BH 1989.6.214 A közokirat-hamisítás és a hamis vád bűntettének bűnhalmazatban megállapítása [Btk. 12. § (1) bek., 274. § (1) bek. c) pont, 233. § (1) bek. a) pont]

Az elsőfokú bíróság bűnösnek mondta ki a vádlottat közokirat-hamisítás bűntettében és kisebb értékre elkövetett lopás vétségében, és az ellene hamis vád bűntette címén emelt vád alól felmentette.

A vádlott a vádbeli napon este az eszpresszóban szórakozott. Itt találkozott össze B. S-al, aki a vádlottban régi ismerősét vélte felfedezni. Ezt követően együtt italoztak. Velük volt B. S-né is. Mindhárman felmentek B-ék lakására, ahol együtt folytatták a szórakozást. Éjfél után a vádlott kijelentette, hogy éhes, ezért B. S-né a konyhába ment ennivalót készíteni. B. S. a rajta levő nadrágot levetette, és az egyik fotel karfájára tette, majd a szobát elhagyta. A vádlott kihasználva egyedüllétét, kivette B. S. nadrágzsebéből az ott elhelyezett pénzköteget - 37 000 forintot -, és ebből 5000 forintot elvett. A pénzt már nem volt ideje a nadrágzsebbe visszatenni, ezért a szekrény tetejére helyezte, az 5000 forintot pedig el akarta rejteni, azonban csak 4 darab bankjegyet sikerült a bugyijába rejteni, egyet elejtett. A visszatérő B. S-nak feltűnt, hogy holmija nem úgy van, ahogy hagyta, ekkor észlelte, hogy a pénze nincs meg. Rögtön a vádlottra gyanakodott, és követelte tőle a pénzt. A vádlott tagadta, hogy valamit is elvett volna, és menekülni kezdett. A zajra B. S-né is bejött, és a pénzt keresni kezdte. Végül is B. S-ék 8 éves gyermeke mondta meg, hogy a vádlott hova tette a pénzt.

A vádlott a cselekmények elkövetése idején rendőri felügyelet alatt állt, s ezért előállításakor személyi adatait - személyi igazolvány hiányában - nem a valóságnak megfelelően adta elő, hanem V. M. adatait mondta be. Ennélfogva a büntető eljárás V. M. ellen indult meg, s csak az eljárás későbbi szakaszában tisztázódott, hogy a vádlott nem azonos V. M-val. Ezt megelőzően azonban a vádlott mint V. M. írta alá a nyomozati jegyzőkönyveket.

A vádlott az eljárás kezdetétől tagadta a lopás elkövetését, azt azonban elismerte, hogy más személyi adatainak felhasználásával próbált kibújni az eljárás alól.

Azzal, hogy a vádlott nem saját személyi adatait közölte, cselekménye megvalósítja a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettét, hiszen közreműködött abban, hogy valótlan tényt foglaljanak közokiratba. Ezért a bíróság a fentiek alapján állapította meg e cselekményekben a vádlott bűnösségét.

Az ügyészség álláspontja szerint az utóbbi cselekmény egyúttal megvalósította a hamis vád bűntettét is. A bíróság álláspontja ezzel ellentétes, ugyanis a Btk. 233. §-ában írt cselekményt az követi el, aki a hatóság előtt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol, illetőleg más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására. Jelen esetben egyikről sincs szó. A Btk idézett törvényhelye egyértelműen a bűncselekményt mint cselekményt teszi e bűntett megvalósításának alapjává. A hamis vádhoz jelen esetben tehát az kellett volna, hogy a vádlott mint V. M. beismerjen valamilyen bűncselekményt. Nem ezt tette, sőt azt mondta, hogy ő - mint V. M. - nem követett el bűncselekményt. Ebből következik, hogy önmagában ez a nyilatkozat nem alkalmas arra, hogy vádló tartalmú legyen, ennélfogva ezt a bűncselekményt a vádlott nem követte el. Az a tény azonban, hogy a vádlott valótlan tartalmú nyilatkozata alapján az amúgy is megindult büntető eljárásban más személyre vonatkozóan adatot gyűjtött a rendőrség, ezzel V. M-nek közvetve hátrányt okozott a vádlott. Mindez azonban csak súlyosító körülményként értékelhető.