A Szegedi Ítélőtábla Bf.502/2010/8. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 371. §] Bírók: Cserháti Ágota, Gyurisné dr. Komlóssy Éva, Katona Tibor

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.502/2010/8.

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden, 2011. március 31. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

V É G Z É S T :

Az emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2010. október 19. napján kihirdetett 4.B.156/2010/46. számú ítéletét

h e l y b e n h a g y j a .

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe b e s z á m í t j a .

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét a Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és d) pontja szerint minősülő emberölés bűntettében állapította meg. Ezért 20 év fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

Az elsőfokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezéseket jelentettek be:

- az ügyész a vádlott terhére, súlyosításért, életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása,

- a vádlott és védője eltérő minősítés, az emberölés bűntette alapesetének megállapítása és a kiszabott büntetés enyhítése végett.

A vádlott védője fellebbezését írásban részletesen indokolta. Ebben arra hivatkozással, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 351. § (2) bekezdés c) és d) pontjaiban írt okokra figyelemmel megalapozatlan, elsődlegesen azt kérte, hogy a másodfokú bíróság a Be. 352. § (1) bekezdés a) és b) pontjaira, valamint ugyanezen szakasz (2) bekezdésére figyelemmel az elsőfokú ítéletet a Be. 372. § (2) bekezdése alapján változtassa meg és a vádlott bűnösségét a Btk. 166. § (1) bekezdése szerinti emberölés bűntettében állapítsa meg és a vele szemben kiszabott - törvénysértően súlyos - ítéletet (büntetést) enyhítse. Másodlagos indítványként az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.

A fellebbviteli főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelenlévő ügyész perbeszédében a részletesen indokolt védelmi fellebbezést is alaptalannak tartva továbbra is a büntetés súlyosítását, a vádlottal szemben határozatlan időtartamú szabadságvesztés kiszabását indítványozta.

A vádlott védője írásban benyújtott fellebbezéséhez további indokolást is fűzött. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból sem vonható le következtetés a vádlott terhére megállapított minősítő körülményekre. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozatlanul állapította meg azt, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetése napján nem járt a sértett által üzemeltetett élelmiszerboltban, valamint azt, hogy a vádlott már az elkövetést megelőzően tudott a sértett házasságon kívüli kapcsolatáról. E megalapozatlanság okát a védő abban jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság e tény megállapításánál nem vonta valamennyi rendelkezésére álló bizonyítékot a mérlegelési körébe. Ezért megalapozatlan az a következtetése, hogy a vádlott előre kitervelten valósította meg a bűncselekményt.

A védő vitatta a különös kegyetlenséggel elkövetés mint minősítő körülmény megállapítását is. Ezt azzal indokolta, hogy bár a vádlott 14 (helyesen 15) rb. szúrást ejtett a sértetten, ezek közül csak 2 volt olyan, ami komolyabb sérülést okozott, a többi gyógytartama 8 napon belüli lett volna. A bántalmazás mindössze 1-1,5 percig tarthatott, ami a védő álláspontja szerint szintén nem elegendő annak megállapítására, hogy a vádlott rendkívüli embertelenséggel, brutalitással bántalmazta a sértettet.

A védelmi okfejtés szerint a vádlotti cselekvőség - hangsúlyozva, hogy a védelem nem vitatja az ETT által adott szakvélemény megállapításait - ún. klasszikus rövidzárlati cselekmény volt, amit a sértettel folytatott utolsó telefonhívás váltott ki védencéből.

A védő indítványozta a vádlott javára figyelembe vett enyhítő körülmények hangsúlyosabb értékelését is.

Összességében: elsődleges indítványa az emberölés bűntette alapesetének megállapítására és a kiszabott büntetés lényeges enyhítésére irányult. Másodlagosan az elsőfokú bíróság által megállapított minősítés helybenhagyása mellett is a kiszabott büntetés enyhítését kérte. Harmadlagosan indítványozta az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését abban az esetben, ha ennek a jogszabályi feltételei a másodfokú bíróság álláspontja szerint fennállnak.

Az ítélőtábla a fellebbezéseket minden irányban alaptalanoknak tartotta.

A másodfokú bíróság a Be. 348. § (1) bekezdése szerint eljárva a fellebbezésekkel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a 1. sz. és 2. sz. igazságügyi elmeorvos-szakértők által előterjesztett elmeorvos-szakértői véleményre vonatkozóan 1. sz. szakértőt a tárgyaláson meghallgatta (46. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 4. oldal). Az elsőfokú iratok szerint a szakvéleményt előterjesztő másik szakértő, 2. sz. szakértő időközben elhunyt. A Be. 101. § (2) bekezdése szerint az elmeállapot vizsgálatánál két szakértőt kell alkalmazni. Ebből következik, hogy 1. sz. szakértő saját nevében tett egyoldalú nyilatkozata bizonyítékként nem értékelhető annak ellenére, hogy végső soron az írásbeli szakvéleményt fenntartotta. A szakértői véleményt az azt előterjesztő szakértők csak közösen tarthatják fenn vagy közösen módosíthatják. Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el a törvénynek megfelelően, ha az elhunyt szakértő helyett új szakértőt rendelt volna ki és 1. sz. szakértő ezzel az új szakértővel együtt tett volna nyilatkozatot a korábbi szakértői véleményre vonatkozóan. Ennek hiányában azonban a szakértőnek erre vonatkozóan tett nyilatkozata bizonyítékként nem vehető figyelembe, így azt a másodfokú bíróság a bizonyítékok köréből kirekesztette.

E kirekesztés ellenére sem vált azonban megalapozatlanná az elsőfokú ítélet tényállása. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a vádlott aktuális elmeállapotára vonatkozó, az Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testületének bizottsága által előterjesztett elmeorvos-szakvéleményt a védelem sem vitatta.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást széles körben lefolytatta, a rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelési körébe vonva megalapozott tényállást állapított meg. Azt annyiban helyesbítette a másodfokú bíróság, hogy a sértett sérüléseinek részletezése köréből mellőzte a 12. és 14. pontban leírt sérüléseket, mert azok nem a vádlotti cselekvőség folytán, hanem a műtéti ellátás során jöttek létre. Ugyanezen okból mellőzte a sebészi metszésre vonatkozó és a "sebészi öltésekkel egyesített" megállapításokat is. A tényállásnak csak a vádlotti magatartás folytán létrejött sérüléseket kell tartalmaznia, szükségtelen és zavaró is a műtéti ellátás során keletkezett beavatkozási nyomok feltüntetése.