudtak. Előkészítő iratukban az okirat ellenére vitatták a pénz átadását, s a II. r. alperes állította, hogy az átvételi elismervényen szereplő időpontban házastársi életközösség nem állt fenn néhai F.J-vel.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy az alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 15 nap alatt 571.500,- forint perköltséget fizessen meg. Rendelkezése szerint a feljegyzett eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet indokolása szerint az igazoltan néhai F.J. aláírását tartalmazó okiratokon csak a pénz átadása szerepel, az átvételi elismervény elnevezésű okirat a felperes személyes előadása szerinti körülményeket nem tartalmazza, csupán az összegek átvételének tényét igazolja. A per során a felperes bizonyította, hogy a 9.000.000,- forint az ingatlana eladásából rendelkezésére állt, és az átvételi elismervényen szereplő összegeket a bankból vette fel az átadás napján, így a felperes azt bizonyította, hogy a mindösszesen 9.000.000,- forintot átadta a néhai részére. A kölcsönszerződés létrejöttét alátámasztó bizonyítékot, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, a per során meghallgatott tanúk - köztük a néhai F.J. testvére, sógornője és barátja - pedig a kölcsönügylet létrejöttéről nem tudtak. A perben a felperes azt sem bizonyította, hogy a pénzösszegek átadására visszafizetés kötelezettségével került sor, ezért a kölcsönszerződés létrejöttét a felperes nem bizonyította.

A Ptk. 361. § (1) bekezdésére, a jogalap nélküli gazdagodás jogcímére alapított felperesi érveléssel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a jogalap nélküli gazdagodás szubszidiárus szabály, vagyis alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a gazdagodó és a sérelmet szenvedett fél között más jogviszony nem áll fenn. A jogintézmény szubszidiárius jellege nem jelenti azt, hogy a jogügylet valódi jogcímének bizonyítottsága hiányában alkalmazható lenne. A felperes tényelőadása alapján, annak bizonyítottsága esetén a Ptk. 523. § (1) bekezdése szerint kellett volna a jogvitát elbírálni, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai a jogviszonyra nem alkalmazhatók.