BH 1996.6.290 I. Ha a bíróság az elkövető több bűncselekményét egy eljárás keretében bírálja el és halmazati büntetést szab ki, a bűnösség alapjául szolgáló egyes bűncselekmények tekintetében az elkövetéskor, más bűncselekmények esetében pedig az elbíráláskor hatályos büntetőjogi rendelkezés együttes alkalmazása kizárt;

ilyen esetben a bíróságnak egységesen kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy az elkövetéskor vagy pedig az elbíráláskor hatályos törvényt alkalmazza-e [Btk. 2. §].

II. Amennyiben az ítélet a lefoglalás megszüntetésével kapcsolatos rendelkezést is tartalmaz, az ítéletnek az egyéb érdekelt részére történő kézbesítése és a perorvoslati jogára való kioktatás hiányában nincs helye az ítélet ezt érintő rendelkezése jogerőre emelkedése és végrehajthatósága megállapításának [Be. 7. §, 57. §, 242. § III. pont].

III. Ha az elkövető az intellektuális közokirat-hamisítást úgy valósítja meg, hogy a hatóságot valamely hamis magánokirat felhasználásával téveszti meg: csupán az intellektuális közokirat-hamisítás megállapításának van helye; az ehhez szükségszerűen megvalósuló magánokirat-hamisítás bűnhalmazatban történő megállapítására nem kerülhet sor [Btk. 12. § (1) bek., 274. § (1) bek. c) pont, 276. §].

IV. Ha az elkövető a közjegyző előtt közokiratban foglalt, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz - amely közhitelességgel nem bizonyítja az abban foglalt tények valóságát -, és azt felhasználja, nem intellektuális közokirat-hamisítás, hanem magánokirat-hamisítás valósul meg [Btk. 274. § (1) bek. c) pont, 276. §].

Az elsőfokú bíróság az 1994. december 22-én meghozott ítéletével bűnösnek mondta ki a vádlottat tartozás fedezete elvonásának bűntettében; jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében; különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében; közokirat-hamisítás bűntettében, valamint 4 rb. magánokirat-hamisítás vétségében, és ezekért halmazati büntetésül 3 év 3 hónapi börtönbüntetésre ítélte. Az eljárás során lefoglalt személygépkocsit G. I. részére kiadni rendelte. A megállapított tényállás lényege a következő.

a) A vádlott 1989. év közepétől különféle vállalkozásokba kezdett, amelyekhez ismerőseitől egyre nagyobb pénzösszegeket vett fel, és minthogy a pénz haszonnal történt "megforgatása" sikertelen maradt, több millió forintos tartozása keletkezett, amelynek a megfizetésére nem volt lehetősége.

A vádlott 1991. február 8. napján az egyik banktól 11 millió forintot vett fel, és ennek fedezetéül lekötötte azt az ingatlanát, amelyre nézve már korábban adásvételre vonatkozó előszerződést kötött, valamint lekötötte a házastársa tulajdonában levő Mercedes személygépkocsit, amelynek a forgalmi engedélyébe a zálogjogot bejegyezték.

A vádlott 1991. február 26-án a T. utcai ingatlant eladta 7 800 000 forintért, amelyre nézve a földhivatal a vevő javára a tulajdonjogot bejegyezte, és minthogy a bank megkeresése ezt követően érkezett a földhivatalhoz, a földhivatal a jelzálogjog bejegyzésére irányuló kérelmet elutasította.

A vádlott 1991. február 18-án a felesége gépkocsiját N. Z.-nének 2 800 000 forintért eladta.

b) A vádlott az N. Z.-nének eladott Mercedes személygépkocsit 1991. április 2-án egy külföldi utazás céljára kölcsönkérte, de hazatérve azt nem szolgáltatta vissza. Az állítva - valótlanul -, hogy a gépkocsi eredeti forgalmi engedélye elveszett, 1991. április 29-én egy forgalmiengedély-másolatot szerzett be, a gépkocsi rendszáma megváltozott, és ezáltal elérte, hogy ezen az új forgalmi engedélyen a gépkocsira vonatkozó jelzálogjog már nem szerepelt.

A vádlott ezután hamis magánokirat felhasználásával a gépkocsit a saját nevére íratta, majd azt 1991. május 4-én G. I.-nek eladta. Az ügylet úgy bonyolódott le, hogy G. I. átruházta a vádlottra a saját, fehér színű Mercedes gépkocsiját, ezenfelül készpénzt is fizetett.

A G. I. által átadott személygépkocsit a vádlott 1991. május 5-én 2 050 000 forintért M. L.-nek adta el.

A vádlott által N. Z.-nének eladott és a vádlott által tovább értékesített Mercedes személygépkocsi forgalmi értéke kb. 2 875 000-3 179 000 forint között volt.

c) A vádlott újabb pénzösszegeket akart szerezni, ezért 1992. május 4-én az általa alapított kft. igazgatójaként egy másik bankhoz hitelkérelmet nyújtott be, fedezetként pedig az egyik bt. bélyegzőjével ellátott és hamis értékbecslést tartalmazó szakértői véleményt csatolt, amely szerint a T. utca 24. sz. alatti ingatlan - amely már nem is állt a tulajdonában - 18 470 270 forint értéket képvisel.

A bank 1992. május 22. napján 6 000 000 forint összegű hitelt nyújtott a vádlott részére, hat hónapi időtartamra, ennek a kölcsönösszegnek a visszafizetésére a vádlottnak azonban már az összeg felvételekor sem volt lehetősége.

d) Az előbb említett bankkölcsön megszerzéséhez a vádlottnak egy olyan telekkönyvi kivonatra is szüksége volt, amely igazolta az ingatlan tehermentességét. A vádlott ennek érdekében beszerezte a T. utca 21. sz. alatti ingatlan telekkönyvi kivonatát, ennek első lapját kicserélte a T. utca 24. sz. alatti ingatlan telekkönyvi kivonata első lapjával és a 2. oldalon - fénymásológép felhasználásával - az egyébként tehermentes tulajdoni lapon önmagát tüntette fel tulajdonosként, majd a földhivatal 1992. március 10-i keltezésű bélyegzőjével ellátott meghamisított okiratot benyújtotta a bankhoz.

e) A vádlott 1992. május 5-én a közjegyző előtt olyan nyilatkozatot tett, amely szerint a földhivatal által kiállított tulajdoni lap másolata szerint a T. u. 24. sz. ingatlan a tulajdonában van, holott ezt az ingatlant már 1991. február 26-án eladta.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott az említett cselekmények elkövetése során 4 esetben hamis magánokiratot használt fel, 4 esetben pedig hamis közokiratot készített, illetve közreműködött abban, hogy hamis közokirat készüljön.

Az ítélet ellen a védő fellebbezést jelentett be a jelentős kárt okozó sikkasztás bűntettének a vádja alól való felmentés végett.

A legfőbb ügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta, melyet azzal módosított, hogy 1 rb. magánokirat-hamisítás vétségében a vádlott bűnössége megállapításának a mellőzését tartotta indokoltnak.