BH 2005.6.220 I. Amennyiben az adós az engedményezőtől kap értesítést a követelés átruházásáról, az engedményezés megtörténtének igazolását nem kérheti.

II. Biztosítéki célú engedményezés esetén sem tagadhatja meg az adós a teljesítést arra hivatkozva, hogy az engedményes követelése nem járt le az engedményezővel szemben [Ptk. 328. § (3)-(4) bek., 329. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a 2001. december 20-án kötött kölcsönszerződéssel a felperes jogelődje a P. Bank Rt. 150 000 000 Ft összegű kölcsönt nyújtott az I. Rt. részére 2002. június 30-ai lejáratra azzal, hogy a kölcsönt az adós rulírozó módon igénybe veheti. A felek ugyanezen a napon engedményezési szerződést kötöttek, amelyben az I. Rt., többek között az alperessel szemben fennálló, vállalkozói díj követelését átruházta a P. Bank Rt.-re, a H. Rt. pedig készfizető kezességet vállalt a kölcsön 80%-ának biztosítására.

Az I. Rt. megbízottja szóban tájékoztatta az alperes polgármesterét az engedményezés megtörténtéről, aki a 2002. január 8-án aláírt nyilatkozatában tudomásul vette az I. Rt. önkormányzattal szemben fennálló 32 619 000 Ft összegű követelésének engedményezését. Elismerte, hogy a követelés fennáll, és vállalta, hogy azt esedékességkor anélkül fogja megfizetni, hogy az engedményezővel szemben fennálló esetleges követeléseit - beszámítás útján - érvényesítené. Végül tudomásul vette, hogy a fizetéseket a P. Bank Rt. által vezetett meghatározott számú számlára kell teljesítenie.

Az alperes az engedményezésről történt értesítést megelőzően 10 900 313 Ft-ról kiállított részszámlát az alperes 2002. január 14-én az I. Rt. részére fizetett ki. Ezt követően az I. Rt. rendelkezése folytán 2002. május 3-án 10 432 291 Ft-ot; 2002. június 20-án további 4 762 395 Ft-ot; 2002. július 19-én pedig 3 087 496 Ft-ot teljesített M. G. alvállalkozó részére, a fennmaradó 1 961 255 Ft-ot pedig a saját bérleti díj követelésébe beszámította.

A P. Bank Rt. a 2003. június 24-én kelt engedményezési szerződéssel a felperesre engedményezte az I. Rt.-vel szemben fennálló 22 906 683 Ft tőkét, 556 758 Ft ügyleti kamatot és 477 222 Ft késedelmi kamatot magában foglaló követelését. A H. Rt. előbb a PK. Rt.-re, a PK. Rt. pedig a felperesre engedményezte az I. Rt.-vel szemben fennálló követelését, amely 82 020 402 Ft tőkét és 3 408 403 Ft késedelmi kamatkövetelést foglalt magában. Az I. Rt.-nek 2003. május 31-én a P. Bank Rt.-vel szemben 22 906 638 Ft, a H. Rt. jogutódjával szemben pedig 82 020 402 Ft tőketartozása állt fenn.

A felperes a keresetében - most már mindkét követelés jogosultjaként - 31 143 750 Ft és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A keresetét arra alapította, hogy az alperes az engedményezésről történt értesítést követően az I. Rt.-vel szemben fennálló tartozását nem az engedményes részére teljesítette, továbbá a saját követelését a fenti tartozásba jogellenesen beszámította.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy az engedményezésről szóló értesítés 2002. január 8-án nem volt szabályszerű. M. G. részére az ezt követően keltezett szabályszerű engedményezési nyilatkozatok alapján jogszerűen teljesített.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 087 496 Ft-ot és kamatait, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Jogi álláspontja szerint a P. Bank Rt. és az I. Rt. biztosítéki céllal kötötték meg az engedményezési szerződést, ezért a kölcsönszerződés lejárta előtti előzetes értesítés nem alapozhatja meg az alperes fizetési kötelezettségének beálltát, még akkor sem, ha ez az előzetes értesítés egyébként szabályszerűnek minősülne. A 2002. január 8-ai értesítés azonban nem volt szabályszerű. Az alperes csak 2002. június 9-én a P. Bank Rt.-től értesült hiteltérdemlően az engedményezés megtörténtéről, ezért ez időpontig a vállalkozói díjat az I. Rt. ez irányú rendelkezése alapján jogszerűen teljesíthette M. G. engedményes részére. A szabályszerű értesítést követően kifizetett 3 087 496 Ft tekintetében azonban az alperes fizetése M. G. részére jogellenesnek minősül. Az 1 961 255 Ft-ot a saját követelésébe az alperes jogszerűen számította be, erre a Ptk. 329. §-ának (3) bekezdése szerint törvényes lehetősége volt, ezért a felperes keresete a 3 087 496 Ft-ot és járulékait felülhaladó részében megalapozatlan.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett - az alperes marasztalását tartalmazó - rendelkezését nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta és az alperest további 28 056 254 Ft és járulékai, valamint 1 500 000 Ft első- és másodfokú együttes perköltség megfizetésére kötelezte. Kifejtette, hogy a felperes és az I. Rt. közötti engedményezés nem biztosítéki, hanem teljesítési jellegű megállapodás volt. Az engedményezésre nem a kölcsöntartozás teljesítésének elmaradásától feltételezetten került sor, az alperesek a kölcsönszerződés lejártától függetlenül a számlák esedékességekor kellett az engedményes részére teljesítenie. Az elsőfokú bíróság álláspontjától, eltérően megállapította, hogy a 2002. január 8-án történt értesítés szabályszerű volt. Az I. Rt., az engedményező tájékoztatta az alperes polgármesterét az engedményezés megtörténtéről, az engedményes személyéről, valamint a teljesítés módjáról. Az alperes az értesítést követően a Ptk. 328. §-ának bekezdése értelmében csak az új jogosultnak teljesíthetett. Az értesítést követően azzal az I. Rt. joghatályosan nem rendelkezhetett és tőle az alperes rendelkezést nem fogadhatott el, harmadik személy részére csak a saját veszélyére teljesíthetett. Az alperes a 2002. január 8-ai joglemondó nyilatkozata következtében nem volt jogosult beszámítani a saját követeléseként mutatkozó 1 961 255 Ft-ot sem, ezért a kereset szerinti teljes összeget köteles a felperesnek járulékaival együtt megfizetni.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kérte elfogadni az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a vonatkozásban, hogy az I. Rt. megbízottja által 2002. január 8-án aláíratott nyilatkozat nem minősül szabályos értesítésnek; hogy az engedményezési szerződés biztosítéki jellegű volt, ezért a kölcsön lejártáig - 2002. június 30-áig a P. Bank Rt. - ezáltal a felperes - követelése létre sem jött.

Sérelmezte annak megállapítását, hogy az alperesnek nem volt joga beszámítani az I. Rt.-vel szemben az 1 961 255 Ft-ot kitevő lejárt ellenkövetelését. Végezetül előadta, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Legfelsőbb Bíróság Bírósági Határozatok 2001/489. és 2002/364. sorszám alatt közzétett eseti döntésében foglaltakat.