A Győri Ítélőtábla Bf.121/2017/4. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 9. §, 50. §, 51. §, 85. §, 164. §] Bírók: Szalainé dr. Joánovits Krisztina, Széplaki László, Vajda Edit

Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

Bf.III.121/2017/4.

A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Győrött, 2018. január 31. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérlete miatt vádlott neve ellen indult büntetőügyben a Győri Törvényszék 2017. október 12. napján kelt 2.B.379/2015/20. számú ítéletét megváltoztatja azzal, hogy

a vádlott cselekményét testi sértés bűntettének (Btk. 164. § (6) bekezdés d.) pont I. fordulat) minősíti.

A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 1 (egy) év 6 (hat) hónapra, a végrehajtás felfüggesztésének próbaidejét 3 (három) évre enyhíti.

A vádlott részére a 250.000 (kettőszázötvenezer) Ft pénzbüntetés megfizetésére 2018. március 1. napjától kezdődően 10 (tíz) havi részletfizetést engedélyez, egy havi részlet összege 25.000 (huszonötezer) Ft. Bármely részlet elmulasztása esetén a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni, melynek végrehajtási fokozata fogház, a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén börtön.

Egyebekben helybenhagyja az elsőfokú bíróság ítéletét.

I n d o k o l á s

A Győri Törvényszék 2017. október 12. napján kihirdetett 2.B.379/2015/20. számú ítéletében vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettének kísérletében /Btk. 164. § (3) bekezdés, (8) bekezdés, 10. §/. Ezért a vádlottat 2 év, végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének az összegét 1.000.-Ft-ban állapította meg. Rendelkezett az így kiszabott összesen 250.000.-Ft pénzbüntetés meg nem fizetése esetére az átváltoztatástól, a kiszabott szabadságvesztés végrehajtása esetére a feltételes szabadságra bocsátás időpontjáról, a bűnjelről, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az elsőfokon eljárt ügyész a vádlott terhére, súlyosításért, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést, a vádlott és védője tudomásul vette a döntést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.361/2017/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést - indítványa szerint módosítva - fenntartotta. Kifejtette, hogy a törvényszék a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le a bizonyítási eljárást és mérlegeléssel nagyrészt megalapozott tényállást állapított meg. E tényállást a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel kiegészíteni indítványozta a vádlott előzményi elítélésének adatai tekintetében azzal, hogy a sértett sérüléseinek tényleges gyógytartama nyolc napon túli, mintegy két hónap, valamint azzal a körülménnyel, hogy a vádlott valótlan névvel és adatokkal hívta a mentőszolgáltatot.

Rámutatott, hogy a törvényszék indokolási kötelezettségének részben tett eleget, ezért az indokolása kiegészítendő az igazságügyi orvosszakértői vélemény előadásának és kiegészítésének tartalmával és értékelésével.

A terhelt bűnösségére vont következtetést okszerűnek, a bűncselekmény minősítését és megnevezését azonban az anyagi jog szabályainak nem megfelelőnek tartotta.

E körben kifejtette, hogy álláspontja szerint a vádlott cselekménye maradandó fogyatékosságot okozó testi sértésnek minősül, miután nincs alap arra a következtetésre, hogy a vádlott elkövetéskori tudatában felmerült a sértett életveszélyes megsérülésének lehetősége is, s azt kívánva vagy abba belenyugodva cselekedett.

Az enyhébben büntetendő minősítés ellenére az elsőfokon kiszabott szankció súlyosítását - végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását - tartotta arányosnak a vádlott társadalomra veszélyességével és cselekményével a sérülések és a maradandó fogyatékosságra figyelemmel.

Összességében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását indítványozta akként, hogy az ítélőtábla a vádlott cselekményét testi sértés bűntettének minősítse a Btk. 164. § (1) bekezdés (6) bekezdés d.) pont I. fordulat szerint, a vádlottat közügyektől eltiltás mellékbüntetésre is ítélje, a pénzbüntetést s az azzal kapcsolatos rendelkezéseket, valamint a szabadságvesztés büntetés végrehajtását próbaidőre felfüggesztő rendelkezést és a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésből "a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén" szövegrészt mellőzze, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Mellőzni kérte még az ítélet rendelkező részében a személyi adatok közül az érvényes útlevél hiányára vonatkozó megállapítását.

A másodfokú bíróság a nyilvános ülésén megjelent ügyész a fellebbviteli főügyészség indítványát változatlanul fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat betartva folytatta le a bizonyítási eljárást, ennek eredményeképpen nagyrészt megalapozott tényállást állapított meg, melynek kiegészítését - az indokolásban írtak kiegészítésével egyaránt - az átiratban írtakkal egyezően szükségesnek tartotta.

Rámutatott, hogy a törvényszék a tényállásból megalapozott következtetést vont a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítését azonban tévesnek tartotta. Megjegyezte, hogy a minősítésen belül a fordulatot meg kell jelölni, az elkövetési stádiumot megjelölő törvényi helyet azonban nem kell feltüntetni. A cselekmény jogi minősítése körében kifejtette, hogy le lehet vonni azt következtetésként, hogy a vádlott ütése, annak ereje teljes egészében érvényesült, viszont a sértett állapota nem állt közel sem a közvetlen, sem a közvetett életveszélyhez. Az életveszélyt a sértett tehetetlen testének, a fejének a falhoz, illetőleg a járdához való ellencsapódási mechanizmusa, illetve az annak alapján keletkezett eredmény hordozhatné magában. Ennek folytán sincs azonban alapja az életveszélyt okozó testi sértés kísérlete megállapításának, mert ahhoz az életveszély lehetőségének kívánása vagy az abba való belenyugvás is kellene, ahhoz azonban ezen eredmény tekintetében nem elégséges a gondatlanság. A vádlott kétség kívül testi sértés okozásának szándékával cselekedett, azonban életveszélyes eredményre sem szándéka jellegéből, sem terjedelméből, sem aktuális tudattartalmából, tehát az ún. alanyi és tárgyi tényezőkből következtetni nem lehet. A vádlott a barátját - az ő és a volt barátnőjének kapcsolatáról már huzamosabb ideje tudva - számonkérő jelleggel, szándékára utaló további kijelentések és eszköz használata nélkül, hirtelen felindulásból, váratlanul rögtönösen cselekedve, nagy erővel ököllel ütötte arcul. A vádlott tudatában felmerült a sértett megsérülésének lehetősége, ezt kívánta is. Álláspontja szerint azonban nincsen következtetési alap arra, hogy azt kívánva vagy abba belenyugodva cselekedett, hogy a sértett életveszélyes megsérülésének lehetősége is felmerült volna a tudatában. A vádlott cselekménye pedig ennek ismeretében nem minősülhet sem életveszélyt okozó testi sértésként, sem annak kísérleteként, hanem maradandó fogyatékosságot okozó testi sértésként értékelendő.