A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27446/2015/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 340. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 37. §, 165. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 1. §, 2011. évi CXXIII. törvény 2. §] Bíró: Kispálné dr. Józsa Adrienn

Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

4.K.27.446/2015/6. szám

A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a XY Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti felperes által, a WZ vezető tanácsos által képviselt NAV DAR Adó Főigazgatóság alperes címe szám alatti alperes ellen,- adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy az illetékes adóhatóság külön felhívására a Magyar Állam részére fizessen meg 21.000,-Ft, azaz huszonegyezer forint eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A bíróság a felperes kereseti kérelme, az alperesi ellenkérelem, a felek által csatolt nyilatkozatok, a felek által a tárgyalásokon előadottak, továbbá a csatolt közigazgatási iratok alapján a következő tényállást állapította meg:

A felperes 2015. január 5. napján benyújtott kérelmében a késedelmi pótlék metodika alapján számított késedelmi kamat igényt jelentett be a NAV DAR Adó Főigazgatóságánál 2009. évre 95.424.607,-Ft, 2010. évre 65.292.961,-Ft, míg 2011. évi 45.364.453,- Ft összeg vonatkozásában, egyben kérte YZ igazgató intézkedését, útmutatását a késedelmi kamat megállapítása és kiutalása végett, arra való hivatkozással, hogy az adóhatóságnál még nincs kidolgozott követendő gyakorlat a késedelmi kamatigény érvényesítésére vonatkozóan. A felperes késedelmi kamatigényének jogalapjaként az Európai Bíróság Delphi Hungary Kft. ügyben hozott ítéleteire hivatkozott előadva, hogy az Európai Bíróság kimondta, hogy az ellentétes az EU joggal az a magyar adójogi szabályozás, amely szerint nem lehet visszatéríteni az ÁFA-t a ki nem fizetett beszerzések, vagyis a nem rendezett számlák esetében. A felperes hivatkozott az ÁFA törvény 2011. szeptember 27-ei módosítására, mellyel a jogalkotó integrálta a vonatkozó szabályozást, így a felperes álláspontja szerint a késedelmi kamat megfizetése az adóhatóság részéről kötelezővé vált. Előadta, hogy a Európai Bíróság 2014. júliusi ítélete szerint késedelmi kamat is jár azoknak a magyarországi adóalanyoknak, akiket kár ért az ÁFA késedelmes - azaz a törvény szerinti 45 napon túli - visszatérítése miatt. A felperes kérelmében hivatkozott arra, hogy az Európai Bíróság ítéletében kimondta, hogy ésszerű határidőn belül kell visszatéríteni az adóalanyoknak járó adót, akiknek ésszerű határidőn belül az adót nem térítették vissza, azok késedelmi kamatra jogosultak. A bíróság egyben rámutatott, hogy a magyar jog előírja a késedelmi kamat megfizetését, ha a magyar adóhatóság az adószabályokat megsértve késedelmesen téríti vissza az általános forgalmi adót, egyben megállapította, hogy az uniós jog megsértése ugyanilyen jogalapot teremt az adózónak a késedelmi kamatra.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Q Megyei Adóigazgatósága Igazgatója 2015. március 6. napján kelt SZÁM1. számú határozatával a felperes kérelmét elutasította. Az elsőfokú hatóság határozatát arra alapította, hogy az Európai Unió Bírósága a C-274/10. szám ügyben hozott ítéletben az ÁFA törvény 186. § (2)-(4) bekezdéseinek az Európai Unió kötelező jogi aktusába ütközését a döntés kihirdetéséhez képest nem visszamenőleges hatállyal állapította meg, emellett a magyar jogalkotó, - az Európai Unió Bíróságának döntését tudomásul véve, - a vitatott rendelkezést szintén nem visszaható hatállyal helyezte hatályon kívül, sőt külön rendelkezett az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény jogharmonizációs módosításáról és az adó- visszaigénylés különös eljárási szabályairól szóló 2011. évi CXXIII. törvényben (a továbbiakban: Jmód. törvény) az adó-visszaigénylés eljárási rendjéről, melynek megfelelően a felperes az általa kiutalni kért összeget a Jmód. törvényben foglalt határidőben, késedelem nélkül megkapta, így az Art. 37.§ (6) bekezdése alapján kamatigénye alaptalan. A Jmód. törvény nem rendelkezett ugyanakkor az Art. 124/C., illetve 124/D. §-ainak alkalmazandóságáról, így a felperes kamatigénye jogszabályi alappal nem bír. Az elsőfokú hatóság egyben megjegyezte, hogy a Delphi ügyben az Európai Bíróság azt mondta ki, hogy az adózóknak az ésszerű határidőn belül kell a HÉA különbözet visszatérítésében részesülniük, ugyanakkor a felperes kimutatása szerint a késedelmes időszakok 25 és 36 nap között szóródnak, ami az ésszerű határidőn belül esik.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2015. április 17. napján kelt SZÁM2. iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában az alperes kifejtette, hogy a kamatigénnyel érintett években az adólevonási jog megnyílására és gyakorlására vonatkozóan az ÁFA törvény 119-127. §-ainak rendelkezései voltak irányadóak, melynek értelmében a levonható adó elszámolásának mikéntjéről az önadózás rendszerében az adózó döntése szerint 3 lehetőség állt fenn: az adózó a levonható adót elszámolhatta a tárgyidőszaki adófizetési kötelezettségének csökkentésére, vagy visszaigényelhette az Áfa törvény 186. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén, illetve elévülési időn belül bármelyik következő időszakra átvihette követelésként csökkentve az azon időszaki adófizetési kötelezettséget, vagy azon időszakban azt visszaigényelhette. Az alperes hangsúlyozta, hogy az Áfa törvény 186. §-a az adó-visszaigénylését feltételekhez köti, kiemelve, hogy legkorábban az adó az Art.-ben meghatározott esedékességtől kezdődően igényelhető vissza, havi bevalló esetén abban az esetben, ha a visszaigényelt adó eléri vagy meghaladja abszolút értékben kifejezve az 1.000.000,-Ft-ot, emellett hangsúlyozta a (2) bekezdésben foglalt korrekcióra vonatkozó rendelkezést. Az alperes hangsúlyozta, hogy a felperes által hivatkozott, de konkrétan meg nem jelölt C-274/10. számú kötelezettségszegés megállapítása iránt indított ügyben az Európai Bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy a 2006/112/EK. tanácsi irányelv 167. cikke úgy rendelkezik, hogy az adólevonás joga abban az időpontban keletkezik, amikor a levonható adó megfizetési kötelezettsége keletkezik, mely helyzet a 63. cikk szerint akkor áll elő, ha az ügyletet teljesítették, függetlenül attól, hogy sor került-e az ezen ügylet fejében járó ellenérték megfizetésére. Kiemelte továbbá, hogy a bíróság álláspontja szerint az irányelv 66. cikk b) pontja lehetőséget biztosított a tagállamok számára, hogy az adóalany adólevonási jogát legkésőbb a termék, szolgáltatás megfizetésének időpontjáig halasszák, erre azonban a 2010 folyamán, vagyis a kereset benyújtását követően történt módosítás eredményeképpen, csak az irányelvben kifejezetten nevesített különleges estekben van lehetőség. Az előzőekre tekintettel a bíróság nem visszamenőleges hatállyal azt állapította meg, hogy az Áfa törvény 186. § (2) bekezdésének rendelkezése nem felel meg a 2006/112/EK. tanácsi irányelv 183. cikkében foglaltaknak, melynek következtében a Magyar Köztársaság nem tett eleget jogharmonizációs kötelezettségének. Az alperes rámutatott arra, hogy az Országgyűlés 2011. szeptember 11-én fogadta el a Jmód. törvényt, mely lehetővé tette, hogy azon adóalany, aki a megelőző időszakban keletkezett adó-visszaigénylési jogát az Áfa törvény 186. § (2)-(4) bekezdésének rendelkezései miatt nem érvényesíthette, a törvényben meghatározott határidőig benyújtandó kérelemben visszaigényelhesse, vagy választásától függően későbbi időszaki bevallásában a fizetendő adója összegét csökkentő tételként elszámolja, továbbá amennyiben ellenőrzött időszaki adókötelezettséget érint a módosítás, annak ismételt ellenőrzését kérhesse. Az alperes rámutatott, hogy a törvényhozó csak az ilyen kérelem benyújtása esetén állapít meg határidőt a kiutalásra, illetve ezen kiutalási határidő elmulasztása esetén állapít meg késedelmi pótlékfizetési kötelezettséget. Az alperes hangsúlyozta, hogy a módosított törvény nem állapított meg késedelmi kamatra való jogosultságot az adólevonási jog megnyílása, azaz a számlák szerinti teljesítési időpont és a módosított törvényben meghatározott 2011. október 20-ai határidőig benyújtandó kérelem benyújtása közötti időtartamra. Az alperes a felperes által hivatkozott, az Európai Bíróság C-654/13. szám alatt közzétett - Delphi Hungary Autóalkatrész Gyártó Kft. és NAV között folyamatban volt - előzetes döntéshozatalra irányuló ügyben hozott végzésben foglaltakra kifejtette, hogy a bíróság azt állapította meg, hogy a tanácsi irányelv 183. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás és gyakorlat, mely kizárja a késelemi kamat fizetését azon hozzáadott érték összege után, amelyet az uniós joggal ellentétesnek nyilvánított nemzeti szabályozás folytán nem lehetett ésszerű határidőn belül visszaigényelnie. Az Európai Unió vonatkozó szabályozása hiányában a nemzeti jog feladata, hogy az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartásával határozza meg az ilyen kamatok kifizetésére vonatkozó szabályokat, amelyek nem lehetnek kedvezőtlenebbek a nemzeti jog megsértésén alapuló késedelmi kamatfizetés szabályainál. Az alperes egyben hangsúlyozta, hogy a végzés 39. alponttal jelzett bekezdésében foglaltak rögzítik, hogy nincs olyan Európai Unió által alkotott hatályos jogszabály, mely alapul szolgálhatna a kamatfizetési kötelezettség megállapításának, hanem a nemzeti jogalkotó szerveknek áll fenn jogalkotási kötelezettsége. Az alperes hivatkozása szerint erre tekintettel az Európai Bíróság hivatkozott döntése nem szolgálhat jogalapul sem a kamatra való jogosultság, sem az összegszerűség tekintetében. Az alperes kitért továbbá arra, hogy az Art. 37. § (4)-(6) bekezdései késedelmi kamatfizetési kötelezettséget a kiutalásra vonatkozó igénylést tartalmazó bevallás késedelmes teljesítése esetére állapít meg, a jogszabályi rendelkezés alapján a kamat megállapításához három együttes feltételnek kell teljesülnie, az adózót megillető költségvetési támogatásnak, adó-visszaigénylésnek esedékessé kell válnia, az igényt visszaigénylést tartalmazó bevallást az adóhatósághoz az arra előírt nyomtatványon be kell nyújtani, fenn kell továbbá állnia az igényléshez képest a késedelmes teljesítésnek az adóhatóság terhére. E vonatkozásban az alperes hangsúlyozta, hogy a felperes 2011. október 20. napját megelőzően nem élt a megállapított adóösszegek tekintetében igénnyel, adó-visszaigényléssel, így ezen feltétel nem teljesült. Ezzel összefüggésben az alperes utalt arra, hogy az Art. 26. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak értelmében a magyar adórendszer az önadózás elvén alapul. Az alperes megalapozottnak találta az elsőfokú határozat azon megállapítását is, mely szerint az Art. 124/C. és 124/D. §-ainak rendelkezései nem szolgálhatnak a felperes kamatkövetelés jogalapjául, tekintettel arra, hogy a C-274/10. számú ítélet nem mondta ki kifejezetten visszamenőleges hatállyal az Áfa törvény 186. § (2) bekezdésének ellentétes voltát az irányelv 183. cikkével összefüggésben. Ezzel szemben az 51. és 54. oldalpontokkal jelzett bekezdésekben kifejezetten hangsúlyozza, hogy 2010. év folyamán egészült ki az irányelv 66. cikkének b) pontja a 167 a) cikkel, mely szintén szükséges feltétele volt a közösségi jogba való ütközés megállapításának. Az alperes egyben kifogásolta a felperes kérelmét összegszerűségében is, vitatva a felperes által alkalmazott számítás helyességét előadva, hogy a pénzügyileg nem rendezett beszerzések nyilvántartása alapulvételével lehetne megállapítani, hogy a konkrét pénzügyileg nem, vagy részben rendezett számlák levonható adóját az adózó mely időpontban számolta el fizetendő adókötelezettséggel szemben, vagy visszaigényelhető adóként, esetleg vitte át saját elhatározásából a következő időszakra.