BH 2002.9.352 Személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása indokolatlanul bántó, a becsületet és emberi méltóságot sértő kijelentések esetén [Ptk. 75. § (1) bek., 76. § (1) bek., 84. § (1) bek. e) pont, 339. § (1) bek., 355. § (4) bek., Pp. 206. § (1) bek.].

A jogerős ítélet a felperes személyhez fűződő joga megsértésének megállapítására és az alperesek 100 000 forint nem vagyoni kártérítés egyetemleges megfizetésére kötelezése érdekében előterjesztett keresetét elutasította.

A jogerős ítélet alapját képező tényállás értelmében a Társasházközösség az 1997. augusztus 22-i közgyűlésén a felperest közös képviselővé, az alpereseket pedig a számvizsgáló bizottság tagjaivá választotta. A közgyűlés kötelezte a közös képviselő felperest, hogy negyedévente adjon számot tevékenységéről a számvizsgáló bizottság számára, a bizottságot pedig arra, hogy a felperes tevékenységét a számlák figyelembevételével ellenőrizze. A felperes 1998. február 25-ére rendkívüli közgyűlést hívott össze. A közgyűlés határozatképtelensége ellenére a megjelentek a társasház közös ügyeiről tanácskoztak. A tanácskozáson elhangzott kijelentéseket, nyilatkozatokat a felkért jegyzőkönyvvezető, P. Z.-né jegyzőkönyvben rögzítette. A jegyzőkönyv adatai szerint a tanácskozás során a II. r. alperes a megjelent tagokkal közölte, hogy a számvizsgáló bizottság a vizsgálatot elvégezte, észrevételeit jegyzőkönyvben összegezte. Az ebben foglaltakra hivatkozással arról tájékoztatta a megjelenteket, hogy a B-V. lakásba történt radiátor-beszerelésről a bizottság megállapította: "a radiátor a házé, jogtalan volt a (magán)lakásokba történő beszerelésük." A III. r. alperes ekkor kijelentette: "javasolom, gondolkodjon el, mert a két radiátor elsíbolása szabálytalan volt". A felperes e nyilatkozatokra reagálva kijelentette: az I. r. alperes - aki a felperest megelőzően volt a társasház közös képviselője - csalt, és ezt be is bizonyítja. A felperes bűnösségét - ez utóbbi kijelentése miatt - a H. városi bíróság ítéletével rágalmazás vétségében megállapította, és vele szemben 15 000 forint pénzbüntetést szabott ki. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az eljárást megszüntette, és a felperest (a vádlottat) megrovásban részesítette.

A jogerős ítélet a lefolytatott bizonyítási eljárás (a kihallgatott tanúk vallomása) alapján - a közgyűlésen felvett jegyzőkönyv adataival ellentétben - arra a következtetésre jutott, hogy az 1998. február 25-i közgyűlésen az alperesek valótlan tényt nem állítottak, a felperes emberi méltóságát, becsületét sértő kijelentéseket nem tettek. A számvizsgáló bizottság tagjaiként a felperes közös képviselői tevékenységét kritizálták ugyan, a kijelentéseik azonban nem voltak aránytalanul túlzóak vagy bántóak, ezért a felperes személyiségvédelmet e kijelentések miatt nem igényelhetett. A felperes nem vagyoni kártérítés iránti igénye jogalapját és összegszerűségét sem bizonyította, ezért a másodfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a keresetnek történő helyt adás, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 196. §-ának és a Pp. 197. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezéseket, mert figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes becsületét sértő kijelentések megtörténtét teljes bizonyító erejű magánokirat, a jegyzőkönyv igazolja. Az okiratban foglalt megállapításokkal szemben a bizonyítás az alpereseket terhelte. A tanúként kihallgatott személyek a közgyűlésen elhangzottakra nem emlékeztek, érdemben azonban nem cáfolták a jegyzőkönyv megállapításait, ezért a bíróságnak a jogsértés megállapítása körében a jegyzőkönyv tartalmát figyelembe kellett volna vennie. A jogerős ítélet a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűtlenül is mérlegelte, amikor a jegyzőkönyv tartalmát ítélete meghozatalakor figyelmen kívül hagyta.

Az alperesek a jegyzőkönyv adatai szerint a felperesről valótlan tényt állítottak, amikor a radiátorok "elsíbolásával" vádolták. Állításukat indokolatlanul bántó, megalázó módon hozták - nagyobb létszámú közösség előtt - nyilvánosságra, ezzel a felperes emberi méltóságát is megsértették. Álláspontja szerint az alperesek akarategységben tettek reá nézve jogsértő megállapításokat, mert a III. r. alperes kijelentését a jelenlévő I. és II. r. alperes nem cáfolta. Emiatt a jogsértést mindhárom alperes megvalósította. Az alperesek jogsértése miatt a lakóközösség körében tevékenysége kérdésessé vált, azaz nem vagyoni hátrányt szenvedett. A jogerős ítélet ezért sérti a Ptk. 78. §-ának (1) bekezdésében, illetve a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) és e) pontjában, továbbá a Ptk. 354. §-ában írt rendelkezéseket.

Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték.

A jogerős ítélet az alábbiak szerint részben jogszabálysértő.

A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A bizonyítékok mérlegelése akkor törvénysértő, ha a bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokból okszerűen nem következő, logikailag ellentmondásos következtetésre jut, vagy iratellenes megállapítást tesz.

A társasház 1994. február 28-án kelt alapító okiratának 26. pontja értelmében a társasház közgyűléséről az elnök, valamint két jelenlévő tulajdonostárs által aláírt jegyzőkönyvet kell készíteni. A felek, illetve a társasház rendelkezései szerint készített jegyzőkönyv magánokiratnak minősül. Azt az alperesek maguk sem vitatták, hogy a (határozatképtelen) közgyűlésről a jegyzőkönyv az alapító okirat előírásainak megfelelően készült. A jegyzőkönyvet ugyanis a közgyűlésen megválasztott jegyzőkönyvvezető és két tulajdonostárs (hitelesítő) írta alá. Nem állították azt sem, hogy a jegyzőkönyv meghamisított adatokat tartalmaz. Figyelemmel arra, hogy a jegyzőkönyv felvételére az alapító okirat rendelkezései szerint került sor, annak bizonyítása, hogy a jegyzőkönyv valótlan adatokat, nyilatkozatokat tartalmaz, a Pp. 197. §-ának (2) bekezdése értelmében az alpereseket terhelte.