62006FO0063_SUM[1]

A Közszolgálati Törvényszék (második tanács) 2007. október 17-i végzése. Luigi Mascheroni kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Közszolgálat - Tisztviselők. F-63/06. sz. ügy

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (második tanács)

2007. október 17.

F-63/06. sz. ügy

Luigi Mascheroni

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Közszolgálat - Tisztviselők - Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége - A személyzeti szabályzat 24. cikke - A felettes általi lelki zaklatás - A Vizsgálati és Fegyelmi Hivatal vizsgálata - Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §-ának c) pontja"

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. Mascheroni különösen a kinevezésre jogosult hatóság 2005. július 14-i határozatának megsemmisítését kéri, amelyben elutasította a felettese, V. H. állítólagos zaklató és becsületsértő magatartására alapított 2004. március 26-i kérelmét.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet részben mint nyilvánvalóan megalapozatlant, részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1. Tisztviselők - Kereset - Tárgy - Az adminisztrációval szembeni meghagyás - Elfogadhatatlanság

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)

2. Tisztviselők - Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége - Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 24. cikk)

3. Eljárás - Keresetlevél - Alaki követelmények

(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)

1. A személyzeti szabályzat 91. cikke alapján benyújtott kereset keretében nem tartozik a Közszolgálati Törvényszék hatáskörébe az, hogy meghagyásokat intézzen a közösségi intézményekhez, vagy elvi jellegű nyilatkozatokat tegyen.

(lásd a 23. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T-94/92. sz., X kontra Bizottság ügyben 1994. június 9-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1994., I-A-149. o. és II-481. o.) 33. pontja; T-28/96. sz., Chew kontra Bizottság ügyben 1997. július 2-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1997., I-A-165. o. és II-497. o.) 17. pontja; T-134/99. sz., Skrzypek kontra Bizottság ügyben 2000. július 11-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2000., I-A-139. o. és II-633. o.) 16. pontja; T-14/03. sz., Di Marzio kontra Bizottság ügyben 2004. március 2-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2004., I-A-43. o. és II-167. o.) 63. pontja.

2. A szolgálat rendjével és nyugalmával összeegyeztethetetlen esemény bekövetkeztekor az adminisztráció a személyzeti szabályzat 24. cikkének első bekezdésében szereplő segítségnyújtási kötelezettség alapján köteles a kellő határozottsággal fellépni, valamint az ügy körülményei alapján szükséges gyorsasággal és gondossággal reagálni a tények megállapítása és azokból a megfelelő következtetéseknek az ügy ismeretében való levonása érdekében. E célból elegendő, ha az intézménye védelmét igénylő tisztviselő a bizonyítás kezdetével szolgál annak a támadásnak a valódiságáról, amely őt állítása szerint érte. Ilyen körülmények esetén a szóban forgó intézmény feladata a megfelelő intézkedések meghozatala, így különösen a panasz alapjául szolgáló tényeknek a panaszossal folytatott együttműködésben történő megállapítására irányuló vizsgálat lefolytatása.

E tekintetben a Vizsgálati és Fegyelmi Hivatal végleges jelentése - amely szerv a Bizottságon belül az azon tények megállapítására irányuló közigazgatási vizsgálatokat végző szolgálat, amelyek alapján a kinevezésre jogosult hatóság az ügy ismeretében a segítségnyújtás iránti kérelemről dönthet - semmiképpen nem a segítségnyújtási kérelemről hozott határozatnak, hanem az említett hatóság által a tényekre vonatkozóan hozzá intézett vizsgálati kérelemre adott válasznak minősül.

(lásd a 36., 40. és 41. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 224/87. sz., Koutchoumoff kontra Bizottság ügyben 1989. január 26-án hozott ítéletének (EBHT 1989., 99. o.) 15. és 16. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T-5/92. sz., Tallarico kontra Parlament ügyben 1993. április 21-én hozott ítéletének (EBHT 1993., II-477. o.) 31. pontja; T-136/98. sz., Campogrande kontra Bizottság ügyben 2000. december 5-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2000., I-A-267. o. és II-1225. o.) 42. pontja.

3. A Bíróság alapokmánya 21. cikkének első bekezdése alapján, amely az említett alapokmány I. melléklete 7. cikke (1) bekezdésének és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfelelően a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásra is alkalmazandó, a keresetlevélnek többek között tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ezeknek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék az alperes számára védekezése előkészítését és az Elsőfokú Bíróság számára a keresetről való határozathozatalt, adott esetben további információ nélkül. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, legalább röviden összefoglalva, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevélből.

Ennek megfelelően a felperes nem szorítkozhat a jogalapjai elvont megjelölésére, például azzal, hogy csak annyit állít, a megtámadott aktus sérti a személyzeti szabályzat adott rendelkezését, és ezt az állítást nem támasztja alá a kereset alapjául szolgáló jogalap kifejtésével.

E tekintetben, míg a keresetlevél szövege egyes pontokban alátámasztható és kiegészíthető az ahhoz kapcsolt iratok részeire való hivatkozásokkal, addig más, akár a keresetlevélhez mellékelt iratokra való általános hivatkozás nem pótolhatja a lényegi jogi érvelés hiányát, amelynek a keresetlevélben kell megjelennie. A Közszolgálati Törvényszék nem köteles megkeresni és azonosítani a mellékletekben azokat a jogalapokat és érveket, amelyekről feltehető, hogy a kereset alapjául szolgálnak.

(lásd az 52., 53., 56. és 57. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T-16/91. sz., Rendo és társai kontra Bizottság ügyben 1992. november 18-án hozott ítéletének (EBHT 1992., II-2417. o.) 130. pontja; T-33/89. és T-74/89. sz., Blackman kontra Parlament egyesített ügyekben 1993. március 16-án hozott ítéletének (EBHT 1993., II-249. o.) 64. és 65. pontja; T-85/92. sz., De Hoe kontra Bizottság ügyben 1993. április 28-án hozott végzésének (EBHT 1993., II-523. o.) 20. pontja; T-43/91. sz., Hoyer kontra Bizottság ügyben 1994. március 17-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1994., I-A-91. o. és II-297. o.) 22. pontja; T-154/98. sz., Asia Motor France és társai kontra Bizottság ügyben 1999. május 21-én hozott végzésének (EBHT 1999., II-1703. o.) 49. pontja; T-277/97. sz., Ismeri Europa kontra Számvevőszék ügyben 1999. június 15-én hozott ítéletének (EBHT 1999., II-1825. o.) 29. pontja; T-91/04. sz., Just kontra Bizottság ügyben 2005. december 8-án hozott végzésének (EBHT-KSZ 2005., I-A-395. o. és II-1801. o.) 35. pontja; T-92/04. sz., Moren Abat kontra Bizottság ügyben 2005. december 8-án hozott végzésének (EBHT-KSZ 2005., I-A-399. o. és II-1817. o.) 31. pontja; T-424/04. sz., Angelidis kontra Parlament ügyben 2006. december 5-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2006., I-A-2-323. o. és II-A-2-1649. o.) 39-42. pontja.