BH 1999.10.436 I. Az előre kitervelt emberölés bűntettét valósítja meg, aki a sértett megölésének módját, helyét és idejét véglegesen elhatározza, majd egy órán át azért várakozik, hogy a sértett elaludjon, és így a sértettet az ellenállás kifejtésére képtelen állapotában - az előre átgondolt terv szerint - fojtsa meg [Btk. 166. § (2) bek. a) pont].

II. Az ölési cselekmény részleteinek az átgondolásához szükséges - hosszabb vagy rövidebb - idő tartamát ahhoz mérten indokolt vizsgálni, hogy a tettes az ölésnek milyen véghezviteli módját határozta el;

az emberölés előre kiterveltségét a tervszerűség és céltudatosság jellemzi, amelynél a cselekmény előre átgondolása nem köthető meghatározott időtartamhoz [Btk. 166. § (2) bek. a) pont].

A megyei bíróság az 1998. június 18-án kihirdetett ítéletével a vádlottat előre kitervelt emberölés bűntette miatt 13 évi fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a kényszergyógyítását.

A vádlott az általános iskola nyolc osztályát végezte el, foglalkozása, munkahelye, szakképzettsége nincs. Munkanélküli, havi 3.000 forint segélyben részesül. Nőtlen, kiskorú gyermeke nincs. Egy családi ház vagyona van. Egy alkalommal volt büntetve, a városi bíróság 1993. február 18. napján jogerős ítéletével az 1993. február 15. napján elkövetett lopás vétsége miatt 7.000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A vádlott az elmeszakértői vélemény szerint az értelmi fogyatékosság enyhe fokában (debilitas mentalis) szenved, és ez az állapota kismértékben korlátozta abban, hogy a cselekménye társadalomra veszélyes voltát felismerje, és hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Idült iszákosságban szenved.

A vádlott 1996 februárjában ismerkedett meg a sértettel. Vele élettársi kapcsolatot létesített, 1996 augusztusától a vádlott tulajdonában levő házban laktak. Velük lakott a sértettnek az előző házasságából született 15 éves fia is.

A vádlott és élettársa italozó életmódot folytattak, közöttük gyakoriak voltak a viták, veszekedések, amelyek alkalmanként tettlegességig is fajultak. A vádlott a sértettet többször bántalmazta, előfordult az is, hogy késsel a kezében kergette a sértettet a ház udvarán.

1997. augusztus 7-én a sértett elment dolgozni, a vádlott pedig egész nap italozott. Dél körüli időben a vádlott kerékpárral elment a szüleihez. Útközben is fogyasztott szeszes italt és a délutáni órákban annyira ittas állapotba került, hogy a szülei nem engedték kerékpárral hazamenni, hanem kocsival hazavitték. A vádlott által használt kerékpár - amely az élettársa fiáé volt - a vádlott szüleinél maradt.

A sértett este 6 óra körüli időben ért haza, és szóvá tette a vádlottnak, hogy a fia kerékpárját miért vitte el, illetve miért hagyta a szüleinél. Ezen összevesztek, a vádlott lefeküdt, a sértett pedig tovább folytatta a szidalmazását, majd ő is lefeküdt, de nem a vádlott mellé, hanem a másik szobában levő ágyra.

Ettől a vádlott még idegesebb lett, és elhatározta, hogy megfojtja élettársát, miután az elalszik. Mintegy egy óráig várakozott, majd magához vett egy sárga alapon zöld csíkos kendőt, és átment abba a szobába, ahol a sértett feküdt. A kendőt azért vitte magával, hogy azzal fojtja meg a sértettet. Miután a vádlott belépett a szobába, a sértett ébren volt még, ezért a vádlott visszament a másik szobába, és tovább várt arra, hogy az élettársa elaludjon. Azért várta azt, hogy az élettársa elaludjon, hogy az ölési cselekményt könnyebben tudja végrehajtani. Kb. egyórai várakozás után a vádlott ismét átment a másik szobába, az immár alvó sértetthez, a korábban már magához vett kendőt a sértett nyakára tekerte, bal térdével a sértett mellkasára térdelt, a kendő két végét erősen meghúzta, és mindaddig úgy tartotta, amíg a sértett hörgött, illetőleg mozgott. Miután a vádlott élettársát megfojtotta, tovább italozott, majd a sértett lábait összekötözte, és a holttestet egy nejlonzsákba csomagolta. A zsákba csomagolt holttestet a lakáshoz közeli trágyadombra vitte, és ott szalmával betakarta.

Ezt követően a sértett táskáját és tárcáját elégette, hogy cselekményére ne derüljön fény. Ezután a vádlott lefeküdt aludni, majd a másnap hazaérkező nevelt fiának azt mondta, miután az az anyját kereste, hogy elment dolgozni és még nem jött haza.

A sértett holttestét a fia 1997. augusztus 9-én a reggeli órákban találta meg a trágyadombon.

A sértett halálát a nyakra tekert kendővel való légúti elzárás miatti fulladás okozta.

Az ítélet ellen a vádlott és a védője a téves jogi minősítés miatt és enyhítés végett fellebbezett.

A legfőbb ügyész az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a bejelentett fellebbezések alapján az elsőfokú ítéletet felülbírálva megállapította, hogy a megyei bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és nem tévedett a cselekményének jogi minősítésekor sem.

A fellebbezések nem alaposak.

A védő eljárási szabálysértés miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, másodsorban az előre kitervelten elkövetés - mint minősítő körülmény - mellőzését, és a büntetésnek a bűncselekmény alapesetére előírt keretek közötti kiszabását indítványozta.