201/B/1995. AB határozat
a kézilőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és a lőterekről szóló 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet 17. § (1) bekezdés d) pontja, és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 72. § (4) bekezdés e) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság
1. a kézilőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és a lőterekről szóló 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet 17. § (1) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt, továbbá
2. az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 72. § (4) bekezdés e) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó az Alkotmány 8. § (1) bekezdéséből - mely kimondja, hogy a "Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait" -, továbbá 54. § (1) bekezdéséből - mely szerint "minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit sem lehet önkényesen megfosztani" - arra a következtetésre jut, hogy "az ember legalapvetőbb joga az önvédelemhez való jog". Az emberek elleni fegyveres támadások egyre gyakoribbá válásának időszakában, amikor - ahogyan az indítványozó írja - "az állam nem képes megvédeni polgárait", a maroklőfegyver megszerzése és tartása "az emberek elidegeníthetetlen önvédelmi joga alapján" nem függhet "a hatóság önkényétől".
Márpedig az Alkotmány idézett rendelkezéseivel ellentétesen a 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 17. § (1) bekezdés d) pontja azt tartalmazza, hogy: lőfegyver, lőszer megszerzésére és tartására engedélyt az a természetes személy kaphat, aki "d) önvédelmi célból maroklőfegyver megszerzése iránti kérelmet nyújt be és fegyveres szerv hivatásos állományú tagja, bíró, ügyész, ügyészségi nyomozó, országgyűlési képviselő, a Kormány tagja, államtitkár, helyettes államtitkár, minisztériumi főosztályvezető, vagy polgármester (főpolgármester), valamint az, aki bizonyítja, hogy tevékenysége miatt élete, testi épsége fokozott védelmet igényel."
A szabályozás alapvető jogot sért, a felsorolás pedig - állítja az indítványozó - "lényeges és alkotmányellenes megkülönböztetést tesz emberek között."
2. Az 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 72. § (4) bekezdés e) pontja szerint: "(4) Nincs helye államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának
...e) lőfegyver, lőszer, robbanóanyag, sugárzóanyag, illetve kábítószergyártásról és forgalmazásról rendelkező ...államigazgatási határozat esetében."
Az indítványozó értelmezése szerint "ez a törvényhely megakadályozza, hogy a fentiekben vázolt hatósági rendelkezések ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát lehessen kérni". A szabályozás - állítja - alkotmányellenes, mert "a végrehajtó hatalom bírói ellenőrzés alóli kivonását jelenti".
II.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmány XII. fejezete tételesen felsorolja az alapvető emberi jogokat. Közöttük azonban sem megnevezetten nem szerepel, sem az élethez és az emberi méltósághoz [Alkotmány 54. § (1) bekezdés], sem pedig a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz [Alkotmány 55. § (1) bekezdés] való alapvető jogból nem vezethető le a szabad lőfegyvertartás joga. Ellenkezőleg: ha lőfegyvert korlátozatlanul lehetne beszerezni, mivel a fegyvert nemcsak önvédelemre, hanem jogtalan támadásokra is fel lehet használni, külföldi statisztikai adatokkal igazolhatóan éppen az élethez fűződő emberi jogtól való önkényes megfosztások számának növekedésével kellene számot vetni. A közbiztonság - benne az emberi élet és méltóság - védelme az Alkotmány 40/A. § (2) bekezdése szerint a "rendőrség alapvető feladata". Mivelhogy a fegyveres támadások megelőzésére a rendőrség sem lehet képes, ezért engedi meg a Korm. r. a lőfegyver - köztük a maroklőfegyver - rendőrhatósági engedély alapján való megszerzését azoknak, akik bizonyítani tudják, hogy tevékenységük miatt életük, testi épségük fokozott védelmet igényel.
Az engedély megadása, vagy megtagadása a bizonyítékok mérlegelésének s nem a hatóság önkényének a függvénye. Határozatát az eljáró hatóság indokolni köteles, s a határozat ellen fellebbezéssel, eredménytelenség esetén bírósági felülvizsgálati keresettel lehet élni.
A kormányrendeletben felsorolt személyek olyan fontos tisztségek viselői, vagy kiemelkedő jelentőségű közmegbízatást ellátó vezetők, akikről maga a jogalkotó vélelmezi, hogy feladatuk ellátására tekintettel életük és testi épségük - külön igazolás nélkül is - védelmet igényel. A jogszabályi rendelkezés tehát nem alkotmányellenes megkülönböztetés, csupán - jogszabályi vélelem formájában - a hatóság bizonyítékbeszerzési munkáját könnyítő intézkedés. A rendelet 17. § (2) bekezdése azonban még a Korm. r.-ben tételesen felsorolt személyek esetében is feltételül szabja az egészségi alkalmasságot és a lőfegyver tartásához szükséges elméleti és gyakorlati jártasságot igazoló vizsga letételét.
Az egészségügyi alkalmasság és a vizsgakötelezettség kapcsán egyébként az Alkotmánybíróság már foglalkozott a különböző fegyverféleségek birtoklásával összefüggő jogszabályok alkotmányellenességének vizsgálatával. E témakörben kiadott 14/1992. (III. 30.) AB határozatában kimondotta: "Az élethez és az egészséghez való alapjog védelme ... olyan fontos alkotmányos érdek, hogy az a szigorú szabályozást mindenképpen szükségessé teszi." (ABH 1992. 341.) A Korm. r. 17. § (1) bekezdés d) pontja pedig a szigorúság alkotmányosan megengedhető határát nem lépi túl.
Mivelhogy a Korm.r. vitatott előírásai nem ellentétesek sem az Alkotmány 8. § (1) bekezdésével, sem az 54. § (1) bekezdésével, sem pedig az 55. § (1) bekezdésével, ezért az Alkotmánybíróság a Korm. r. 17. § (1) bekezdés d) pontjának megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.
2. Az Áe. 72. § (4) bekezdés e) pontja a lőfegyver, lőszer, robbanóanyag... "gyártásáról és forgalmazásáról rendelkező" államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát nem teszi lehetővé. A "forgalmazás" fogalmába mind a Korm. r. 3. § (1) bekezdés a) pontja, mind pedig az élő joggyakorlat szerint csak a kereskedelmi tevékenység érthető bele. A lőfegyver, lőszer engedély alapján történő birtoklása a lőfegyver, lőszer, robbanóanyag stb. "forgalmazásának" kategóriáján kívül esik. Ennek megfelelően az önvédelmi célból igényelt lőfegyver megszerzése és tartása iránti kérelmet másodfokon jogerősen elutasító - bár mérlegelési jogkörben hozott - közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát az Áe. nem zárja ki. Ilyen esetekben a bíróságnak azt kell eldöntenie "hogy a közigazgatási szerv a jogszabályban foglaltaknak megfelelően mérlegelte-e az ügyfél bizonyítékait és az ügy összes körülményét". (Legfelsőbb Bíróság BH 1993.766. sz. alatt közzétett döntése.) Határozatában a Legfelsőbb Bíróság elvi éllel arra is rámutatott - ami tartalmában megegyezik az Alkotmánybíróság idézett 14/1992. (III. 30.) AB határozatával - : "a lőfegyvertartás engedélyezése iránti ügyekben a helyes jogalkalmazói álláspont az, hogy a lehetőséghez képest minél kevesebb, élet kioltására alkalmas lőfegyver kerüljön az állampolgárok birtokába, s lőfegyver tartásának engedélyezése csak a jogszabályban meghatározott, illetőleg a feltétlenül indokolt esetben kerüljön sor."
Mivelhogy a természetes személy lőfegyverigénylési kérelmét elutasító rendőrhatósági határozat bírósági felülvizsgálatát az Áe. nem tiltja, s az élő jog is a jogszabályok valós tartalmát követi, az indítványozó viszont tévesen értelmezi az Áe. 72. § (4) bekezdés e) pontját, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban is elutasította.
Budapest, 1995. november 6.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró