BH 1993.8.507 A bizonyítékok téves mérlegelése miatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálásának szempontjai [Pp. 206. § (1) bek., 270. § (1) bek., 275. § (2) bek. 275/A. § (1) bek.].

A felperes a felülvizsgálati kérelmet arra alapította, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítási eljárás adatait tévesen mérlegelte, és ennek következtében a perbeli jogvita elbírálására téves anyagi jogi szabályt alkalmazott. A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése által a rendkívüli perorvoslat alapjául megkívánt jogsértést abban jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság helytelenül alkalmazta a bizonyítékok értékelésének a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt előírásait, és emiatt tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperesnek a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében írott bizonyítási kötelezettségüknek eleget tettek. Emiatt vitatta, hogy eredményesen döntötték meg a visszterhességnek a Ptk. 201. §-a (1) bekezdésében felállított vélelmét, és az örökhagyóval a per tárgyát képező pénzösszeg tekintetében a Ptk. 579. §-ának (1) bekezdésében szabályozott ajándékozási szerződést kötöttek.

A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság számára a most írott jogi keretek között nyílott lehetőség a jogerős határozat felülvizsgálatára. E körben a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a másodfokú bíróság helyesen alkalmazta a bizonyítási teher alakulásának szabályait, és a perben feltárt adatokat helyesen értékelte. Ennek során nem vont le olyan következtetést, amely iratellenes volna, vagy a bizonyítékokból okszerűen ne következne. Emiatt helyesen állapította meg, hogy az alperesek az örökhagyó által küldött pénzt a visszaszolgáltatás kötelezettsége nélkül kapták. Ezt erősíti meg az elhaltnak az iratok között elfekvő, saját kezűleg írott levele is, mely egyértelműen az alperesek gyermekeinek javára szóló, ingyenes juttatásra utal. Az abban foglaltak megdöntésére nem alkalmas a felperes által csatolt távirat, mert az a pénz elküldésének jogcímére vonatkozó adatot nem tartalmaz, és a három alkalommal történt pénzfeladásból kettőtől időben is jelentősen eltér. Ezért a Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget a bizonyítékok olyan eltérő mérlegelésére, amely kellő alapul szolgálhatott volna a felperes által kért jogkövetkezmény levonásához. Ezt csupán akkor tehette volna meg, ha olyan iratellenes vagy a bizonyítékok logikai egységével össze nem férő megállapítást, illetőleg a bizonyítás lefolytatására vonatkozó szabályt sértő eljárási cselekményt észlelt volna, amely a jogi következtetésre is kiható tényállásbeli változást eredményezhetett volna.