A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32228/2014/18. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bíró: Nagy Szabolcs

éííííööáóööÉőááááéööööööÉőáööííööööööööööööőáíóáFővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

19.K. 32.228/2014/18.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, a Szecskay Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Szecskay András ügyvéd (cím) által képviselt felperes (cím) , a dr. Bajusz Dániel jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adó és Vám Főigazgatóság (cím) alperes ellen adóügyben hozott 2511425008 számú közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 500.000 (azaz ötszázezer) forint perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 1.500.000 (azaz egymillió-ötszázezer) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

A felperesi gazdasági társaság elektronikus hírközlési szolgáltatásokat, egyebek között távközlési szolgáltatást (nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatást) nyújt országszerte. Ez utóbbi szolgáltatására figyelemmel távközlési különadó (a továbbiakban: Különadó) alanya volt; a hálózatából indított hívások időtartama után megkezdett percenként, a küldött üzenetek száma után darabonként meghatározott összegben kellett adóznia.

Felperes 2010-ben 4119 millió forint, 2011-ben 2904 millió forint Különadót fizetett meg.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adózók Adóigazgatósága Ellenőrzési Osztály 3. az .... számú megbízólevéllel a 2009-2011. éveket érintően valamennyi adónemre és költségvetési támogatásra vonatkozó bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le felperesnél 2012. november 08. és 2013. április 12. napja között. Ennek alapján hozta meg az elsőfokú adóhatóság a 2013. június 07-én kelt 2197935851 iktatószámú határozatát.

Az elsőfokú határozat rögzítette, hogy mivel a 2010-2011. éveket illetően folyamatban lévő ellenőrzés miatt az Art. 49. § (2) bekezdése nyomán önellenőrzés tilalom állt be, felperes 2013. január 31-én, 2197222629 iktatószámon nyilatkozatot nyújtott be az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV. törvény (továbbiakban: Különadó tv.) alapján teljesített adófizetése vonatkozásában. Felperes a különadó tekintetében kérte az ezen adónemben fennálló kötelezettségének törlését arra való hivatkozással, hogy véleménye szerint a Különadó tv. sérti az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20/EK irányelv (továbbiakban: Irányelv) 12. és 14. cikkét.

Felperes véleménye alátámasztásául hivatkozott továbbá az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 49., 107., és 108. cikkeire, valamint az Európai Tanács 659/1999/EK rendeletében (a továbbiakban: Ekr.) foglaltakra.

Az elsőfokú adóhátóság a jegyzőkönyvi megállapításait fenntartva elutasította felperesnek a Különadóval kapcsolatos érveit, amelyek következében az elsőfokú adóhatóság határozatában felperes javára 44.406.000,- Ft, míg terhére 54.309.000,- Ft adókülönbözetet állapított meg. Az felperes terhére megállapított adókülönbözetből 13.098.000,- Ft adóhiánynak minősült, ami után 6.549.000,- Ft adóbírság került kiszabásra és 342.000,- Ft késedelmi pótlék került felszámításra. Továbbá felperes terhére hibás bevallás miatt 30.000,- Ft mulasztási bírság került kiszabásra.

Felperes az elsőfokú határozat ellen fellebbezést nyújtott be, amelyben előadta, hogy nem ért egyet az elsőfokú határozatban megállapított adóhiány, adóbírság, illetve a késedelmi pótlék összegével, továbbá nem ért egyet az elsőfokú határozat azon megállapításaival, amelyek a távközlési különadóra vonatkozó érveket elutasítják.

Alperes támadott határozatával felperesnek a megállapított összegekkel kapcsolatos kifogásainak helyt adva módosított határozatát, atekintetben, hogy felperes terhére 54.309.000,- Ft, felperes javára 44.406.000,- Ft adókülönbözetet állapított meg, és a megállapított adókülönbözetből adóhiánynak minősülő 6.592.000,- Ft után 3.296.000,- Ft adóbírságot és 233.000,- Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Egyebekben alperes az elsőfokú döntést hatályában fenntartotta és határozata 11. pontjában a távközlési különadóra vonatkozó érveket elutasította.

Alperes álláspontját akképpen foglalta össze, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1.§ (3) bekezdéséhez képest a távközlési adó alkalmazása - felperes esetében is - az uniós joggal teljes mértékben összeegyeztethető, nem diszkriminatív, tekintve, hogy az adóalanyok között honosságuk, illetve szerkezeti felépítésük szerint nem tesz különbséget. A különbség mindössze abból adódik, hogy az adó mértéke progresszív, azaz a magasabb árbevételű adóalanyokat, magasabb összegű adó terheli. Ez a módszer azért indokolt, mert a nagyobb árbevétel nagyobb piaci befolyásra, alacsonyabb fajlagos költségebre, magasabb jövedelmezőségre, ekként sokkal erőteljesebb adóteherviselési képességre utal.

A felperes a keresetlevelében az alperesi határozat megváltoztatását kérte az Art. 143. §-a alapján, és kérte annak megállapítását, hogy a felperest nem terheli távközlési különadó fizetési kötelezettség, mert az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Különadó tv.) sérti az Irányelv 12. és 14. cikkét.

Felperes keresetlevelében arra hivatkozott, hogy az Irányelv 12. cikke tiltja az olyan igazgatási díjak kivetését, amelyek nem a használati jogok vagy egyedi kötelezettségek kezelésével, ellenőrzésével és alkalmazásával összefüggésben felmerülő költségek fedezését szolgálják, a tagállamok nem vethetnek ki az igazgatási díjakon felül további pénzügyi terheket a távközlési tevékenységet végző társaságokra. Az Európai Bíróság ítéleteiben kifejtett értelmezés alapján tehát a tagállamok az Irányelvben foglaltakon túl nem vethetnek ki más pénzügyi terheket az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokra az alapján, hogy e társaságok távközlési szolgáltatást nyújtanak, azaz engedéllyel rendelkeznek vagy regisztráltak a nemzeti szabályozó hatóságnál. Az Irányelv 12. cikkének hatálya kiterjed a távközlési különadóra, ezáltal felperes álláspontja szerint megállapítható, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn a távközlési különadó és a távközlési szolgáltatások nyújtására vonatkozó felhatalmazás, illetve engedély között, mert csak azok a társaságok alanyai a távközlési különadónak, amelyek az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) szerinti felhatalmazás, engedély birtokában jogosultak távközlési szolgáltatásokat nyújtani, illetve megfordítva, minden olyan személy alanya a távközlési különadónak, amely a távközlési szolgáltatás nyújtásához szükséges engedéllyel rendelkezik.