62003CJ0065_SUM[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2004. július 1-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Belga Királyság. Tagállami kötelezettségszegés - EK 12., EK 149. és EK 150. cikk - Más tagállamban szerzett középiskolai bizonyítvány - Felsőoktatásba történő bejutás lehetősége. C-65/03. sz. ügy

C-65/03. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Belga Királyság

„Tagállami kötelezettségszegés – EK 12., EK 149. és EK 150. cikk – Más tagállamban szerzett középiskolai bizonyítvány – Felsőoktatásba történő bejutás lehetősége”

Az ítélet összefoglalása

Közösségi jog – Elvek – Egyenlő bánásmód – Állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés – Felsőoktatásba történő bejutás lehetősége – A többi tagállamban szerzett középiskolai bizonyítvánnyal rendelkezők tekintetében fennálló eltérő feltételek – Megengedhetetlenség

(EK. 12., EK 149. és EK. 150. cikk)

Az a tagállam, amely nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, hogy biztosítsa a más tagállamban szerzett középiskolai bizonyítvánnyal rendelkezők számára, hogy az érintett tagállamban szerzett certificat d’enseignement secondaire supérieurrel (CESS) rendelkezőkkel azonos feltételek mellett juthassanak be a felsőoktatásba, nem teljesíti az EK 149. és az EK 150. cikkel együttesen értelmezett EK 12. cikkből eredő kötelezettségeit.

(vö. 31. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2004. július 1-je( * )

„Tagállami kötelezettségszegés – EK 12., EK 149. és EK 150. cikk – Más tagállamban szerzett középiskolai bizonyítvány – Felsőoktatásba történő bejutás lehetősége”

A C-65/03. sz. ügyben,

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: D. Martin, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Belga Királyság (képviseli: A. Snoecx, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

annak megállapítása iránt benyújtott keresete tárgyában, hogy a Belga Királyság – mivel nem tette meg a szükséges intézkedéseket, hogy biztosítsa a más tagállamban szerzett középiskolai bizonyítvánnyal rendelkezők számára, hogy a certificat d’enseignement secondaire supérieurrel (CESS) rendelkezőkkel azonos feltételek mellett juthassanak be a Belgium Francia Közössége által szervezett felsőoktatásba – nem teljesítette az EK 12., az EK 149. és az EK 150. cikkből eredő kötelezettségeit,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, R. Schintgen és N. Colneric (előadó) bírák,

főtanácsnok: C. Stix-Hackl,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az előadó bíró jelentésére,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 A Bíróság Hivatalához 2003. február 14-én benyújtott keresetlevelével az Európai Közösségek Bizottsága az EK 226. cikk alapján keresetet indított annak megállapítása iránt, hogy a Belga Királyság – mivel nem tette meg a szükséges intézkedéseket, hogy biztosítsa a más tagállamban szerzett középiskolai bizonyítvánnyal rendelkezők számára, hogy a certificat d’enseignement secondaire supérieurrel (érettségi bizonyítvány, a továbbiakban: CESS) rendelkezőkkel azonos feltételek mellett juthassanak be a Belgium Francia Közössége (a továbbiakban: Francia Közösség) által szervezett felsőoktatásba – nem teljesítette az EK 12., az EK 149. és az EK 150. cikkből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

2 Az EK 12. cikk (1) bekezdése szerint:

„E szerződés alkalmazási körében és az abban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés.”

3 Az EK 149. cikk (1) és (2) bekezdése szerint:

„(1) A Közösség a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével és szükség esetén tevékenységük támogatásával és kiegészítésével hozzájárul a minőségi oktatás fejlesztéséhez, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét, valamint kulturális és nyelvi sokszínűségüket.

(2) A Közösség fellépésének célja:

[…]

-      a diákok és a tanárok mobilitásának ösztönzése, többek között az oklevelek és résztanulmányok tanulmányi célú elismerésének ösztönzésével;

[…]”.

4 Az EK 150. cikk rögzíti, hogy:

„(1) A Közösség olyan szakképzési politikát folytat, amely támogatja és kiegészíti a tagállamok ez irányú tevékenységét, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak a szakképzés tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét.

(2) A Közösség fellépésének célja:

[…]

-      a szakképzésbe történő bejutás megkönnyítése, továbbá az oktatók és a szakképzésben résztvevők, különösen a fiatalok mobilitásának ösztönzése;

[…]”.

A nemzeti szabályozás

5 A külföldi diplomák és tanulmányi bizonyítványok egyenértékűként való elismerésének feltételeiről szóló, 1971. július 20-i királyi rendelet ( Moniteur belge , 1971. augusztus 5., 9254. o. a továbbiakban: 1971. évi rendelet) 1. cikkének b) pontja elrendeli:

„Az 1971. március 19-i törvény 1. cikkében szabályozott egyenértékűség adományozása semmilyen esetben sem eredményezhet:

[…]

b)      hozzáférést olyan tanulmányokhoz, amelyek nem lettek volna [a tanuló] számára hozzáférhetőek abban az országban, ahol a bizonyítványt kiállították”.

6 A Francia Közösség kormányának 2003. április 3-i rendelete, amely módosítja a külföldi diplomák és tanulmányi bizonyítványok egyenértékűként való elismerésének feltételeiről szóló 1971. évi rendeletet ( Moniteur belge , 2003. május 16., 26867. o., a továbbiakban: az 1971. évi rendeletet módosító 2003. április 3-i rendelet), kiegészítette az 1971. évi rendelet 1. cikkének b) pontját a következő mondattal: „Mindazonáltal a b) pont nem vonatkozik az Európai Unió tagállamaiban szerzett végzettségekre”.

7 A Francia Közösség kormánya 1999. május 17-i rendeletének 2. cikke szerint, amely bevezeti bizonyos külföldön szerzett középfokú végzettségek és a certificat homologué d’enseignement secondaire supérireur (felsőfokú tanulmányokba való bejutást lehetővé tévő hiteles bizonyítvány) közötti egyenértékűséget ( Moniteur belge , 1999. szeptember 25., 36182. o., a továbbiakban: 1999. évi rendelet):

„A középfokú végzettségről szóló, új rendszer szerinti luxemburgi bizonyítványok, amelyeket az 1993–1994-es tanévtől kezdve állítottak ki, és a következő osztályzatokat tartalmazzák:

[…]

egyenértékűek a certificat homologué d’enseignement secondaire supérireurrel.”

8 A Francia Közösség kormányának 2003. április 3-i rendelete, amely módosítja az 1999. évi rendeletet ( Moniteur belge , 2003. május 15., 26497. o., a továbbiakban: az 1999. évi rendeletet módosító 2003. április 3-i rendelet), többek között hatályon kívül helyezte az 1999. évi rendelet 2. cikkét.

A pert megelőző eljárás

9 Mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az 1971. évi rendelet rendelkezései a középfokú tanulmányok alapján szerzett végzettségek és bizonyítványok elismeréséről, valamint Francia Közösségben az egyetemi és felsőfokú tanulmányokhoz való hozzáférés ellentétes az EK 12., EK 149. és EK 150. cikkekkel, kezdeményezte a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást. Miután felszólította a Belga Királyságot arra, hogy terjessze elő észrevételeit, a Bizottság 2001. október 23-án indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, felszólítva e tagállamot, hogy a véleményről való értesüléstől számított két hónapos határidőn belül tegye meg a szükséges intézkedéseket.

10 A Francia Közösség kormánya értesítette a Bizottságot, hogy 2001. december 20-i ülésén úgy határozott: eleget tesz az indokolással ellátott véleményben foglalt követelményeknek. Úgyszintén tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy a hatályban lévő szabályozást módosítani fogja abból a célból, hogy megszüntessék a szóban forgó megkülönböztetést, és a 2001–2002-es egyetemi tanév vége előtt megtegyék az említett határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

11 Mivel a Francia Közösség nem válaszolt a Bizottság két figyelmeztető levelére, ez utóbbi benyújtotta a jelen keresetet.

A keresetről

A felek érvei

12 A Bizottság megjegyzi, hogy a 293/83. sz., Gravier-ügyben 1985. február 13-án hozott ítéletből (EBHT 1985., 593. o.) következik, hogy a szakképzéshez való hozzáférés feltételei a Szerződés alkalmazási körébe tartoznak. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából szintén következik, hogy a „szakképzés” fogalmát nagyon tágan kell értelmezni. Ezen kívül az EK 149. cikk értelmében a Szerződés az oktatás minden szintjére és típusára vonatkozik.

13 A Bizottság érvelése szerint azoknak a más tagállambeli állampolgároknak, akik középfokú oktatásban szerzett végzettséggel vagy bizonyítvánnyal rendelkeznek, és a belgiumi felsőoktatásba kívánnak bejutni (orvosi, fogorvosi, állatorvosi és agrármérnöki tanulmányok), részt kell venniük és meg kell felelniük egy alkalmassági vizsgán, amennyiben nem felelnek meg azon vagylagos feltételnek, hogy származási országukban felvételi vizsga vagy más bejutási feltétel nélkül bejuthatnak valamely egyetemi karra.

14 A Bizottság fenntartja, hogy a Francia Közösségben a felsőfokú oktatásba való bejutáshoz előírt kiegészítő feltétel jelentősebb hatással van az egyéb tagállamok állampolgáraira, mint a belga állampolgárokra, amennyiben az kizárólag a más tagállamban megszerzett bizonyítvánnyal rendelkezőkre vonatkozik.

15 A Bizottság álláspontja szerint e kiegészítő feltétel, amely egy ún. „érettségi” vizsga formáját ölti, és amelyen csak a más tagállamban szerzett bizonyítvánnyal rendelkezőknek kell részt venniük, a fent említett ítélkezési gyakorlat szempontjából a felső- és egyetemi oktatásba való bejutás feltételét képezi.

16 A Bizottság álláspontja szerint ez a rendszer kettős hátrányos megkülönböztetést teremt: egyrészt a más tagállamokban szerzett bizonyítványok birtokosaival, másrészt a más tagállamok állampolgáraival szemben – azon oktatási rendszer alapján, amelyben a középfokú tanulmányaik befejezésekor bizonyítványt szereztek.

17 Ellenkérelmében a belga kormány azt az álláspontot képviseli, hogy az 1971. évi és 1999. évi rendeleteket módosító, 2003. április 3-án elfogadott két rendelettel megtette a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a más tagállamokban a középfokú oktatás befejezésekor szerzett végzettségről szóló bizonyítvánnyal rendelkezők a CESS-szel rendelkezőkkel azonos feltételek mellett férhessenek hozzá a Francia Közösség által szervezett felsőoktatáshoz.

18 Válaszában a Bizottság úgy érvelt, hogy a belga hatóságok által végzett jogszabály-módosítások csak a jövőre nézve veszik figyelembe a Bizottság panaszaiban foglaltakat. Ugyanakkor a múltban számos más tagállam középfokú oktatásában szerzett bizonyítvánnyal rendelkező személy szenvedhetett hátrányt a közösségi jognak a Bizottság keresetében foglaltak szerinti megsértése miatt. A Bíróságnak a Bizottság keresete alapján hozott ítélete a továbbiakban is jelentőséggel bír, mivel megalapozhatja a Belga Királyság e személyekkel szembeni felelősségét. Ezenkívül a kereset olyan fontos jogkérdést vet fel, amelynek formális eldöntését a Bizottság a Bíróságtól várja.

19 Egyébként a Bizottság szerint az 1971. évi rendelet egyetlen módosítása elegendő volt ahhoz, hogy véget vessen a kifogásolt kötelezettségszegésnek, és nem volt szükséges az 1999. évi rendeletet is módosítani, amely kimondta, hogy a luxemburgi középfokú oktatás végén kapott bizonyítvány a CESS-szel egyenértékű. A Bizottság pontosítja, hogy a pert megelőző eljárás keretében nem emelt külön kifogást a luxemburgi bizonyítvánnyal rendelkezőkre vonatkozóan. A jelen sajátságos helyzetre való utalás csak azt célozta, hogy bemutassa azt a tényt, miszerint a kifogásolt, más tagállamban szerzett bizonyítvánnyal rendelkezőkkel szembeni megkülönböztetés kiegészült a más tagállamok állampolgárainak az alapján történő megkülönböztetésével, hogy melyik tagállamban szerezték meg a középfokú bizonyítványt.

A Bíróság álláspontja

20 Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a kötelezettségszegés fennállását azon helyzet alapján kell megítélni, amelyben a szóban forgó tagállam az indokolással ellátott véleményben közölt határidő lejártakor volt, és az ezt követő változtatásokat a Bíróság nem veheti figyelembe (lásd különösen a C-103/00. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2002. január 30-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-1147. o.] 23. pontját és a C-296/01. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2003. november 20-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 43. pontját).

21 A jelen esetben az 1971. évi rendeletet módosító 2003. április 3-i rendeletet csak az indokolással ellátott véleményben írt határidő lejárta után bocsátották ki.

22 Következésképpen ezen intézkedést a Bíróság a jelen kereset vizsgálata keretében nem veheti figyelembe.

23 Az EK 12. cikk (1) bekezdése szerint a Szerződés alkalmazási körében és az abban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés.

24 Az előzőekből következik, hogy meg kell vizsgálni, hogy a Francia Közösség által szervezett felsőfokú oktatáshoz való hozzáférést illetően az indokolással ellátott véleményben közölt határidő lejártakor hatályos belga jog rendelkezései megfeleltek-e a Szerződés e rendelkezésének.

25 Ahogyan a Bíróság a fent hivatkozott Gravier-ügyben hozott ítélet 25. pontjában már kifejtette, a szakképzésbe való bejutás feltételei a Szerződés alkalmazási körébe tartoznak (lásd szintén a 24/86. sz., Blaizot-ügyben 1988. február 2-án hozott ítélet [EBHT 1988., 379. o.] 11. pontját, a 47/87. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1988. szeptember 27-én hozott ítélet [EBHT 1988., 5445. o.] 7. pontját és a C-295/90. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1992. július 7-én hozott ítélet [EBHT 1992., I-4193. o.] 15. pontját). Erre tekintettel az EK 149. cikk (2) bekezdésének második franciabekezdése kifejezetten kimondja, hogy a Közösség fellépésének célja a diákok és a tanárok mobilitásának ösztönzése, többek között az oklevelek és résztanulmányok tanulmányi célú elismerésének ösztönzésével. Ezenkívül az EK 150. cikk (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése úgy rendelkezik, hogy a Közösség fellépésének célja a szakképzésbe történő bejutás megkönnyítése, továbbá az oktatók és a szakképzésben résztvevők – különösen a fiatalok – mobilitásának ösztönzése.

26 A szakképzésbe történő bejutásról a Szerződés nem tartalmaz olyan különös rendelkezéseket, amelyeket az EK 12. cikk (1) bekezdésére tekintettel elsődlegesen vizsgálni kellene.

27 Az EK 12. cikk (1) bekezdése tehát alkalmazandó a tagállamok által a felsőoktatásba történő bejutás vonatkozásában meghatározott feltételekre.

28 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az egyenlő bánásmód elve – amelynek különös kifejeződése az EK 12. cikknek az állampolgárságon alapuló bármilyen megkülönböztetés tilalmáról szóló (1) bekezdése – nemcsak az állampolgárság alapján történő nyílt megkülönböztetést tiltja, hanem a megkülönböztetés olyan rejtett formáit is, amelyek egyéb különbségtételt jelentő feltételek alkalmazása révén ténylegesen ugyanahhoz az eredményhez vezetnek (lásd többek között a C-3/88. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1989. december 5-én hozott ítélet [EBHT 1989., 4035. o.] 8. pontját és a C-388/01. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. január 16-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-721. o.] 13. pontját).

29 Jelen esetben az érintett jogszabály hátrányosan kezeli a Belgiumon kívüli, más tagállam középfokú oktatásában szerzett bizonyítvánnyal rendelkezőket, hiszen ők nem ugyanazon feltételekkel juthatnak be a Francia Közösség által szervezett felsőoktatásba, mint a CESS-szel vagy az azzal egyenértékű luxembourgi bizonyítvánnyal rendelkezők. Az alkalmazott megkülönböztető ismérv főként a más tagállamok állampolgárainak rovására érvényesül.

30 A Belga Királyság semmilyen érvet nem terjeszt elő ezen ismérv igazolására.

31 Következésképpen megállapítható, hogy a Belga Királyság – mivel nem tette meg a szükséges intézkedéseket, hogy biztosítsa a más tagállamban szerzett középiskolai bizonyítvánnyal rendelkezők számára, hogy a CESS-szel rendelkezőkkel azonos feltételek mellett juthassanak be a Francia Közösség által szervezett felsőoktatásba – nem teljesítette az EK 149., és az EK 150. cikkel együttesen értelmezett EK 12. cikkből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

32 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Belga Királyságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Belga Királyság – mivel nem tette meg a szükséges intézkedéseket, hogy biztosítsa a más tagállamban szerzett középiskolai bizonyítvánnyal rendelkezők számára, hogy a certificat d’enseignement secondaire supérieurrel (CESS) rendelkezőkkel azonos feltételek mellett juthassanak be a Belgium Francia Közössége által szervezett felsőoktatásba – nem teljesítette az EK 149. és az EK 150. cikkel együttesen értelmezett EK 12. cikkből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság a Belga Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

Kihirdetve Luxembourgban a 2004. július 1-jei nyilvános ülésen.

* Az eljárás nyelve: francia.