A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21082/2017/4. számú határozata jognyilatkozat érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 320. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §] Bírók: Darákné dr. Nagy Szilvia, Pestovics Ilona, Takácsné dr. Kükálo Judit

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23287/2016/13., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21082/2017/4.*, Kúria Pfv.20886/2018/5. (BH 2019.8.227), 3411/2021. (X. 15.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla

3.Pf.21.082/2017/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Flumbort András László (felperesi képviselő címe) ügyvéd által képviselt felperes (felperes címe) felperesnek a dr. Bien Vivien jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen jognyilatkozat érvénytelenségének a megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2017. június 19. napján kelt 34.M/P.23.287/2016/13. számú ítélete ellen a felperes által 14. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy a felperes által a magyar állam javára fizetendő illeték összegét 1.500.000.- (egymillió-ötszázezer) Ft-ra felemeli.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 50.000.- (ötvenezer) Ft fellebbezési eljárási költséget, valamint az államnak külön felhívásra az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 2.500.000.- (kétmillió-ötszázezer) Ft fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A peres felek között 2013. február 27-én GOP-1.3.1-11/A-2012-0159 szám alatt jött létre támogatási szerződés, amelynek a tárgya "LED alapú fényterápiás fekvőkabin" kifejlesztése.

A 2013. március 12-i GOP-1.3.1-11/A-2012-0367 számú szintén a peres felek közötti támogatási szerződés tárgya "LED panelekből álló kombinált szolárium" kifejlesztése volt.

Az alperes mindkét projekt vonatkozásában ellenőrzést folytatott. Az ellenőrzések "szabálytalanság történt" megállapítással zárultak.

Az ellenőrzés kapcsán hozott megállapításokkal szemben a felperes jogorvoslati kérelmet nyújtott be. Ennek eredményeként - a kérelmet elbíráló Miniszterelnökség Jogi Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkárság mint Központi Koordinációs Szerv - 2015. szeptember 3-án hozott határozataiban mind a GOP-1.3.1-11/A-2012-0159 azonosítószámú, mind a GOP-1.3.1-11/A-2012-0367 azonosító számú projekt kapcsán a szabálytalanságot megállapító döntést helybenhagyta. A határozatokban rögzítette, hogy a döntés ellen további jogorvoslati kérelemnek nincs helye.

2015. október 13-án a fenti döntések következtében az alperes mindkét támogatási szerződéstől elállt. A felperes az elállást sérelmezve a Miniszterelnökséghez fordult, azonban kérelmét elutasították.

Az elállás folytán a felperest 124.619.358 Ft visszafizetésének a kötelezettsége terheli, aminek azonban nem tett eleget, ezért a NAV Észak-budapesti Adó- és Vámigazgatósága Hátralékkezelési Osztálya 1359851007 ügyszámon végrehajtást folytat a felperes ellen.

A felperes keresetében kérte, állapítsa meg a bíróság, hogy az alperesnek a két támogatási szerződés vonatkozásában tett elállási nyilatkozatai érvénytelenek.

Kereseti kérelme jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:89. § (1), (2) és (3) bekezdésére, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 200. § (2) bekezdésére, továbbá a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 123. §-ára hivatkozott. Előadta, hogy az alperes által az elállás előzményeként lefolytatott szabálytalansági eljárás valótlan megállapításokat tartalmaz, ugyanis részéről a teljesítés szerződésszerű volt. Állította, hogy az alperes eljárása az Alaptörvény XVIII. cikk (7) bekezdését sérti, mivel a Miniszterelnökség Jogi Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkárság mint Központi Koordinációs Szerv döntésével szemben nem biztosított jogorvoslati lehetőséget.

Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte.

Jogi álláspontja az volt, hogy a bíróságnak nincs hatásköre a szabálytalansági döntések felülvizsgálatára, márpedig a kereset éppen ezt célozza.

Másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy az alperes eljárása megfelelt a jogszabályoknak, a pályázati előírásoknak és a felperes az ügyben a számára biztosított jogorvoslatot kimerítette, ami nem vezetett eredményre, így az elállás jogszerű volt.

Az elsőfokú bíróság a keresetet alaptalannak találta.

Mindenekelőtt a per megszüntetésével kapcsolatos alperesi ellenkérelem kapcsán azt emelte ki, hogy az a körben felhozott érvek nem eljárásjogi, hanem az ügy érdemét érintő érvek voltak, ezért a per megszüntetésére nincs mód.

A per érdemét illetően jogi álláspontja az volt, hogy a felperesi igény elbírálására a régi Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, figyelemmel a 2014. évi V. törvény hatályba lépéséről rendelkező 2013. évi CLXXVII. törvény 50. § (1) bekezdésére.

A kereset elbírálása során nem lehetett azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a támogatási szerződések tartalmának a meghatározásakor a feleket nem illette meg a teljes körű szerződéses szabadság, mert az állami és uniós források megfelelő célra történő felhasználását biztosító rendelkezésektől a szerződésben nem lehetett eltérni. Vizsgálni kellett azt is, hogy az alperesi elállás érvényességének vagy érvénytelenségének a megítélésekor van-e mód az elállás alapjául szolgáló szabálytalansági eljárásban keletkezett határozat felülbírálatára.

E körben értékelni kellett azt is, hogy a 2007-2013. programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának a rendjéről szóló 4/2011.(I.28.) Korm. rendelet rendelkezései a támogatási szerződés részévé válnak, és az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az előzőekben hivatkozott rendelet 11. § (7) bekezdésének a rendelkezése folytán ezen esetekben a méltányosság alkalmazása kizárt. A Korm. rendelet szabályozza a szabálytalansági eljárás rendjét, a Központi Koordinációs Szerv döntésére nézve is tartalmaz rendelkezéseket, valamint a Korm. rendelet 99. § (4) bekezdése a Központi Koordinációs Szerv jogorvoslati kérelem tárgyában hozott döntésével szemben a további jogorvoslat lehetőségét kizárja.

Ezek a Korm. rendelet olyan kógens szabályai, amelyek a szerződő feleket kötik, és ennek az a jogkövetkezménye, hogy a polgári bíróságnak nincs hatásköre a szabálytalansági eljárás kapcsán további vizsgálatra. Ennek megfelelően tehát a perben is irányadó a szabálytalansági eljárás során megállapított azon tény, hogy a felperes bizonyos hiánypótlásra irányuló felhívásoknak nem tett eleget, a fejlesztés megvalósulása nem tűnt biztosítottnak, és hogy a projekt költsége nem volt alátámasztott. Megállapítható volt az is, hogy a pályázó, azaz a felperes el nem számolható berendezést kívánt elszámolhatóvá tenni. Mindezen tényekre figyelemmel kellett azt vizsgálni, hogy a régi Ptk. 320. § (1) bekezdésében biztosított elállási jog gyakorlása során az alperes érvényes jognyilatkozatot tett-e vagy sem.