BKv 2021.4 A Kúria Büntető Kollégiumának 4/2021. (V. 13.) BK véleménye

A bíró kizárásáról rendelkező határozatban a bíróság kijelölése tárgyában hozott döntés ellen - a törvény kifejezett rendelkezése hiányában, illetve az e rendelkezés alapját szükségképpen képező döntés elleni fellebbezés törvényi kizártságának értelemszerű következményeként - fellebbezésnek nincs helye. Azaz nemcsak a Kúriára vonatkozó általános fellebbezési kizártság [Be. 6. § (4) bekezdés], hanem más bíróság ilyen döntése esetében is.

A Be. 24. § (1) bekezdése szerint a bíróságok között felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén, továbbá ha a bíróság kizárás miatt nem járhat el, az eljáró bíróságot ki kell jelölni. A (4) bekezdés alapján ha a kijelölés kizárás miatt szükséges, arról a kizárás kérdésében döntő bíróság a kizárással egyidejűleg határoz.

Ez azt jelenti, hogy amennyiben az eljáró bíróság kijelölése a kizárás miatt szükséges, a kizárás kérdésében döntő bíróságnak a kizárással egyidejűleg kell döntenie a kijelölésről.

Ilyen esetekben valójában az ügy elintézésében törvényesen eljáró bíró kijelöléséről van szó, ami törvényi feladat. A bíróság hatáskörét és illetékességét főszabályként a törvény határozza meg. Ha ennek akadálya van, a törvény helyébe a bíróság lép és olyan döntést hoz, ami meghatározza a hatáskört és az illetékességet. Ekként ez - a törvény erejénél fogva - a törvényt helyettesítő döntés, ezért nem lehet helye ellene fellebbezésnek. A bíróság ebben az esetben törvényi mandátum alapján jár el, mérlegelése pedig nem a felek megegyezésének a tárgya. Ahhoz fűződik eljárásjogi érdek és annak érvényesülése, hogy az ügyben ne kizárt bíró járjon el.

A bíró kizárásáról rendelkező határozatban történő kijelölés szükségszerű követelmény, eljárási kényszer, ebben az esetben veszi át a törvényi mandátumot a határozatot hozó bíróság, és lép a törvény helyébe. Ez a döntés a bíróhoz kerülést biztosítja.

A Be. az illetékességi szabályok körében kezeli az esetleges érdekeket (bűncselekmény elkövetésének helye, terhelt vagy sértett lakóhelye), azonban arra, hogy ez kényszerítőleg érvényesíthető legyen, nincs törvényi alap. Ez azt jelenti, hogy az arra jogosult az illetékességi ok alkalmazását kérheti, kezdeményezheti, viszont ki nem kényszerítheti. Ezek alapvetően méltányossági szempontok, az ügy elintézésében azonban nem jelenthetnek akadályt. A büntetőügyben eljáró bíróság nem választottbíróság, ahol a felek megegyeznek abban, hogy a vitájukban melyik bíróság lesz az illetékes. Az áttételre vonatkozó rendelkezéseknek a törvény perjogilag eleve határt szab [21. § (2) bekezdés második mondata, 536. § (1) bekezdés]. Ez azt is mutatja, hogy a törvény a büntetőügy intézését nem akarja végletesen kiszolgáltatni egyéni helyzeteknek.

A Be. 579. § (2) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen fellebbezésnek van helye a másodfokú bírósághoz, ha azt e törvény nem zárja ki. A (3) bekezdés alapján a végzés elleni fellebbezés elintézésére az ítélet elleni fellebbezés szabályai megfelelően irányadók. A Be. 6. § (4) bekezdése szerint a Kúria határozatai ellen rendes jogorvoslatnak nincs helye.

A Be. 17. § (4) bekezdése szerint a kizárást kimondó, illetve az azt megtagadó határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.

A jogorvoslathoz való jog csupán az ügydöntő (érdemi) határozat kapcsán foglalja magában a devolutív, felszármaztató hatály, azaz egy másik fórumhoz való fordulás feltétlen lehetőségét, mely jelleget a vizsgált döntés tárgya és személyekre gyakorolt hatása szerint kell megítélni. Az eljáró bíróságot kijelölő döntés nem ügydöntő, nem érdemi határozat [3205/2015. (X.27.) AB végzés].

A bíróság kijelölése során a bíróság nem az ügy érdemében határoz, hanem az eljárás lefolytatásának egyik nélkülözhetetlen feltételéről, az adott ügyben konkrétan eljáró bíróságról dönt. Ezzel biztosítja, hogy az ügy bíróság elé kerülhessen, s a bírósághoz fordulás joga, illetve a tisztességes eljáráshoz való jog egyáltalán érvényesülhessen. Ez a döntés önmagában a felek perjogi jogosultságait és kötelezettségeit nem érinti.

Az ilyen határozat címzettje egyfelől a törvény szerint eredetileg eljárni köteles bíróság, másfelől pedig a kijelölt bíróság. Előbbi azért, mert az ügyben további eljárási cselekményeket nem végezhet, utóbbi pedig azért, mert - immár törvényes bíróságként - az ügyben eljárni köteles.

Következésképpen a törvény kifejezett rendelkezése hiányában, illetve az e rendelkezés alapját szükségképpen képező döntés elleni fellebbezés törvényi kizártságának értelemszerű következményeként, a kizárásról rendelkező határozatban történő kijelöléssel szemben sincs helye fellebbezésnek. Akkor sem, ha a kijelölésről nem a Kúria, hanem a Be. 24. § (2) bekezdése alapján a törvényszék vagy az ítélőtábla döntött.

A fellebbezés kizárása jogot nem von el, mivel az arra jogosult a kijelölt bíróság ellenében is terjeszthet elő kizárás iránti indítványt, illetve törvényi feltételek megléte esetében áttételnek is helye lehet (utóbbit ugyanis a törvény nem zárja ki).

Budapest, 2021. május 13.