A Fővárosi Ítélőtábla Fkf.164/2019/10. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 38. §, 80. §, 92. §, 106. §, 115. §, 160. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 320. §, 583. §, 590. §, 591. §, 598. §, 604. §, 605. §, 607. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Magócsi István, Máziné dr. Szepesi Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Fkf.164/2019/10. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2019. szeptember 27. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

ÍTÉLETET:

Az emberölés bűntettének kísérlete miatt fiatalkorú vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék mint a fiatalkorúak bírósága 2019. április 29. napján kihirdetett 22.Fk.1146/2018/27. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy mellőzi

- a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjából a legkevesebb 3 (három) hónap tartam kitöltésére utalást;

- a bűnjeljegyzék 10. tétele alatt kezelt kés lefoglalásának megszüntetésére vonatkozó rendelkezést.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A szabadságvesztésbe beszámítja a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetése óta letartóztatásban töltött időt.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS:

A Fővárosi Törvényszék mint a fiatalkorúak bírósága a 2019. április 29. napján kihirdetett 22.Fk.1146/2018/27. számú ítéletével fiatalkorú vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont], és ezért 5 év szabadságvesztésre, és 5 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fiatalkorúak börtöne, és abból a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb 3 hónapnak a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, határozott az eljárás során lefoglalt tárgyakról és a bűnügyi költség vádlott általi viseléséről is.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője kizárólag a büntetés enyhítése érdekében enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az BF.764/2018/12. számú átiratában e perorvoslatokat alaptalannak minősítette.

Az ügyben a Be. 598. § (2) bekezdése szerinti tanácsülés kitűzését indítványozva kifejtette, hogy a felülbírálat terjedelme a Be. 590.§ (3) bekezdése alapján - figyelemmel az 583.§ (3) bekezdésére is - korlátozott. E körben megállapítható álláspontja szerint, hogy az elsőfokú bíróság a fiatalkorúakra vonatkozó eljárási szabályokat megtartotta, míg a tényállás megalapozottsága a Be. 591.§ (2) bekezdés a) pontja alapján nem vizsgálható.

A joghátrány körében irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen jelölte meg, és azok alapján törvényes, egyben méltányos büntetést szabott ki akkor, amikor a többszörösen minősülő élet elleni bűncselekményt megvalósító fiatalkorúval szemben a középmértéknek megfelelő szabadságvesztést és közügyektől eltiltást alkalmazott, annak enyhítésére alapot nem talált.

A törvényszék egyéb rendelkezéseit is helyesnek és törvényesnek értékelte.

Minderre figyelemmel azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605.§ (1) bekezdése alapján hagyja helyben.

A fellebbezések nem alaposak.

Tekintettel arra, hogy a bejelentett perorvoslatok kizárólag a Be. 583.§ (3) bekezdés a) pontján alapultak, és nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését az ügyészség, a vádlott és a védő sem indítványozott, a Be. 598. § (2) alapján a fellebbezések tanácsülésen történő elbírálásának feltételei fennálltak.

A fellebbviteli főügyészség helytállóan mutatott rá arra, hogy a bejelentett fellebbezések kizárólag a kiszabott büntetés neme és mértéke ellen irányultak, azaz a Be. 583. § (3) bekezdés a) pontján alapultak, így a Be. 590. § (3) bekezdése értelmében kizárólag korlátozott felülbírálatra terjedt ki a másodfokú bíróság jogköre.

Ennek keretében megvizsgálta a Be. 590. § (5) bekezdésében foglaltakat, melynek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Be. 607. § (1) bekezdése, valamint a 608. § (1) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem valósított meg.

A fellebbezés jogalapjára tekintettel a Be. 591. § (2) bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottsága nem volt vizsgálható, így az általa megállapított tényállás a másodfokú eljárásban is irányadó volt.

Ennek figyelembevételével végezte el a másodfokú bíróság Be. 590. § (5) bekezdés b), c) és d) pontján alapuló további vizsgálatot, melynek eredményeképpen megállapította azt is, hogy a tényállásban rögzítettek alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett fiatalkorú vádlott bűnösségére, így felmentésének, illetve az eljárás megszüntetésének nem volt helye.