BH 1963.2.3458 Az állami kereskedelmi forgalomba kerülő cikkek hatóságilag megállapított árai a Ptk. 366. §-a szerinti "jogszabályban meghatározott ár" fogalma alá tartoznak.

Az alperes 1960. tavaszán a felperes földművesszövetkezettől kívánta megvásárolni a szőlőkezeléshez szükséges szénkéneg mennyiséget. Minthogy a felperes csak 200 kg-os tételekben volt hajlandó - a csomagolás felbontása nélkül - eladni az árut, az alperes megvásárolt 400 kg szénkéneget és a szükségletét meghaladó mennyiséget átadta a gazdatársainak.

Az adásvétel kg-ként 4,30 Ft-os egységáron jött létre. Később a felperes észrevette, hogy az ármegjelölésnél tévedett, amikor a hivatalos 6,20 Ft-os egységár helyett az 1958-ban érvényben volt 4,30 Ft-os egységárat alkalmazta. A felperes a két ár közötti különbséget követelte az alperestől, amit az peren-kívül nem fizetett meg.

A perben az alperes azzal védekezett, hogy jóhiszemű volt, mert az ügylet megkötésekor a felperes által kért s általa az előző években már ismert ellenértéket megfizette. A felperes gondatlansága miatt utólagos fizetésre nem kötelezhető. Előadta, hogy a megvásárolt mennyiségnek csak egy részét, 80 kg-ot használt fel saját céljaira, a többit szétosztotta gazdatársai között. Ezeket perbehívta, de a perbehívottak a perbe nem léptek be.

Az elsőfokú bíróság a Ptk. 366. §-ára hivatkozással a keresetnek helyt adott.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az elutasítás indoka az, hogy a perbeli árucikk árjegyzékben megállapított ára, s általában az állami kereskedelem árai nem vonhatók a Ptk. 366. §-ában megjelölt "jogszabályban meghatározott ár" fogalma alá. Nem lehet tehát alkalmazni a Ptk. 366. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést.

Ellenkező álláspont elfogadása esetén a vevők az állami kereskedelemben lebonyolított adásvételeknél bizonytalanságban lennének az ügylet végérvényes létrejötte tekintetében, mert nem tudhatják, hogy az eladók valóban a hivatalos árjegyzék szerinti egységárat alkalmazták-e. Az esetek túlnyomó többségében az eladó nem is követelhetné az esetleges vételárkülönbözetet, mivel a vevők személyét nem ismeri,

A legfőbb ügyész által a másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.