A Kúria Mfv.10411/2012/5. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 59. §, 66. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

A munkáltató - utóbb jogellenesnek minősített felszólítására eladott gazdasági társasági üzletrész okozta kárért a munkáltató felelőssége fennáll. 1996. XLIII. Tv. 66. § (2), 1996. XLIII. Tv. 59. § (1), 1996. XLIII. Tv. 162. § (1)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.411/2012/5.szám

A Kúria a Szabó és Szomor Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Sz. Szabó Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Országos Rendőr-főkapitányság alperes ellen kártérítés iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 16.M.4167/2010. szám alatt indított és a Fővárosi Törvényszék 2012. január 13-án kelt 55.Mf.630.668/2011/3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.630.668/2011/3. számú ítéletének a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 16.M.4167/2010/3. számú ítéletét az alperesi marasztalásnak a 3.801.819 forintot meghaladó részében helybenhagyó és a perköltségre vonatkozó részében hatályon kívül helyezi, a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az alperest terhelő tőke marasztalási összegét 3.801.819 (hárommilliónyolcszázegyezer-nyolcszáztizenkilenc) forintra, az alperes által a felperesnek fizetendő első- és másodfokú perköltség együttes összegét 300.000 (háromszázezer) forintra leszállítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak külön felhívásra 78.600 (hetvennyolcezer-hatszáz) forint kereseti és 78.600 (hetvennyolcezer-hatszáz) forint fellebbezési illetéket.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az alperes oldalán felmerült felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli, míg a felperes köteles külön felhívásra a magyar államnak 131.000 (százharmincegyezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket megfizetni.

I n d o k o l á s

A felperes 2001. július 1-jétől áll a rendőrség állományában, 2004. június 16-tól a BRFK ...Gépjármű Felderítési Alosztályán végez munkát. A felperes a C. Kft.-nek volt a tagja 2002. október 21-től 26.67 %-os vagyoni részesedéssel, ahol is személyes közreműködésre nem volt kötelezett, tisztséget nem töltött be.

Budapest Rendőrkapitánya 2005. január 20-án kelt határozatával felszólította a felperest, hogy a hivatásos szolgálati jogviszonyával összeférhetetlen helyzetet eredményező, a gazdasági társaságnál szerzett tagsági jogviszonyát a határozat kézhezvételét követően 30 napon belül szüntesse meg. A határozat felhívta a figyelmét arra, hogy a fenti kötelezettségének elmulasztása esetén a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 59. § d) pontja és a 66. § (2) bekezdése alapján hivatásos szolgálati viszonya a törvény erejénél fogva megszűnik.

A felperes a határozattal szemben panasszal élt, de az üzletrészét még 2005. február 28-án 1.572.000 forint összegű vételárért értékesítette.

A felperes panaszát - előbb mint okafogyottat, merthogy időközben eladta a tulajdonrészét - érdemi elbírálás nélkül elutasították, majd 2005. szeptember 22-én az ORFK jogerős határozattal akként bírálta el, hogy az elsőfokú határozatot annak megalapozatlanságára tekintettel hatályon kívül helyezte. Ezzel egyidejűleg fegyelmi eljárást is folytattak a felperes ellen, utóbb ezzel kapcsolatosan jogerős döntés született, a jelen eljárásnak ez már nem tárgya.

A felperes kártérítés iránti keresete tárgyában - amely az üzletrésze kényszerű eladásából eredő 5.111.819 forint kárának megfizetésére irányult - végső fokon a Legfelsőbb Bíróság által elbíráltan pert megszüntető döntést hoztak a 23/1997.(III.19.) BM rendelet (BM r.) 31. §, 32. § és 42. §-ára, valamint a Pp. 157. §, 158. §, 130. § (1) bekezdés a)-h) pontjában írt rendelkezésekre hivatkozással.

A felperes - az Országos Rendőr-főkapitány elutasító döntését követően - a jelen per alperese ellen terjesztette elő ismételten kereseti kérelmét, amelyben változatlanul az üzletrésze gyors eladásából eredő kárigénye megfizetésére kérte az alperest kötelezni, aki a kereset elutasítását kérte.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 16.M.4167/2010/3. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5.111.819 forint kártérítést, ezen összeg után 2005. február 28-tól a kifizetés napjáig a kifizetés napját megelőző naptári félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamatot, valamint 250.000 forint perköltséget.

Ítéletének indokolásában a munkaügyi bíróság elfogadta a felperes azon előadását, hogy mérlegelést követően úgy ítélte meg; a szolgálati viszonya megszűnése nagyobb sérelmet jelentene számára, mint az üzletrész eladása, ezért a 2005. február 28-i névértéken való értékesítés nem kifogásolhatóan történt a részéről. Életszerű, hogy a felperes inkább választotta az esetleges anyagi kárt, mint azt, hogy elveszítse szolgálati jogviszonyát. Ezen kívül a felperes jogkövető magatartást tanúsított azzal, hogy az összeférhetetlenség megszüntetését előíró határozatnak az abban foglalt határidőn belül eleget tett. A bíróság bizonyítási eljárás alapján megállapította azt is, hogy a felperes a rendelkezésére álló rövid időn belül minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy üzletrészét értékesítse.

Utalt a perben kirendelt szakértő utóbb kiegészített szakértői véleményében foglaltakra és arra, hogy az eladási ár az üzletrész értékének méltányos minimuma és a gazdasági társaság saját tőkéjének az eladóra eső rész aktuális értéke volt. A felperes számításait a társasági iratok (egyszerűsített éves beszámoló, taggyűlési határozat) alapján elfogadhatónak találta a szakértői véleményre is utalva a munkaügyi bíróság. A felperesi követelés, illetve alperesi marasztalás jogalapjaként a bíróság a Hszt. 162. § (1) bekezdésében írt rendelkezést határozta meg.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság 55.Mf.630.668/2011/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az érdemi döntést illetően a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. Ítéletének indokolásában a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (2) és 254. § (3) bekezdésében írtakra utalt, vagyis arra, hogy indokainál fogva találta helytállónak az elsőfokú bírósági döntést. Kiemelte a másodfokú bíróság, hogy a jogvita elbírálására a Hszt. 162. §-178. §-aiban és a BM r. 25. §-43. §-aiban írtakat lehetett csak alkalmazni az alperesi határozat alapján, mert az abban foglaltak kötötték az alperest, ettől eltérő jogalapra (Ptk.) nem hivatkozhatott a peres eljárásban.