32009L0090[1]

A Bizottság 2009/90/EK irányelve ( 2009. július 31. ) a vizek állapotának kémiai elemzésére és figyelemmel kísérésére vonatkozó műszaki előírásoknak a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti megállapításáról

A BIZOTTSÁG 2009/90/EK IRÁNYELVE

(2009. július 31.)

a vizek állapotának kémiai elemzésére és figyelemmel kísérésére vonatkozó műszaki előírásoknak a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti megállapításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 8. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1) Biztosítani kell, hogy az illetékes nemzeti hatóságok által a vizek állapotának kémiai elemzésére a 2000/60/EK irányelv 8. cikke alapján kijelölt laboratóriumokban végzett elemzések eredményei jó minőségűek és összehasonlíthatóak legyenek. A vizsgáló- és kalibrálólaboratóriumok alkalmasságának általános követelményeiről szóló EN ISO/IEC-17025 szabvány meghatározza az alkalmazott elemzési módszerek hitelesítésére vonatkozó megfelelő nemzetközi normákat.

(2) A hitelesítési követelmények teljesítéséhez a tagállamok által a vizek kémiai állapotának figyelemmel kísérésére irányuló programok keretében alkalmazott valamennyi elemzési módszer esetében teljesülniük kell bizonyos minimális teljesítménykritériumoknak, egyebek között a mérési bizonytalanságra és a módszerekben alkalmazott mennyiségmeghatározási határra vonatkozó szabályoknak. A kémiai megfigyelési eredmények összehasonlíthatósága érdekében a mennyiségi meghatározás határát közös definíció alapján kell megállapítani.

(3) Amennyiben nem áll rendelkezésre olyan módszer, amely megfelelne a minimális teljesítménykritériumoknak, akkor a megfigyelést az elérhető legjobb, de nem aránytalanul költséges módszerekkel kell végezni.

(4) Az átlagértékek kiszámításánál figyelembe kell venni az elemzési módszerek során alkalmazott mennyiségmeghatározási határ alá eső mérési eredményeket. Az e tekintetben alkalmazandó szabályokat ki kell dolgozni.

(5) Az elemzési eredmények minőségének és összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében végzett technikai műveletek során a nemzetközileg is elfogadott minőségirányítási gyakorlatot kell követni. Az EN ISO/IEC-17025 szabványban foglalt eljárások megfelelnek e célra. Célszerű biztosítani, hogy a kémiai elemzéseket végző laboratóriumok nemzetközi vagy nemzeti szinten elismert jártassági vizsgálati programokban való részvétellel, valamint a rendelkezésre álló referenciaanyagok használatával bizonyítsák alkalmasságukat. A közösségi harmonizációs törekvésre való tekintettel a jártassági vizsgálati programokat a vonatkozó nemzetközi normák figyelembevételével kell kialakítani. E célra a laboratóriumok közötti összehasonlításon alapuló jártassági vizsgálatokról szóló ISO/IEC guide 43-1 (útmutatás) 1. része (Jártassági vizsgálati programok kialakítása és üzemeltetése) megfelelő útmutatással szolgál. E programok eredményeit a nemzetközileg elfogadott pontrendszerek alapján kell értékelni. E tekintetben a laboratóriumok közötti összehasonlításon alapuló jártassági vizsgálatokra alkalmazandó statisztikai módszerekről szóló ISO-13528 szabványban szereplő normák az irányadók.

(6) 2008. május 15-én kikérték a 2000/60/EK irányelv 21. cikkének (1) bekezdésében említett bizottság véleményét a vizek állapotának kémiai elemzésére és figyelemmel kísérésére vonatkozó műszaki előírásoknak a 2000/60/EK irányelv szerinti megállapításáról szóló bizottsági irányelvtervezetről, és a bizottság kedvező véleményt adott. 2008. június 6-án a Bizottság ellenőrzés céljából benyújtotta az említett tervezetet az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az Európai Parlament a meghatározott határidőn belül nem élt ellenvetéssel a tervezettel kapcsolatban. A Tanács ellenezte a tervezet Bizottság általi elfogadását, mivel véleménye szerint a Bizottság által javasolt intézkedés túllépi a 2000/60/EK irányelvben meghatározott végrehajtási hatásköröket. Ezért a Bizottság nem fogadta el az intézkedést, és benyújtotta a szóban forgó irányelv módosított tervezetét a 2000/60/EK irányelv 21. cikkének (1) bekezdésében említett bizottságnak. 2009. január 28-án írásbeli eljárás keretében kikérték a bizottság véleményét, amely kedvező véleményt adott.

(7) Az ebben az irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak a 2000/60/EK irányelv 21. cikkének (1) bekezdésében említett bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

Az irányelv a 2000/60/EK irányelv 8. cikkének (3) bekezdése szerint meghatározza a vizek állapotának kémiai elemzésére és figyelemmel kísérésére vonatkozó műszaki előírásokat. Megállapítja azon minimális teljesítménykritériumokat, amelyeket a tagállamoknak a víz, az üledék és a bióta állapotának figyelemmel kísérésére alkalmazott elemzési módszerek esetében teljesíteniük kell, valamint meghatározza az elemzési eredmények hitelességére vonatkozó szabályokat.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. "kimutatási határ": a mérőjelnek vagy koncentrációnak az az értéke, amely felett a mintáról meghatározott konfidenciával megállapítható, hogy eltér a meghatározandó anyagot nem tartalmazó vakmintától;

2. "a mennyiségi meghatározás határa": a kimutatási határ meghatározott számú többszöröse a meghatározandó anyag olyan koncentrációja mellett, amelyet elfogadható pontossággal meg lehet határozni. A mennyiségi meghatározás határa megfelelő etalon vagy minta alkalmazásával a kalibrációs görbe legelső pontjából (nem számítva a vakmintával kapott értéket) határozható meg;

3. "mérési bizonytalanság": a felhasznált adatok alapján a mérendő mennyiségre kapott értékek szórására jellemző nem negatív szám.

3. cikk

Elemzési módszerek

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 2000/60/EK irányelv szerinti kémiai megfigyelési programok keretében a laboratóriumokban, terepen és online alkalmazott valamennyi elemzési módszert az EN ISO/IEC-17025 szabványnak vagy más, nemzetközileg elfogadott hasonló szabványnak megfelelően hitelesítsenek és dokumentáljanak.

4. cikk

Az elemzési módszerekre vonatkozó minimális teljesítménykritériumok

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy valamennyi alkalmazott elemzési módszer esetében olyan minimális teljesítménykritériumokat használjanak, amelyeknél a mérési bizonytalanságnak a vonatkozó környezetminőségi követelmények szintjén becsült értéke 50 % vagy kisebb (k = 2), a mennyiségi meghatározás határa pedig a vonatkozó környezetminőségi követelményekben meghatározott érték 30 %-a vagy annál kisebb.

(2) Egy adott paraméterre vonatkozó környezetminőségi követelmény hiányában, illetve ha nem áll rendelkezésre az (1) bekezdésben meghatározott minimális teljesítménykritériumokat teljesítő elemzési módszer, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a megfigyelést az elérhető legjobb, de nem aránytalanul költséges módszerekkel végezzék.

5. cikk

Az átlagértékek kiszámítása

(1) Ha az adott mintában mérendő fizikai-kémiai vagy kémiai mennyiségek a mennyiségi meghatározás határa alá esnek, akkor az átlagértékek számításához a mérési eredmények helyett a mennyiségi meghatározás határértékének a felét kell figyelembe venni.

(2) Ha a mérési eredményekből számított és az (1) bekezdésben említett átlagérték a mennyiségi meghatározás határa alá esik, akkor ez az érték a "mennyiségi meghatározás határa alatt" minősítést kapja.

(3) Az (1) bekezdést nem kell alkalmazni az olyan mérendő mennyiségekre, amelyek több fizikai-kémiai paraméter vagy kémiai mennyiség összegei, ideértve azok fontos metabolitjait, bomlás- és reakciótermékeit. Az ilyen esetekben az adott anyagra vonatkozó mennyiségi meghatározás határa alá eső eredmények nullának tekintendők.

6. cikk

Minőségbiztosítás és -ellenőrzés

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a laboratóriumok és az azokkal szerződésben álló felek az EN ISO/IEC-17025 szabványnak vagy más, nemzetközileg elfogadott hasonló szabványnak megfelelő minőségirányítási gyakorlatot kövessék.

(2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a laboratóriumok és az azokkal szerződésben álló felek az alábbiak révén bizonyítsák alkalmasságukat az adott fizikai-kémiai vagy kémiai mennyiségek elemzésére:

a) a 2000/60/EK irányelv értelmében végzett kémiai megfigyelési programokra reprezentatív koncentrációszint mellett az adott mennyiségeknek a 3. cikkben említett elemzési módszereire kiterjedő jártassági vizsgálati programokban való részvétellel;

b) olyan rendelkezésre álló referenciaanyagok elemzésével, amelyek reprezentatívak a 4. cikk (1) bekezdésében említett környezetminőségi követelmények szempontjából alkalmas koncentrációjú mintákra.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában említett jártassági vizsgálati programokat olyan akkreditált, illetve nemzetközi vagy nemzeti szinten elismert szervezetek bonyolítják, amelyek megfelelnek az ISO/IEC guide 43-1 vagy más, nemzetközileg elfogadott hasonló szabvány követelményeinek.

Az e programokban való részvétel eredményeit az ISO/IEC guide 43-1 útmutatásban vagy az ISO-13528 szabványban, illetve más, nemzetközileg elfogadott hasonló szabványban foglalt pontrendszerek alapján kell értékelni.

7. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1) A tagállamok - legkésőbb az irányelv hatálybalépésétől számított két éven belül - hatályba léptetik az annak történő megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el.

8. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

9. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2009. július 31-én.

a Bizottság részéről

Stavros DIMAS

a Bizottság tagja

(1) HL L 327., 2000.12.22., 1. o.