A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30229/2009/4. számú határozata választottbírósági ítélet érvénytelenítése tárgyában. [1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. §] Bírók: Bodor Mária, Csőke Andrea, Török Judit

Gfv.X.30.229/2009/4.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Dr. Jur. László Kálmán ügyvéd által képviselt I. GmbH & Co.KG (...) I.r. és I. GmbH (...) II.r. felperesnek dr. Kőrösi János ügyvéd által képviselt B. Betéti Társaság (...) alperes ellen választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2009. március 13-án kelt 15.G.41.489/2008/10. számú jogerős ítélete ellen a felperesek részéről 11. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 15.G.41.489/2008/10. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság 2008. május 16-án kelt VB/07209 számú ítéletét érvényteleníti.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesek részére egyetemlegesen 597.150 (Ötszázkilencvenhétezer-százötven) forint elsőfokú perköltséget, valamint 460.000 (Négyszázhatvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s:

A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:

Az I. Kft-ben az I.r. felperes 83,78 %-os, míg a II.r. felperes 16,22 %-os tulajdoni hányaddal rendelkezett. A 2002. február 26-án tartott taggyűlésen a tagok elhatározták a társaság végelszámolással történő jogutód nélküli megszűnését.

A taggyűlési határozat alapján módosított, egységes szerkezetbe foglalt társasági szerződés 21. pontja szerint "a felmerülő jogvitákat a Felek békés úton rendezik. Ha a vita nem oldható meg, úgy a tagok alávetik magukat a Magyar Gazdasági Kamara mellett működő állandó választott Bíróság hatáskörének, melynek határozata végérvényes."

A végelszámolás alatt álló Kft. vagyonát a végelszámoló kifizette 2002-2003-ban a tagok részére egy taggyűlési határozat alapján, majd hitelezői kezdeményezésre az I. Kft. 2003. november 7-én felszámolás alá került.

A felszámoló felhívására a felperesek képviseletében eljárt Ügyvédi Iroda 2004. november 4-én kelt levelében a felvett összeg visszafizetésétől elzárkózott, a felszámoló a tagoktól a kifizetett összeget nem tudta behajtani.

A Pest Megyei Bíróság az I. Kft. felszámolását egyszerűsített módon fejezte be a 6.Fpk.13-02-001408/37. számú, 2007.június 19-én jogerőre emelkedett végzésével, és a Kft-t a tagjaival szemben megillető követelésből 5.423.000 forintot az alperes részére adott át.

Jelen eljárás alperese - a választottbírósági eljárásban felperes - 2007. október 11-én kelt keresetlevelében kérte a Választottbíróságot, hogy kötelezze az I.r. és II.r. alpereseket (jelen eljárás felpereseit) üzletrészeik arányában az 5.423.000 forint és járulékai kártérítés címén történő megfizetésére.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság (továbbiakban Választottbíróság) a tárgyalására szóló idézést megküldte a felperesek - a választottbírósági eljárásban alperesek - részére, és az eljárási szabályzat 11. § (6) bekezdésére hivatkozással 2008. május 6-án tárgyalást tartott, melyen a felperesek nem képviseltették magukat, és írásbeli védekezést sem terjesztettek elő.

A Választottbíróság VB/07209 számú, 2008. május 16-án kelt ítéletében kötelezte

- az I.r. alperest (jelen eljárás I.r. felperesét), hogy kártérítés címén 4.543.389,- forint tőkét és ennek 2002. december 1-től 2004. május 1-ig számított évi 11 %-os , 2004. május 1-től a megfizetés napjáig a Ptk. 301/A. § alapján számított törvényes késedelmi kamatát fizessen meg;

- a II.r. alperest (jelen eljárás II.r. felperesét), hogy kártérítés címén 879.611,-forint tőkét és annak 2002. december 1-től 2004. május 1-ig számított évi 11 %-os , 2004. május 1-től a megfizetés napjáig a Ptk. 301/A. § alapján számított törvényes késedelmi kamatát fizessen meg;

- továbbá kötelezte az eljárás díjának és ügyvédi munkadíjnak a megfizetésére is az alpereseket (jelen eljárás felpereseit).

Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a társasági szerződés 21. pontja tartalmazta a választottbírósági kikötést, mely alapján hatásköre fennáll.

A kereset érdemében megállapította, hogy a társasági szerződés megkötésekor hatályos, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (régi Gt.) 141. § (1) bekezdésének első fordulata szerint a tag a társaság fennállása alatt az általa teljesített vagyoni hozzájárulást a társaságtól nem követelheti vissza, s a 142. § (1) bekezdése szerint a törzstőke leszállítását és a mellékszolgáltatásért járó díjazást kivéve tilos a törzstőke terhére a tagnak tagsági jogviszonya alapján kifizetés teljesíteni. Ha ilyen kifizetés történik, azt vissza kell fizetni a társaság részére (142. § (2) bekezdés).

Miután az I.r. és II.r. alperesek (a jelen eljárás felperesei) részére akkor történt meg a kifizetés, amikor a társaság még nem szűnt meg, ezért kötelesek a társaságtól elvont vagyont visszafizetni annak késedelmi kamataival együtt.

A felperesek az elsőfokú bíróságon benyújtott keresetükben kérték, hogy a bíróság állapítsa meg a választottbírósági ítélet érvénytelenségét, mert az a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbtv.) 55. § (1) bekezdésének c), d) és a (2) bekezdés a) pontja alapján törvénysértő. Kérték az alperes perköltségben való marasztalását is.

Keresetüket azzal indokolták, hogy a felperesek tárgyalásra történő idézésének tértivevénye nem érkezett vissza, a választottbíróság csak magyar nyelven postázta a keresetlevelet és az idézést, s a választottbíró kijelöléséről sem értesültek a felperesek.

Választottbírósági kikötés a társasági szerződésben a gazdasági társaság tagjai közötti vitás ügyekre vonatkozott és nem terjedhet ki olyan követelésekre, amelyet egy harmadik személy érvényesít a tagokkal szemben. Álláspontjuk szerint a választottbírósági eljárásban résztvevő felek nem rendelkezhettek egy esetleges választottbírósági eljárásról, mert a felperesek és az alperes között soha semmilyen jogviszony nem volt.

Az alperes ellenkérelmében kérte a felperesek keresetének elutasítását és a felperesek perköltségben való marasztalását. Álláspontja szerint az eljárás szabályos volt, az nem ütközhet a Vbtv. 55. § (1) bekezdés c) pontjába. Kifejtette, hogy társasági szerződés 21. pontjában rögzített választottbírósági kikötés társasági jogvitára vonatkozott, az akkor hatályos Gt. 52. § (2) bekezdése értelmében a társaság és tagjai közötti jogvita társasági jogvita, így a választottbíróságnak volt hatásköre a jogvita elbírálására. Ezért sem a Vbtv. 55. § (1) bekezdés d) pontjába, s miután a felek így állapodtak meg - az 55. § (2) bekezdés a) pontjába sem ütközhet az ítélet.

Utalt arra, a Választottbíróság eljárási szabályzata lehetővé tette, hogy az eljáró választottbírósági tanács állapítsa meg az eljárás nyelvét, s egyebekben olyan követelésnek lett a jogutóda, mely követelés a társaságot illette meg a tagokkal szemben, ezért követelését társasági jogvitaként a választottbírósági szerződésre figyelemmel a választottbírósági eljárásban érvényesíthette.