BH+ 2008.3.106 Zsarolás helyett csoportosan elkövetett rablásnak minősülő a cselekmény, ha a jelentős erőfölényben lévő három személy a két tizenöt éves sértettel szemben a testi épségük elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, és ennek hatására a sértettek átadják a terhelteknek a mobiltelefonjukat [Btk. 321. § (3) bek. c) pont, 323. § (1) bek.].

A rablás bűntette és más bűncselekmény miatt fk. Sz. N. és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a kerületi bíróság a 2006. február 16-án kihirdetett 4 ítéletével K. Gy. III. r. terheltet 2 rb. társtettesként elkövetett zsarolás bűntette és - a próbára bocsátás megszüntetése mellett - további 1 rb. lopás bűntette miatt, halmazati büntetésül, 1 év 10 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az általa előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította és kötelezte az ügyben felmerült 44 100 Ft bűnügyi költség megfizetésére.

A III. r. terhelt személyi körülményeit illetően rögzítette, hogy nevezett az általános iskola 5 osztályát végezte el. Segédmunkás, kb. 100 000 Ft havi jövedelemmel, vagyontalan. Nőtlen, élettársi kapcsolatban él, élettársa előrehaladott terhes. Büntetett előéletű. A kerületi bíróság a 2002. április 3-án jogerőre emelkedett ítéletével rablás bűntette miatt 1 év - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - fiatalkorúak fogházára ítélte. Ugyanezen bíróság a 2004. október 7-én jogerőre ítéletével lopás bűntette miatt 1 év 2 hónapra próbára bocsátotta. Mindkét ítélet kimondta, hogy a próbaidő tartama alatt a terhelt pártfogó felügyelet alatt áll.

Történeti tényállásként pedig a következőket állapította meg:

2005. március 17-én fk. Sz. N. I. r., J. J. II. r. és K. Gy. III. r. terheltek elhatározták, hogy bűncselekmény elkövetésével pénzt szereznek. 18.30 óra körüli időben, felfigyeltek Sz. B. és Sz. A. 15 éves sértettekre, akik iskolatársak voltak. Őket kiválasztva a járókelők közül, elhatározták, hogy tőlük értéktárgyat vesznek el, ezért követték őket.

Az úttesten áthaladó Sz. B.-ot a fk. I. r. terhelt hátulról lökdösni kezdte, majd az úttesten átérve, a sértetteket megállította. A II. r. és a III. r. terheltek is megálltak, és a III. r. terhelt kérdőre vonta, miért ment neki fk. Sz. N.-nek, akiről azt állította, hogy az öccse. Bár Sz. B. nem vitatkozott ezen, hanem bocsánatot kért, K. Gy. hangoztatta, hogy ezt még "meg kell beszélniük" s ez okból a sértetteket hívta, hogy menjenek egy kevésbé forgalmas helyre, a közeli áruház mögé. Sz. B. és Sz. A. előbb nem akart a felhívásnak eleget tenni. Később azonban meggondolták magukat, mert egyrészről a III. r. terhelt továbbra is kötözködően lépett fel: pulóverét levette, mint aki verekedésre készül és fenyegetően kést is említett. Másrészt Sz. B. felismerte a fk. I. r. terheltet s rájött, hogy korábban iskolatársak voltak. Abban a hiszemben volt, hogy fk. Sz. N. is felismerte őt, és e körülmény miatt nem lehet probléma. Így a sértettek végül eleget tettek a III. r. terhelt felszólításának és arrébb mentek az elhagyott helyre.

Itt a terheltek körbeállták a sértetteket. A III. r. terhelt felszólította őket, hogy adják át a telefonjaikat, különben "elvágják a torkukat" és veréssel fenyegette meg őket, melyhez hasonló kijelentésekkel a II. r. terhelt is csatlakozott. A terheltek fellépésétől megijedve Sz. B. sértett átadta, 14 900 Ft értékű mobiltelefon készülékét a II. r. terheltnek, Sz. A. sértett pedig a 60 000 Ft értékű készülékét a III. r. terheltnek, amelyekből ezt megelőzően mindketten kivették a SIM kártyákat. A terheltek ezután megmutatták az irányt, amerre a sértettek elmehetnek, míg ők az ellenkező irányban távoztak.

A két telefont a II. és III. r. terhelt később ismeretlen személyeknek értékesítette.

A Sz. B. sértettet ért kárt a terheltek - fejenként 5-5 ezer forintot megfizetve - teljes egészében megtérítették. A Sz. A. sértettnek okozott kárból az eljárás során az fk. I. r. terhelt és a III. r. terhelt 20-20 ezer forintot megtérített.

Az elsőfokú bíróság a fenti cselekmények minősítését illetően jogi indokolásában a következőket fejtette ki:

A sértettekben az a szándék, hogy felszólításának eleget téve kövessék a III. r. terheltet nem pusztán, és nem kizárólag fenyegető fellépés hatására alakult ki. Sz. B. sértett - ráismerve a fiatalkorú terheltre - bízott abban, hogy nem történhet bántódásuk. Erről megnyugtatta Sz. A. sértettet is, akiben előbb az a határozott szándék alakult ki, hogy nem megy a III. r. terhelt által megjelölt helyre és kizárólag társának hatására engedett. A mobiltelefonok átadásánál a sértetteket kétségen kívül a félelem motiválta, megijedtek a fenyegető kijelentésektől. Az elhangzott fenyegetés, a kés felemlegetése, azonban nem volt olyan közvetlen és komoly, hogy akaratbénítóan hatott volna a sértettekre. A terheltek egyike sem vett elő kést, arra pusztán a III. r. terhelt hivatkozott. Azt maguk a sértettek sem vitatták, hogy lehetőségük lett volna a helyszínről elmenekülni, elfutni. Nappali időszakban, viszonylag forgalmas útszakaszon, illetve annak közelében történt az esemény. A terheltek - figyelemmel életkorukra, testalkatukra és a fk. I. r. terhelt teljes passzivitására - nem voltak elsöprő, jelentős erőfölényben sem. Mindezekre tekintettel a bíróság úgy látta, hogy az a fenyegetés, amely a sértettek irányába megtörtént, nem elegendő súlyú a rablás bűntette megállapításához. A terheltek cselekménye így az ellenük csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt emelt vádtól eltérően, a Btk. 323. § (1) bekezdése szerinti zsarolás bűntettének minősül, melyet a fk. I. r. terhelt bűnsegédként [Btk. 21. § (2) bekezdés], a II. r. és III. r. terheltek pedig társtettesként [Btk. 20. § (2) bekezdés] valósított meg.

Az ítélet ellen, amelyet a III. r. terhelt és védője tudomásul vett, az ügyész - mindhárom terhelt terhére - a cselekmények 2 rb. csoportosan elkövetett rablás bűntetteként minősítése és a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést.

A F. B. a 2006. október 4-én meghozott ítéletével a terheltek zsarolásként értékelt cselekményeit 2 rb. csoportosan elkövetett - J. J. a II. r. és K. Gy. a III. r. terhelt által társtettesként, míg Sz. N. I. r. terhelt által bűnsegédként megvalósított - rablás bűntettének minősítette. A III. r. terhelt büntetését 5 év 10 hónap börtönbüntetésre, közügyektől eltiltását 6 évre súlyosította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A III. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította, és a terheltet további 7200 Ft bűnügyi költség megfizetésére is kötelezte.

A másodfokú bíróság a Be. 351. §-ának (2) bekezdése alapján a tényállást a terheltek személyi körülményeire, valamint a II. r. terhelt további elítéléseire nézve kiegészítette. Pótlólag rögzítette a III. r. terhelt lopás bűntette miatti próbára bocsátását elrendelő ítélet tényállását is.

Jelen ügy történeti tényállását pedig azzal egészítette ki, hogy a terheltek a telefonokat a K.-i piacon 15-16 ezer forintért értékesítették, majd a pénzt közösen költötték el.