BH 1974.1.18 A vízszolgáltatási szerződés alapján a kötelezettnek olyan vizet kell szolgáltatnia, hogy az az öntözött növényzet fejlődését szolgálja. Ha az öntözővíz a növényzetre károsító anyagot is tartalmaz, s e miatt a termelőt kár éri, az öntözővíz szolgáltatására kötelezett szerződésszegést követ el s az okozott kárért felelős [Ptk. 208. § (1) bek., 307. § (1) bek., 340. §, PK 36. sz.].

Az alperes a vele kötött szerződésben öntözővíz szolgáltatására vállalt kötelezettséget. A per megindítása előtt beszerzett szakvélemény megállapításai szerint az öntözővíz dikonirttal volt fertőzött és a felperesek gazdaságában - a paprikaültetvényben - nagymértékű kárt okozott. Az I. r. felperes 2 647 725 Ft, a II. r. felperes 2 647 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest kártérítés címén.

A felpereseknek a keresetüket elutasító első fokú ítélet elleni fellebbezése alapos.

A peres felek jogvitájának eldöntésénél elsősorban a közöttük létrejött szerződésben foglaltak az irányadók. Az alperes - működési, tevékenységi körének (profiljának) megfelelően - termelők részére öntözés céljára vizet szolgáltat meghatározott összegű vízdíj ellenében. A felperesek is ilyen szerződést kötöttek az alperessel.

A szerződési nyilatkozatokat vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett [Ptk. 208. § (1) bek.]. Nyilvánvaló, hogy a felperesek - mezőgazdasági termelőszövetkezetek lévén - azért kötöttek vízszolgáltatási szerződést az alperessel, hogy az időjárási viszonyoktól részben függetlenítsék magukat és öntözéssel segítsék vízigényes termelvényeik fejlődését. Az alperes ismerte a felpereseknek ezt a gazdasági célját, és mint öntözővíz szolgáltatásával foglalkozó társulatnak feltétlenül tudnia kellett azt is, hogy a szolgáltatott öntözővíznek alkalmasnak kell lennie arra, hogy az öntözött növényzet (a jelen esetben paprika) fejlődését szolgálja. Ebből következik, hogy az öntözővíznek nem volt szabad a növényzetet károsító anyagot tartalmaznia s erről mint szolgáltatónak az alperesnek kellett gondoskodnia.

Nem fogadható el az alperesnek ezzel kapcsolatban az a védekezése, hogy a különböző vízügyi utasításoknak eleget tett és végzett bizonyos kémiai analízist is, s ez nem mutatta ki az öntözővíznek dikonirttal való szennyezettségét. Ilyen vizsgálat elvégzését azonban sem jogszabály, sem belső utasítás nem írja elő. Különben a dikonirt-szennyeződés csak különleges - kromatográfiai - vizsgálat útján mutatható ki. Ehhez pedig rendkívül költséges berendezés szükséges, ilyen berendezése viszont nem is volt.