A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21428/2010/4. számú határozata szerződés hatálytalanságának megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §, 130. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 203. §, 339. §, 344. §] Bírók: Lente Sándor, Molnár Ambrus, Németh László

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.21.428/2010/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a Jutasi és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Jutasi György ügyvéd) által képviselt felperesnek, a dr. Nagy Éva ügyvéd által képviselt I-II. rendű, a dr. Kazinczy Tibor ügyvéd által képviselt III. rendű alperesek ellen, szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. július 7. napján meghozott, 8.P.22.927/2007/48. számú ítélete ellen, a felperes részéről 51. míg az alperesek részéről 50. és 52. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

r é s z - é s k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az I. és II. rendű alperesek közötti tartási szerződés, valamint a II. és III. rendű alperesek közötti adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítására, és a 'B'. helyrajzi számú ingatlant érintően az eredeti állapot helyreállítására irányuló kereseti kérelmét elutasítja; továbbá megállapítja, hogy az I., II. és III. rendű alpereseket egyetemleges kártérítési felelősség terheli a felperessel szemben a 'C'. helyrajzi számú ingatlannak a kielégítési alapból történő kivonása miatt keletkezett károkért. A kár összege tekintetében az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja.

A fellebbezési eljárás költségét a felperes részére 1.900.000 (egymillió-kilencszázezer) forintban, az I-II. rendű alperesek részére 1.700.000 (egymillió-hétszázezer) forintban, míg a III. rendű alperes részére 1.000.000 (egymillió) forintban állapítja meg.

A rész- és közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I. rendű alperes portfoliója ellenértékének megfizetése iránt választottbíróság előtt pert indított jelen per felperesével szemben. A választottbíróság 54.921.000 Ft és kamatai, valamint 5.000.000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes által kezdeményezett eljárásban a Fővárosi Bíróság a választottbírósági ítéletet jogerős ítéletével érvénytelenítette. Ezt követően a Fővárosi Bíróság jogerős végzésével kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek mint végrehajtást kérőnek 67.757.922 Ft-ot. Az I. rendű alperes a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletének kihirdetését követően a korábban lányával, a II. rendű alperessel kötött öröklési szerződést tartási szerződésre módosította. A II. rendű alperes a tartási szerződés alapján egy öröklakás és egy garázs ingatlan tulajdonjogát szerezte meg, majd a Fővárosi Bíróság végrehajtást elrendelő végzését követően az öröklakás ingatlan tulajdonjogát adásvételi szerződéssel átruházta a III. rendű alperesre. A III. rendű alperes az ingatlant a per során értékesítette a korábbi IV. rendű alperes részére.

A felperes módosított keresetében az I. és II. rendű alperesek közötti tartási szerződés, valamint a II. és III. rendű alperesek közötti adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását és a garázs ingatlan tekintetében az eredeti állapot helyreállítását, míg az öröklakás ingatlan vonatkozásában az I-III. rendű alpereseknek a IV. rendű alperes által megfizetett 49.500.000 Ft vételárral megegyező kártérítés megfizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint a szerződések jóerkölcsbe ütközőként semmisek, mivel az alperesek a szerződésekkel a visszvégrehajtást kívánták meghiúsítani azáltal, hogy a követelés kielégítésének alapjául szolgáló ingatlanokat az adós I. rendű alperes vagyonából kivonták. Az eredeti állapot helyreállítása csupán a garázs ingatlan tekintetében lehetséges, így a lakásingatlan értékét az alpereseknek kártérítésként egyetemlegesen kell megtéríteniük.

Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Vitatták a szerződések jóerkölcsbe ütközését, továbbá tagadták, hogy azok megkötésénél őket a felperes igénye kielégítési alapjának elvonása vezette.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította az I. és II. rendű alperesek között tartási szerződés, valamint a II. és III. rendű alperesek közötti adásvételi szerződés jóerkölcsbe ütközését és semmisségét. Elrendelte továbbá a 'B'. helyrajzi számon nyilvántartott ingatlan tekintetében az I. rendű alperes tulajdonjogának visszajegyzését eredeti állapot helyreállítása jogcímén, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az érvénytelenség tekintetében döntését a következőkkel indokolta: A szerződés akkor minősülhet jóerkölcsbe ütközőnek, ha tartalmánál, joghatásánál fogva, vagy a felek által elérni kívánt közös cél miatt a társadalmi közfelfogással nem egyeztethető össze. A II. rendű alperes az I. rendű alperes közeli hozzátartozója és kizárólagos törvényes örököse. Az öröklési szerződés megkötésével az I. rendű alperes biztosította azt, hogy a II. rendű alperes szerezheti meg egyetlen jelentősebb vagyontárgyát. Ezért az alperesek által felhozott indokok nem adnak kellő magyarázatot arra, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítését közvetlenül követően miért volt szükség a szerződés tartási szerződésre módosítására. Nyomatékosan értékelendő körülmény volt, hogy a több évtizedes ügyvédi gyakorlattal rendelkező I. rendű alperesnek tisztában kellett lennie a Fővárosi Bíróság határozatának jogkövetkezményével. A Fővárosi Bíróság visszvégrehajtást elrendelő határozata alapján az I., II. rendű alpereseknek egyaránt számolniuk kellett azzal, hogy a felperes a lakásingatlanra végrehajtást fog kezdeményezni. Nem voltak megalapozottak azok az indokok sem, amelyeket a II. rendű alperes az értékesítési szándék kialakulása kapcsán megjelölt. Az ingatlan felújítása ugyanis őrá nem hárított személyes teendőt, továbbá a felújítás költségei sem haladták meg anyagi lehetőségeit. A II. és III. rendű alperesek közötti szerződés fedezetelvonó jellegét alátámasztja még az a körülmény is, hogy az I. és III. rendű alperesek már évekkel korábban üzleti kapcsolatban álltak, amit az alperesek személyes előadásuk során a jóhiszemű pervitel követelményébe ütközően hallgattak el. Emellett a III. rendű alperes az ingatlant a használat szándéka nélkül vásárolta, továbbá nem bizonyította a vételár rendelkezésre állását sem. Mindezek alapján megalapozottan vonható le az a következtetés, miszerint az adásvételi szerződést a II. és III. rendű alperes azzal a célzattal kötötte, hogy az ingatlan kikerüljön a II. rendű alperes tulajdonából, ezáltal meghiúsítsák az ingatlanra vezethető végrehajtást. Az általános társadalmi közfelfogással nem egyeztethető össze, hogy közeli hozzátartozók, illetve üzlettársak olyan jogügyleteket kössenek egymással, amelyek harmadik személlyel szembeni fizetési kötelezettség elkerülését szolgálják. Ezért a jóerkölcsbe ütköző tartási és adásvételi szerződés a Ptk. 200. § (2) bekezdés második mondata alapján semmis. Ennek jogkövetkezményeként a Ptk. 237. § (1) bekezdésének alkalmazásával kizárólag a garázsingatlan tekintetében volt lehetőség az eredeti állapot helyreállítására, a lakás esetében azonban ennek akadálya volt a IV. rendű alperes részére történő értékesítés. Ugyanezen okból a határozathozatalig terjedő időszakra történő hatályossá nyilvánításra sem volt lehetőség. Az elsőfokú bíróság a kártérítés iránti keresetet azért utasította el, mert azt idő előttinek minősítette, mivel sem a kár bekövetkezését, sem annak mértékét nem lehetett megállapítani.