62009CJ0197[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2009. december 17-i ítélete. M és az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA). A T-12/08. P. sz. ügyben hozott ítélet felülvizsgálata - Ügy, amelynek érdemben való eldöntését a per állása megengedi - Tisztességes eljárás - A kontradiktórius eljárás elve - A közösségi jog egységességének vagy koherenciájának sérelme. C-197/09 RX-II. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2009. december 17.

C-197/09. RX-II. sz. ügy

M

kontra

Európai Gyógyszerügynökség (EMEA)

„A T-12/08. P. sz. ügyben hozott ítélet felülvizsgálata – Ügy, amelynek érdemben való eldöntését a per állása megengedi – Tisztességes eljárás – A kontradiktórius eljárás elve – A közösségi jog egységességének vagy koherenciájának sérelme”

Tárgy: A z Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága (fellebbezési tanács) T-12/08. P. sz., M kontra EMEA ügyben 2009. május 6-án hozott ítéletének felülvizsgálata, amely ítéletben az Elsőfokú Bíróság egyrészt hatályon kívül helyezte az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (első tanács) F-23/07. sz., M kontra EMEA ügyben 2007. október 19-én hozott végzését (az EBHT-ban még nem tették közzé), valamint az EMEA 2006. október 25-i határozatát, amennyiben az elutasította M. 2006. augusztus 8-i kérelmét az iránt, hogy ügyét a rokkantsági bizottság elé utalják, és másrészt az EMEA-t 3000 euró kártérítésnek a felperes részére való megfizetésére kötelezte.

Határozat: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága (fellebbezési tanács) T-12/08. P. sz., M kontra EMEA ügyben 2009. május 6-án hozott ítélete sérti a közösségi jog egységességét és koherenciáját, amennyiben a fellebbviteli bíróságként eljáró említett Elsőfokú Bíróság a Bíróság alapokmányának 61. cikkében és az említett alapokmány melléklete 13. cikkének (1) bekezdésében szereplő „az ügy érdemben való eldöntését a per állása megengedi” kifejezést úgy értelmezte, mint amely lehetővé teszi számára, hogy megvizsgáljon és érdemben döntsön a felhozott nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelemről, valamint kötelezze az EMEA-t 3000 euró kártérítés megfizetésére annak ellenére, hogy a hozzá érkezett fellebbezést megelőzően az elsőfokú eljárásban csupán az elfogadhatatlansági kifogást vizsgálták, és a szóban forgó ügyben semmiféle kontradiktórius vitára nem került sor sem az Elsőfokú Bíróság, sem az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke mint elsőfokú bíróság előtt. A Bíróság hatályon kívül helyezi az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága (fellebbezési tanács) T-12/08. P. sz., M kontra EMEA ügyben 2009. május 6-án hozott ítélete rendelkező részének 3. és 5. pontját. A Bíróság az ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé. M, az EMEA, az Olasz Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság (ez az öt fél a felülvizsgálat tárgyát képező kérdések tekintetében beadványokat, illetve írásbeli észrevételeket nyújtott be) maguk viselik a felülvizsgálati eljárás során felmerült költségeiket.

Összefoglaló

1. Fellebbezés – Megalapozottnak ítélt fellebbezés – Az ügy fellebbviteli bíróság általi, érdemben való eldöntése – Feltétel – Ügy, amelynek érdemben való eldöntését a per állása megengedi – Fogalom

(A Bíróság alapokmánya, 61. cikk, első bekezdés, és I. melléklet, 13. cikk, (1) bekezdés)

2. Közösségi jog – Elvek – Védelemhez való jog – A kontradiktórius eljárás elve – Terjedelem

3. Eljárás – Elfogadhatatlansági kifogás – Tárgy – A kifogásra hivatkozó fél azon kötelezettsége, hogy a jogvita érdemét érintő érveit a beadványában előterjessze – Hiány

(A Bíróság eljárási szabályzata, 91. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 114. cikk)

4. Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)

5. Felülvizsgálat – A közösségi jog egységessége vagy koherenciája sérelmének megállapítása – Értékelési szempontok – Az abból levonandó következtetések

(A Bíróság alapokmánya, 62b. cikk, első bekezdés)

1. Főszabály szerint a Bíróság alapokmánya 61. cikkének első bekezdése és ezen alapokmány I. melléklete 13. cikkének (1) bekezdése értelmében a per állása nem teszi lehetővé, hogy a fellebbviteli bíróság az ügyet érdemben döntse el, amennyiben az első bíróság a keresetet – mint elfogadhatatlant – elutasította, és helyt adott az elfogadhatatlansági kifogásnak, ahelyett hogy az elfogadhatatlansági kifogásról az eljárást befejező határozatban döntött volna. Ugyanakkor bizonyos feltételekkel a fellebbezési eljárásban is lehet dönteni az ilyen kereset érdeméről. Ez lehet a helyzet, ha egyrészt a megtámadott ítélet vagy végzés hatályon kívül helyezése szükségszerűen maga után vonja a szóban forgó kereset érdemben való elbírálását, vagy másrészt a megsemmisítés iránti kereset érdemének vizsgálata a fellebbezés keretében az első fokon eljáró bíró érvelését követően a felek között lezajlott véleménycserén alapszik.

Kétségtelen, hogy a Bíróság alapokmánya I. melléklete 13. cikkének (1) bekezdése, amely a Törvényszék határozatáról megalapozott fellebbezés esetében rendelkezik, nem teljesen ugyanúgy szól, mint az említett alapokmány Bíróságra vonatkozó 61. cikkének első bekezdése. Abban az esetben azonban, ha bebizonyosodik, hogy az elsőfokú bíróság tévesen utasította el a keresetet mint elfogadhatatlant, és adott helyt az elfogadhatatlansági kifogásnak, ahelyett hogy az elfogadhatatlansági kifogásról az eljárást befejező határozatban döntött volna, „az ügy érdemben való eldöntését a per állása megengedi” fordulatot ugyanúgy kell értelmezni az említett rendelkezések alkalmazásakor, függetlenül attól, hogy e 13. cikk (1) bekezdésétől eltérően az említett 61. cikk mérlegelési jogkört biztosít a Bíróság számára, ha a per állása az ügy érdemben való eldöntését megengedi, lehetővé téve számára, hogy visszautalja az ügyet az elsőfokú bíróságnak. Ezen egyedi körülmények alapján meg kell állapítani, hogy a per állása nem engedi meg az ügy érdemben való eldöntését, és vissza kell utalni az ügyet az elsőfokú bíróság elé, anélkül hogy e tekintetben bármilyen mérlegelési jogkört gyakorolni lehetne.

2. A védelemhez való jog magában foglalja a kontradiktórius eljárás elvét, amely minden olyan eljárásra vonatkozik, amely az adott közösségi intézmény olyan határozatához vezethet, amely érzékenyen érinti valamely személy érdekeit. Ezen elv főszabályként magában foglalja az eljárásban részt vevő felek jogát arra, hogy véleményt nyilváníthassanak azon tényektől és iratokról, amelyeken a bírósági határozat alapulni fog, valamint hogy megvitathassák a bíróság elé tárt bizonyítékokat és észrevételeket, illetve a bíróság által hivatalból felhozott azon jogi természetű jogalapokat, amelyekre a határozatát alapítani szándékozik. A tisztességes eljáráshoz való joghoz kapcsolódó követelmények tiszteletben tartása érdekében ugyanis fontos, hogy a felek mind az olyan tényállási elemeket, mind pedig az olyan jogi kérdéseket megvitathassák, amelyek az eljárás kimenete szempontjából meghatározóak. A közösségi bíróságok az előttük folyamatban lévő eljárásokban gondoskodnak a kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartásáról, valamint arról, hogy ők maguk is tiszteletben tartsák azt. Ezen elv előnyeiből a közösségi bíróság előtti eljárásban részes minden félnek részesülnie kell, bármilyen jogállása is legyen. Következésképpen a közösségi intézmények is hivatkozhatnak erre az elvre, amennyiben félként vesznek részt az ilyen eljárásban.

3. Nem róható fel az alperesnek, hogy önként lemondott a jogvita érdemét érintő érveinek az első fokon való előadásáról, és hogy védekezését szándékosan az elfogadhatatlansági kifogás előterjesztésére korlátozta. A mind a Bíróság eljárási szabályzatának 91. cikkében, mind pedig a Törvényszék eljárási szabályzatának 114. cikkében közbenső eljárási kérdésként meghatározott elfogadhatatlansági kifogás a pergazdaságosságra tekintettel lehetővé teszi ugyanis a vita és a vizsgálat leszűkítését az első szakaszban arra a kérdésre, hogy a szóban forgó kereset elfogadható-e. Így e közbenső eljárási kérdés lehetővé teszi annak elkerülését, hogy a felek beadványai, valamint a bíróság vizsgálata az ügy érdeméről szóljanak, jóllehet a kereset elfogadhatatlan. Ellenben, ha a kereset elfogadhatónak minősül az elfogadhatatlansági kifogás elutasítása nyomán, vagy ha az említett kifogásról az eljárást befejező határozatban döntenek, a második szakaszban a kereset érdemét érintő vitának kell következnie.

Következésképpen az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó szabályozás értelmével lenne összeegyeztethetetlen arra kötelezni az ilyen kifogást felhozó alperest, hogy a jogvita érdemét érintő érveit a biztonság kedvéért terjessze elő kifogás benyújtásával egy időben, vagy ha első fokon pernyertes lett, akkor a fellebbezésre vonatkozó válaszbeadványában.

4. A személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdésében a közösségi bíróságra ruházott korlátlan felülvizsgálati jogkör e bíróság feladatává teszi, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitákban teljes körű megoldást adjon. E jogkör lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy ne csak – akár ilyen irányú kérelem hiányában – megsemmisítse az aktust, hanem – amennyiben annak helye van – hivatalból kötelezze az alperest a közszolgálati kötelezettségszegésével okozott nem vagyoni kár megtérítésére. Mindazonáltal a közösségi bíróság főszabály szerint nem alapíthatja a határozatát olyan, akár imperatív jellegű jogalapra, amelyet hivatalból hozott fel, anélkül hogy előtte felhívta volna a feleket az említett jogalappal kapcsolatos észrevételeik megtételére.

Következésképpen az európai intézmények és alkalmazottaik közötti pénzügyi természetű jogviták terén a közösségi bíróságokat megillető korlátlan felülvizsgálati jogkör nem tekinthető olyannak, mint amely feljogosítja e bíróságokat az ilyen jogvitának a kontradiktórius eljárás elvéhez kapcsolódó eljárási szabályok tiszteletben tartása alól való kivonására.

5. A Bíróság alapokmánya 62b. cikkének első bekezdése értelmében azon ítélet minősül a közösségi jog egységességét vagy koherenciáját sértő határozatnak, amelyben a Törvényszék eltér a Bíróság két, az adott ügy tárgyától függetlenül alkalmazandó és a közösségi jogrendben fontos helyet elfoglaló eljárási szabályt érintő ítélkezési gyakorlatától, amennyiben ezen ítélet első alkalommal vonatkozik bizonyos kérdésre, és ezért jövőbeli ügyekben precedensül szolgálhat.

Egyébiránt, tekintettel a Bíróság alapokmánya 62b. cikkének első bekezdésében foglaltakra, a Bíróság nem szorítkozhat a közösségi jog egységessége vagy koherenciája sérelmének megállapítására, anélkül hogy ne vonná le e megállapításnak a szóban forgó jogvitára vonatkozó következményeit. Az ilyen ítéletet így hatályon kívül kell helyezni, és az ügyet vissza kell utalni az elsőfokú bíróság elé.