BH 2005.2.56 A szerzői jogot korlátozó szabad felhasználásnak minősül valamely televíziós műsor jellegzetes szignáljának, továbbá egyes részleteinek politikai hírműsorszám keretében vagy a műsorszolgáltató más időszerű műsorszámaiban, napi eseményekhez kapcsolódóan - az alkalom által indokolt módon és mértékben - való bemutatása [1999. évi LXXVI. tv. 37. § (1) bek. és (3) bek., 80. § (1) bek., 83. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes kereseti kérelmét elutasította, mivel arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 80. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabály megsértése a perbeli esetben nem állapítható meg. Jogi álláspontja szerint e törvényi rendelkezés a teljes műsor tekintetében köti a televízió-szervezet hozzájárulásához a műsornak nyilvánossághoz közvetítését és többszörözését. A perbeli esetben pedig nem a teljes műsor sugárzása vagy többszörözése valósult meg.

Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a keresetének történő helytadást és az alperes perköltségben való marasztalását kérte. Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság jogértelmezését az Szjt. 80. §-át illetően.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.

A fellebbezés nem alapos.

A másodfokú bíróság szerint helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a keresetet elutasította, a döntés jogi indokai tekintetében azonban eltérő álláspontra helyezkedett.

A felperes a keresetében azt sérelmezte, hogy az alperes engedélye nélkül, jogosulatlanul használta fel az általa sugárzott riportműsorból annak szignálját, a felvezető szöveget és a riportműsor részleteit. Keresetét kifejezetten a szomszédos jogi jogosultakat megillető védelemre alapította.

Az alperes arra hivatkozott, hogy az Szjt. 83. § (2) bekezdése értelmében nincs szükség a szomszédos jogi jogosult hozzájárulására azokban az esetekben, amelyekben a törvény a szerzői jogi védelem alatt álló alkotás felhasználásához sem kívánja meg a szerző hozzájárulását. Az Szjt. 37. § (1) és (3) bekezdésére utalt, amely szerint politikai műsorszám keretében, valamint a műsorszolgáltató más, időszerű műsorszámaiban egyes művek a napi eseményekkel kapcsolatban, az alkalom által indokolt mértékben közölhetők, és időszerűnek az a műsorszám tekinthető, amely egy adott időponthoz fűződő meghatározott eseményről ad tájékoztatást vagy ismertetést és csak ennek keretében, járulékosan használja fel egyes művek részleteit.

A felperes a másodfokú tárgyaláson azt hangsúlyozta, hogy az alperes a saját műsorában szükségtelenül használta fel a felperesi műsor szignálját és felvezető szövegét, mert a nézők tájékoztatásához az adott híranyagban erre egyáltalán nem volt szükség. A felperes tehát nem a felhasználás mértékét, hanem annak indokoltságát vitatta, ezért nem is jelölte meg, hogy melyik műsorban hol és mennyiben esik kifogás alá a felhasználás.

Az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy az Szjt. 80. § (1) bekezdése a teljes műsor tekintetében köti a televízió-szervezet hozzájárulásához a más által történő műsorsugárzást vagy a műsor nyilvánossághoz történő közvetítését, rögzítését és többszörözését. Ezért a felperes csak a műsor teljes egészét rögzítő alperesi tevékenységet kifogásolhatná, de arra nincsen adat, hogy az alperes abból a célból rögzítette volna a műsort, hogy azt a későbbiekben felhasználja és ugyancsak nincs szó a teljes műsor sugárzásáról vagy többszörözéséről.

Az elsőfokú bíróság az ismertetett jogi álláspontjánál fogva a kereset és ellenkérelem által indokolt mértékben nem rögzítette a releváns tényeket. Az ítéleti tényállás nem tartalmazza, hogy az alperes milyen jellegű, témájú műsorában, milyen módon, mit használt fel a felperesi műsorból.

A másodfokú bíróság az alábbiakkal egészíti ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást.

A felperes az általa üzemeltetett televíziócsatornán 2001. április 23-án vetítette "A riporter: F. T." című riportműsorát. A műsor előzetesében elhangzott "tartsanak F. T.-vel Moszkvába és legyenek részesei egy kockázatos kalandnak. Béreljék fel együtt azt a bérgyilkost, aki egy millió dollárért a magyar miniszterelnököt is megölné." A műsorban lejátszott riportfilmben F. T. riporter interjút készített - többek között - egy orosz nemzetiségű bérgyilkosnak állított személlyel. A műsor előzetese, felvezető szövege és a műsorban elhangzott riport a közvéleményt foglalkoztatta és nagy sajtóvisszhangot keltett.

Az alperes 2001. április 29-én közvetített "a Hét" című műsorában azzal foglalkozott, hogy országos felháborodást keltett a felperes által üzemeltetett televízió csatornán sugárzott riportműsor. Tájékoztatást adott arról is, hogy az Országos Rádió Televízió Testület (ORTT) etikailag kifogásolta a műsorban elhangzottakat, vizsgálja az ügyet. A műsor témája az volt, hogy a szóban forgó riport mennyiben alkalmas arra, hogy az ország közállapotait hamisan, negatív színben tüntesse fel, a műsorban megszólaltatott személyek véleményt mondtak a riporteri magatartásról.

Az alperes 2001. május 20-ai "a Hét" című műsorának témája az volt, hogy utóbb felkutatva F. T. riportalanyát kiderült, valójában nem bérgyilkos, hanem egyszerű bolti eladó, aki pénzért vállalta az interjút. A műsorban kreált szenzációk kapcsán hasonló nyugat-európai tapasztalatokról is szó volt. Az alperes által sugárzott adásban az ORTT felperest elmarasztaló határozatát is ismertették.

Az alperes az említett műsoraiban felhasználta a felperes riportműsorának előzetesként leadott reklámját, a műsor szignálját és a riportműsor saját felvezető szövegét.

Emellett magából a filmből is láthatók voltak jelenetek.

Az így kiegészített tényállás alapján elbírálva a keresetet a másodfokú bíróság a következőket állapította meg.

A felperes a perben az Szjt. 1. §-ának (8) bekezdésében felsorolt szomszédos jogi jogosultként terjesztette elő igényét. E jogszabályhely értelmében a szomszédos jogi jogosultak teljesítményei a törvényben meghatározott védelemben részesülnek.