BH 1986.12.519 I. A fél a perújítási eljárásban is bármely olyan bizonyítási eszközt felhasználhat, amely alkalmas arra, hogy az általa állított tény valósságáról a bíróság meggyőződhessék [Pp. 260. § (1) bek. a) pont].

II. A perújítási kérelem sikeréhez nem szükséges az alapperben megállapított tények cáfolata, elegendő azoknak olyan további tényállási elemekkel való kiegészítése, amelyek az előbbiekkel együtt értékelve alkalmasak a perújító félre nézve kedvezőbb határozat hozatalára [Pp. 260. § (1) bek. a) pont].

III. Jogkérdésben nincs helye perújításnak, nem jogkérdés viszont az, ha a perújítási kérelem nyomán olyan új tény merül fel, amely a jogerős ítélet alapjául vett jogszabálytól eltérő, más rendelkezés alkalmazását teszi indokolttá [Pp. 260. § (1) bek. a) pont].

A 182 091 Ft bírságalap figyelembevételével gazdasági bírság megfizetésére történő kötelezésre irányuló indítvány szerint az eljárás alá vont 1980-tól húsliba-nevelőakciót szervezett, ennek keretében az állatokat magántenyésztőknél helyezte el, és az állatok neveléséhez szükséges takarmányt is biztosította. A tenyésztők - bár külön-külön kötöttek szerződést - az állatokat közösen nevelték, tartották, a takarmányt is egy tételben vették át. Az eljárás alá vont azonban később az átadott takarmányt látszólagosan a nyílt árusítású takarmányboltján át értékesítette, és utólag készített szállítójegyzékkel kisebb tételekben terhelte az egyes tenyésztőkre. Ezáltal a bizonylati fegyelmet megszegve, a takarmányt kiskereskedelmi áron számlázta. A IV/17/1980. (ÁT. 30.) MÉM számú ármegállapítás akként rendelkezik, hogy ha az egyidejűleg kiadott táp a 2,5 tonnát, illetve szemestakarmány a 10 tonnát meghaladja, azt nagykereskedelmi áron kell számlázni. Az eljárás alá vont a fenti jogellenes magatartásával - a vizsgált időszak alatt - 2 200 179 Ft helyett 2 383 070 Ft-ot számlázott, vagyis 182 091 Ft jogosulatlan haszonra tett szert.

A megyei bíróság az 1983. május 3. napján kelt ítéletében - az indítványnak helyt adva - az eljárás alá vont szövetkezetet - az indítványozott összeg alapulvételével - 250 000 Ft gazdasági bírság megfizetésére kötelezte. Ezt az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság 1984. július 3. napján kelt határozatával helybenhagyta.

Az eljárás alá vont szövetkezet a jogerős ítélettel szemben perújítási kérelmet terjesztett elő. Ebben előadta, hogy a vele jogviszonyban levő magántenyésztőknek a vállalkozási kedv elősegítése céljából biztosította a baromfi-alapanyagot, valamint a takarmányt. Az integrációra és az ennek keretében kötött egyedi szerződésekre tekintettel nem tartotta lényegesnek a magántenyésztők között létrejött alkalmi csoportosulásokat, továbbá a részükre esetenként kiszállított takarmány mennyiségét. Előadta továbbá hogy csak olyan takarmányt adott át a magántenyésztőknek, amelyet máshol vásárolt, és mint viszonteladó a mennyiségre tekintet nélkül jogosult volt kiskereskedelmi árat alkalmazni. Ennek alátámasztásaként hivatkozott a MÉM ilyen értelmű állásfoglalására.

Az elsőfokú bíróság a perújítási kérelemnek helyt adva a megyei bíróság, valamint a Legfelsőbb Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az indítványt elutasította.

Az ítélet indokolása az alábbiakban foglalható össze.

A perújítási okként megjelölt ténynek olyannak kell lennie, amelyet az alapperben eljárt bíróság nem vett figyelembe, illetve azt nem értékelte döntése kialakításánál. A perújítási kérelem eredményességét tehát nem zárta ki önmagában az a körülmény, hogy az eljárás alá vont az alapeljárásban már hivatkozott az értékesített takarmánynak gyártó üzemtől való beszerzésére, viszonteladói pozíciójára. A hangsúly azon van, hogy az alapperben eljárt bíróságok döntésük kialakításánál nem értékelték, nem vizsgálták az eljárás alá vont által a magántenyésztők részére forgalmazott takarmány beszerzési módját, származási helyét és ennek a ténynek az ármegállapításra gyakorolt hatását.

A bíróság lehetőséget látott a perújítási kérelem érdemi vizsgálatára, mert a kérelemben állított tény az alapperben nem került elbírálásra, és az bizonyítottsága esetén az eljárás alá vont szövetkezetre nézve kedvezőbb határozathozatalt eredményezhet. Ezért a perújítást - a megengedhetőség tárgyában való külön határozathozatal nélkül - megengedte.

Az eljárás alá vont szövetkezet az illetékes államigazgatási hatóságtól engedélyt kapott takarmányüzlet működtetésére, amelyben a saját, illetve a nagyüzemektől vásárolt tápot, takarmányt forgalmazza. A nagyüzemektől való árubeszerzés esetén előfordult, hogy a takarmányt nem szállította be üzletébe vagy raktárába, hanem azt változatlan állapotban közvetlenül a fogyasztókhoz szállította. A 10/1972. (V. 13.) BkM számú rendelet 1. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében viszonteladónak minősül az, aki a beszerzett terméket változatlan állapotban más felhasználónak közvetlenül értékesíti.

Az alapperben alkalmazott IV/17/1980. (ÁT. 30.) MÉM számú ármegállapítás III/5. pontja nem alkalmazható akkor, ha az eljárás alá vont mint viszonteladó értékesít takarmányt. Az ármegállapítás elsősorban gyártóüzemi kiszolgálásra vonatkozik, a perbeli esetben azonban a gyártóüzemi értékesítés nem az eljárás alá vont és a vele szerződéses viszonyban álló magántenyésztők, hanem az eljárás alá vont és a takarmánykeverő üzem között állott fenn.

Mindezeket egybevetve megállapítható, hogy az eljárás alá vont mint viszonteladó értékesítette a takarmányt a magántenyésztőknek, s mint ilyen, az értékesített mennyiségtől függetlenül jogosult volt kiskereskedelmi árat alkalmazni. Következésképpen nem sértett jogszabályt, amikor a nagykereskedelmi ártól eltérő, kiskereskedelmi árat megközelítő árat alkalmazott a magántenyésztők részére.