A Kúria Gfv.30078/2013/14. számú precedensképes határozata jogalap nélküli gazdagodás tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 237. §, 238. §, 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet (THM rendelet) 11/B. § (1) bek.] Bírók: Csőke Andrea, Osztovits András, Pethőné dr. Kovács Ágnes, Török Judit, Vezekényi Ursula

A határozat elvi tartalma:

I. A lakossági, fogyasztási kölcsönszerződésben a kétnemű devizaárfolyam (vételi és eladási árfolyam) alkalmazása során felmerülő különbözet költségnek minősül, mely mértéke feltüntetésének hiánya a szerződés semmisségét eredményezi.

II. Az 1996. évi CXII. tv. 213. §-a csak a szerződés semmisségéről rendelkezik, annak jogkövetkezményeiről nem ezért az utóbbiakra az 1959. évi IV. tv. 237-239. § rendelkezései irányadók. A kétnemű devizaárfolyamon kötött eltérés, mint költség mértéke feltüntetésének hiánya olyan érvénytelenségi ok, amely kiküszöbölhető. A szerződés érvényessé nyilvánítható akként, hogy a bíróság rögzíti a kétnemű devizaárfolyam közötti eltérés mértékét, mely a THM kiszámításakor, illetve a szerződés megkötésekor fennállt.

1996. CXII. Tv. 213. § (1), 1959. IV. Tv. 237. § 1959. IV. Tv. 238. § 1959. IV. Tv. 239. § 41/1997. Korm. rend. 8. § 41/1997. Korm. rend. 11/B. § 41/1997. Korm. rend. 12. §

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.VII.30.078/2013/14.szám

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Dr. Lázár Dénes európai közösségi jogász által képviselt felperesnek dr. Szilágyi Gábor ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. alperesek ellen jogalap nélküli gazdagodás iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 9.P.85.758/2012. számon indult és a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.636.553/2012/7. számú jogerős közbenső ítéletével befejezett perében a jogerős közbenső ítélet ellen az alperesek részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős közbenső ítéletet azzal tartja fenn hatályában, hogy a felek között 2006. november 14-én létrejött kölcsönszerződést érvényessé nyilvánítja akként, hogy a szerződés részét képező devizavételi és -eladási árfolyam közötti eltérés, mint költség 1% (deviza-középárfolyamtól +/-0,5%).

A felek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik.

Ez ellen a közbenső ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes mint adós az alperesekkel mint hitelezőkkel 2006. november 14-én közjegyzői okiratba foglalt lakossági, fogyasztási kölcsönszerződést kötött. A szerződés értelmében a kölcsön összege 12.000.000 Ft volt, amely összeg, valamint annak kamata és kezelési költsége, illetve a késedelmi kamata és egyéb költségei svájci frankban kerültek megállapításra. A kölcsön összegének devizában történt megállapítására a folyósítás napján érvényes, az I.r. alperes által alkalmazott devizavételi árfolyamon került sor.

A szerződésben rögzítették a felek, hogy az induló teljes hiteldíjmutató a szerződés aláírásakor évi 7,88 %. A fizetések más devizanemre átszámításánál figyelembe vett, az I. r. alperes által alkalmazott devizavételi és -eladási árfolyam érvényességének napja 2006. november 13-a volt.

A szerződés 3.1. pontja a kölcsön futamidejét 168 hónapban állapította meg, a törlesztés kezdetét pedig a kölcsönösszeg folyósítását követő hónap 4. napjában. A III/2. pont értelmében a tőke és a hiteldíj (kamat, kezelési költség) havonta minden hónap 4. napján esedékes, egyenletes törlesztéssel. Az egyes fizetendő törlesztőrészletek forint összegét a hitelezők az általuk alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes devizaeladási árfolyam alapján határozták meg. Rögzítésre került a szerződés aláírásakor hatályos törlesztőrészlet összege, amely 727 svájci frank volt.

Az alperesek 2006. november 21-én a felperesnek 11.784.001 Ft kölcsönösszeget utaltak át a szerződés alapján, a felperes 2011. december 31-ig összesen 16.675.370 Ft-ot fizetett vissza az alpereseknek.

A felperes keresetében egyetemlegesen kérte kötelezni az alpereseket 4.891.369 Ft és annak járulékai megfizetésére a Ptk. 361. §-a alapján. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a szerződésben előírt költségek nem váltak annak részévé, mivel az alperesek nem tettek eleget a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíjmutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (III.5.) Korm. rendelet (THM rendelet) 8. § (3) bekezdése, illetve 12. § g) pontja szerinti tájékoztatási kötelezettségüknek, ezért ezen költségek követelésére nem váltak jogosulttá. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a szerződés a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. § (1) bekezdés c) pontja alapján semmis, mivel a kölcsönszerződés nem tartalmazza az ügyleti kamat mértékét, az árfolyamrés mértékét, valamint a kezelési költség számításának módját. Harmadsorban hivatkozott arra, hogy a megtámadás folytán a Ptk. 205. § (3) bekezdése és 210. § (1) bekezdése alapján érvénytelen a perbeli kölcsönszerződés, mivel az alperesek nem tájékoztatták őt a szerződéskötés körében minden lényeges körülményről, így különösen arról, hogy a szerződés aláírásakor már tudták, miszerint az ügyleti kamat mértékét a szerződés aláírását követő naptól kezdve megemelik.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a szerződés érvényesen jött létre, az nem semmis, illetve a megtámadás következtében sem vált érvénytelenné, az alperesek a felperest a szerződéssel kapcsolatos valamennyi költségről tájékoztatták. A kamat megemelése, a költségszámítás módja a szerződés részévé vált üzletszabályzat alapján történt, melynek átvételét a felperes aláírásával igazolta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a felperes nem csatolt olyan bizonyítékot, illetve nem terjesztett elő arra nézve bizonyítási indítványt, hogy a szerződésben található THM nem felelt meg a THM rendelet 8. § (1) bekezdésének. A felperes által megfizetett valamennyi költség a szerződésen alapult, melyek közül nem volt olyan, amely a THM rendelet 12. § f) pontja alapján ne vált volna a szerződés részévé. Álláspontja szerint a szerződés a felperes által megjelölt egyetlen okból sem érvénytelen, az megfelel a felperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezéseknek.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét közbenső ítéletnek tekintette, azt saját közbenső ítéletével megváltoztatta és megállapította, hogy a felek által 2006. november 14-én kötött kölcsönszerződés érvénytelen. A fellebbezés indokaira tekintettel arra hivatkozott: a felperes által érvénytelenségi okként megjelölt, a Ptk. 205. § (3) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettség megszegése még bizonyítottság esetén sem eredményezi a perbeli szerződés érvénytelenségét. Ilyen jogkövetkezményt a THM rendelet 12. § g) pontja sem tartalmaz. A THM rendelet 8. § (3) bekezdése a szerződés teljesítésének időszakára vonatkozik, melyet ezért a szerződés létrejötte, érvényessége körében nem lehet vizsgálni. Figyelemmel azonban arra, hogy a felperes érvénytelenségi okként a Hpt. 213. § (1) bekezdésére is hivatkozott, ezért a másodfokú bíróság a Ptk. 234. § (1) bekezdése alapján vizsgálta ezen semmisségi okot.