A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20666/2007/3. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1957. évi IV. törvény (Áe.) 20. §, 26. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.666/2007/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Csiky Ottó ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, ... jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (alperes címe) alperes ellen, közigazgatási jogkörben okozott kártérítés iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 47.P/T.632.140/2003/29. számú ítélete ellen a felperes részéről 30. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 300.000 (háromszázezer) forint fellebbezési költséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 900.000 (kilencszázezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes államigazgatási jogkörben okozott 40 millió Ft általános kártérítés és 10 millió Ft nem vagyoni kár megtérítése iránt előterjesztett keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperes javára 800.000 Ft perköltséget, valamint az államnak az Illetékhivatal külön felhívására 900.000 Ft le nem rótt kereseti illetéket.

Az ítélet indokolásában ismertette a Ptk. 349. § (1) bekezdését, a Ptk. 339. § (1) bekezdését, a Ptk. 75. § (1) bekezdését, valamint a Ptk. 78. § (1) és (2) bekezdését, továbbá a Ptk. 84. § (1) bekezdésének e) pontját és a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglaltakat, amelyek alapján kifejtette, hogy az alperesnek a perben azt kellett bizonyítania, hogy nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Az elsőfokú bíróság a közigazgatási perben született jogerős ítéletben megállapított tényállást elfogadva megállapította azt, hogy az alperesnek a felperest a ... szám alatti játékteremben folytatott szerencsejáték-szervezői tevékenységtől véglegesen eltiltó határozata jogellenes volt. Ugyanakkor a határozat meghozatalakor jogértelmezési kérdés merült fel abban a körben, hogy a jegyző szakhatósági nyilatkozata, amelyben hozzájárul a játékterem működéséhez, illetve vizsgálja, hogy a játékterem megfelel-e az építésügyi és a szerencsejáték szervezésére vonatkozó jogszabályokban foglaltaknak, továbbá a szakhatósági nyilatkozat visszavonása mennyiben köti a közigazgatási hatóságot.

Utalt az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 20. §-ára, amely szerint jogszabály elrendelheti, hogy a határozat meghozatala előtt más közigazgatási szerv előzetes hozzájárulását kell beszerezni. A szakhatóságot az ügyben érdemi döntésre jogosult közigazgatási szerv keresi meg. A szakhatóság állásfoglalása az Áe. 62. § (3) bekezdése értelmében csak az érdemi határozat elleni fellebbezésben támadható meg, önállóan nem. Amennyiben a jogszabály szakhatóság közreműködését írja elő, a közigazgatási szerv a szakhatóság bevonása nélkül nem hozhat döntést, a szakhatóság döntését nem változtathatja meg, attól nem térhet el. Jelen esetben az alperes határozatának kiadását követően a jegyző szakhatósági hozzájárulását visszavonta. Ezért jogértelmezési kérdésként az merült fel, hogy a már megadott, de később visszavont szakhatósági hozzájáruláshoz is kötve van-e a közigazgatási szerv. Az alperes ezt a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (Szjtv.) 36. § (1) bekezdésében megfogalmazott ellenőrzési kötelezettségével oldotta fel, mely azt írja elő, hogy a szerencsejátékok szervezése felett folyamatos ellenőrzési kötelezettség áll fenn abban a körben, hogy a tevékenység a jogszabályoknak, az engedélynek, a játéktervnek és jogszabály alapján a Szerencsejáték Felügyelet által kiadott előírásoknak megfelel-e.

Hivatkozott a jogerős ítélet indokolására, amely szerint ilyen helyzetben az alperes kénytelen volt az eljárást lefolytatni, az eljárás során a visszavont szakhatósági hozzájáruló nyilatkozatra figyelemmel a felperest a szerencsejáték-szervezési tevékenységtől véglegesen eltiltó határozatot hozott, melyet utóbb kiegészített a határozat azonnali végrehajtásának elrendelésével is. Kifejtette, hogy önmagában a jogszabály eltérő értelmezése jogellenes és felróható magatartást nem valósít meg, a téves jogszabály értelmezésen alapuló határozat meghozatala a hatóság alkalmazottja vétkességének megállapításához nem elegendő, ehhez nyilvánvaló és kirívó jogsértés szükséges.

Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes azzal, hogy a felperest a szerencsejáték szervezésétől eltiltó határozatot hozott, nem követett el olyan kirívó jogsértést, amely kártérítési felelősségét megalapozná. Utóbb tévesnek bizonyult ugyan az alperes határozata, de ez a tévedés nem lépi át azt a határt, amely a jogalkalmazási és jogértelmezési tévedést felróhatóvá teszi és ezáltal kártérítési felelősségét megalapozza. Ezt alátámasztja az Szjtv. 26. § (12) bekezdésében foglalt rendelkezés is, amely a játékterem működését oktatási vagy nevelési intézmény kétszáz méteres körzetében nem teszi lehetővé és a jegyző feladatkörébe tartozik a szakhatósági hozzájárulás megadása szempontjából ennek a körülménynek a vizsgálata, a jegyző pedig visszavonó nyilatkozatában a Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal Oktatási Ügyosztályának tájékoztatására alapította döntését. Az elsőfokú bíróság értékelte az ügyészségi eljárásban tett felszólalást és az ügy kivizsgálására vonatkozó indítványt.

Figyelemmel volt arra is, hogy az alperes korábbi gyakorlatát, amely a perbeli visszavonó határozattal megegyezett, a közigazgatási bíróság jogszerűnek ítélte meg, a korábbi ügyekben megfogalmazott jogértelmezési szempontokat pedig alappal vette figyelembe a jelen ügyben döntése meghozatalánál.

Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felperes a perben nem bizonyította a szerencsejáték szervezői tevékenység eltiltásáról, és az azonnali végrehajtásról rendelkező határozat meghozatala, továbbá az általa állított kár bekövetkezése közötti összefüggést sem. A felperes nem tette vitássá, hogy a határozatok meghozatalát követően a játékterem engedélyét nem adta le, a kaszinót továbbra is üzemeltette, az alperes pedig a határozat végrehajtása érdekében intézkedést nem foganatosított, így a játékterem továbbra is működött, a vendégeket fogadhatta. Tehát a határozat meghozatala önmagában a forgalomra, a bevétel alakulására nem volt közvetlen kihatással, amennyiben ilyen forgalomcsökkenés és bevételkiesés keletkezett, az nem hozható okozati összefüggésbe a határozattal.

Megállapította, hogy az alperes elnöke a sajtó részére jogszerűen adott a tényeknek megfelelő tájékoztatást, a csatolt újságcikk alapján nem állapítható meg, hogy a felperes jóhírnevét sértő, valótlan tartalmú tényt állított. Az újságíró által megfogalmazott tudósítás az alperes elnökének tájékoztatásán alapul, nyilatkozatát azonban nem szó szerint idézte, hanem közvetítette, abból felperes jóhírnevét sértő tényállítás nem volt kiolvasható. Ezt támasztja alá a PKKB ... számú jogerős ítéletének indokolása is.