BH 1995.8.450 I. A magyar nyelvet nem ismerő vádlott ellen indított eljárásban a bíróságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vádiratot az általa ismert nyelven tanulmányozhassa; ennek az elmulasztása ún. relatív eljárási szabálysértés, amely akkor eredményezi az ítélet hatályon kívül helyezését, ha ezáltal a terhelt a védekezéssel kapcsolatos törvényes jogait nem gyakorolhatta és az az ítéletet lényegesen befolyásolta [Be. 63. § (2) bek., 83. § (1) bek., 261. § (1) bek., 181. § (1) bek.].

II. A gáz-, illetve riasztófegyver nem minősül lőfegyvernek, így ezek használata nem alapozza meg a rablás "fegyveresen" történt elkövetés szerinti minősítését [Btk. 137. § 3. pont, 321. § (3) bek. a) pont, 115/1991. (IX. 10). Korm. r. 34. § (1) bek. a) pont].

A városi bíróság az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottakat 3 rb. - társtettesként - fegyveresen és csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt 6-6 évi fegyházbüntetésre ítélte, és őket mellékbüntetésül a Magyar Köztársaság területéről kiutasította.

A tényállás szerint a vádlottak az orosz nyelvet jól beszélő litván állampolgárok. 1993. február 23-án késő este a III. r. vádlott rokonának tulajdonában levő személygépkocsival léptek be a Magyar Köztársaság területére a közúti határátkelőhelyen. A vádlottakkal egyidejűleg lépett be az országba a nyomozás során felderítetlenül maradt felségjelű és rendszámú személygépkocsi is, több olyan utassal, akiknek kilétét a nyomozás során nem lehetett megállapítani. Mindkét személygépkocsi Ny. felé haladt a főútvonalon, amikor a közeli útszakaszon a menetirányukhoz képest ellentétes oldalon levő parkolóban egy egyedül parkírozó személygépkocsit vettek észre. A gépkocsit az ukrán állampolgárságú I. r. sértett vezette, aki azért állt meg, hogy a szélvédőről a havat letakarítsa.

A személygépkocsiban utasként tartózkodott két, ugyancsak ukrán állampolgárságú személy is, akik Magyarországról hazafelé igyekeztek. Annak ellenére, hogy a vádlottak menetirányához képest közelebb eső jobb oldali részen is parkoló volt, a vádlottak a személygépkocsijukkal közvetlenül a sértett személygépkocsija elé hajtottak egyidejűleg ugyanebből az irányból a másik személygépkocsi a sértett személygépkocsija mögé úgy állt be, hogy a két érkező autó az ott parkírozó sértett személygépkocsiját közrefogta. A két autó egyidejű érkezése miatt a gyanút fogó sértettnek sikerült ugyan a saját személygépkocsijába sietve beülnie és a személygépkocsit belülről bezárnia, de a helyszínről elhajtani már nem állt módjában.

A sértett személygépkocsijával szemközt leálló személygépkocsiból az I. r., a II. r. és III. r. vádlottak kiszálltak a sértett gépkocsijához menve az I. és a III. r. vádlottak a vezetői ülés felöli oldalon álltak meg, a sértett fejénél az ablakot fegyverrel, illetve annak látszó tárggyal megkocogtatták, orosz nyelven felszólították az ajtó kinyitására és pénzének az átadására, miközben a feje közvetlen közelében tartották a pisztolynak látszó tárgyat. Eközben a II. r. vádlott a vezető mellett elöl ülő II. r. sértettet fenyegette és motozta meg, azután a hátsó ülésen ülő III. r. sértett homlokához ő vagy egy másik társa pisztolyt tartott, a nyakában nyakláncot keresett, majd ennek eredménytelensége után őt is megmotozták. A vádlottak fenyegető, együttes fellépésének a hatására a három sértett a személygépkocsi ajtajait kinyitva, semmi ellenállást nem tanúsítva tűrték azt, hogy ruházatukat a vádlottak átkutassák és értékeiket elvegyék.

A sértettek személygépkocsija mögött leálló másik személygépkocsiból is szálltak ki személyek, akik ugyanezen idő alatt a vádlottak által az I. r. sértettől megszerzett kulcs segítségével a személygépkocsijának a csomagtartóját kinyitották és abban értékek után kutattak, a sértettekhez azonban ők nem mentek oda.

Az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak a sértettek megmotozásának eredményeként az I. r. sértett zsebéből 1500 forint készpénzt, a jobb első ülésen ülő II. r. sértett dzsekijének belső zsebéből 40 dollár készpénzt magukhoz vettek, amelyből a II. r. vádlott a sértett kérésére 10 dollárt végül visszaadott. A pénz megszerzését követően a II. r. vádlott a csomagtartónál tartózkodókhoz "megtaláltam a dollárt" kijelentést intézett.

A csomagtartóban végzett kutatás során a másik személygépkocsi utasai - akiknek a kiléte a nyomozás során nem vált ismertté - eltulajdonították az I. r. sértett csomagtartójában elhelyezett 500 forintot érő gépkocsi-lábpumpát, valamint a II. r. sértett egyik táskáját a benne levő személyes útiholmijaival, piperetárgyaival, élelmiszerrel, valamint 30 000 forint összegű készpénzt tartalmazó pénztárcájával. A készpénz egy része, 3000 forint összeg a III. r. sértett tulajdona volt. A készpénzen kívül eltulajdonított holmik értéke 3000 forintot tett ki.

A bűncselekmény elkövetése után távozásuk előtt a sértett személygépkocsijának a bal hátsó kerekét az elkövetők kiszúrták, majd előbb az eljárás során ismertté nem vált személygépkocsi, közvetlenül ezután - a feljelentés esetére a sértetteket megöléssel fenyegető - I., II. és III. r. vádlottak személygépkocsija a helyszínről eltávozott. A két autó közvetlenül egymás után Ny. felé, ugyanabba az irányba szinte egyidejűleg távozott el.

A bűncselekménnyel az I. r. sértettnek 2000 forint, a III. r. sértettnek 3000 forint, míg a II. r. sértettnek 30 000 forint és 30 USD összegű kára keletkezett, amely károk az eljárás során nem térültek meg. Az I. r. sértettnek a rongálással további 1600 forint kára keletkezett, amely nem térült meg.

Az ítélet ellen a vádlottak és védőjük jelentettek be fellebbezést felmentés érdekében, amit a másodfokú tárgyaláson is fenntartottak, a bizonyítottság hiányára alapozottan. A megyei főügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A megyei bíróság az ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a "fegyveresen" elkövetett megállapítást mellőzte.

I. A felülbírálat során a bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem gondoskodott a vádlottaknak a védekezéshez és az anyanyelv használatához való jogai maradéktalan érvényesüléséről, mert a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan az előzetes letartóztatásban levő vádlottak részére kizárólag a magyar nyelvű vádiratot kézbesítette az elsőfokú bíróság, s ennek következtében a vádlottak a vádirat tartalmát csak úgy ismerhették meg, hogy azt részükre a védő által felkért tolmács lefordította. A Be. 6. §-ának (2) bekezdése szerint a hatóságok kötelesek biztosítani, hogy a büntetőeljárás alá vont személy a törvényben meghatározott módon védekezhessék, a Be. 8. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint pedig a magyar nyelv nem tudása miatt senkit sem érhet hátrány. Az említett alapelvnek a büntetőeljárás minden szakaszában maradéktalanul érvényesülnie kell.

A vádemelésnek a büntetőeljárásban kiemelkedő jelentősége van, mert a Be. 9. §-ának (2) bekezdésében írtakból következően ezen alapul a bírósági eljárás megindulása, amelynek egyben a kereteit is meghatározza. A büntetőeljárásban a vádemelés a vádiratnak a bírósághoz való benyújtásával történik [Be. 146. § (1) bek.].