A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21587/2009/4. számú határozata határozat megtámadása tárgyában. [1989. évi II. törvény (Et.) 3. §, 6. §, 10. §] Bírók: Lizák Tibor, Merőtey Anikó, Molnár Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.21.587/2009/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezési eljárásban a Szilágyi és Társa Ügyvédi Iroda, dr. Szilágyi N. Péter ügyvéd által képviselt ) felperesnek, dr. Zamadits Péter ügyvédképviselt Magyar Rákellenes Liga (1123 Budapest, Ráth György u. 6.) alperes ellen, határozatok megtámadása iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2009. június 22. napján meghozott 29.P.25.915/2008/11. számú ítélete ellen, a felperes részéről 12.,13. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül alperesnek 10.000 (tízezer) forint + ÁFA fellebbezési eljárási perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperes a módosított keresetében az alperes országos elnöksége 2008. október 9. napján hozott 6, 9, 11, 13. számú és 2009. január 21. napján hozott valamennyi határozatának a megsemmisítését kérte az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) 10. § (1) bekezdése alapján alapszabálysértés miatt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta a jogalapot.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, fizessen meg az alperesnek 50.000.-forint + ÁFA perköltséget.

Az ítélet indokolása értelmében az elsőfokú bíróság az Etv. 10. § (1) bekezdése alapján a támadott határozatok vizsgálatánál a 2004. január 22. napján elfogadott alapszabályt vette figyelembe, amelynek 11. § (5) bekezdése szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította a testületi ülésre szóló meghívó és a helyszínmódosítás kiküldésének szabályszerűségét. Rámutatott arra is, hogy az alapszabály az elnökség összehívására nézve semmilyen, a felperes által kifogásolt alakszerűségi előírást nem szabályoz, az egyesületek nem hatóságok, ezért csak írásbeliség és igazolhatóság követelménye állhat fenn velük szemben. Az elsőfokú bíróság ezeknél fogva az alperes nevével, címével, lógójával ellátott papíron kiküldött meghívót aggálytalannak ítélte figyelemmel arra, hogy az alperes elnöke által meghozott határozaton alapult az ülés összehívása. Az elnökségi tagok meghívásának szabályszerűségére vonatkozó felperesi aggályokat az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, annak késői előterjesztése időpontjára és határozatlanságára tekintettel. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az alperes okirattal bizonyította állításait és a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható volt, hogy az ülések határozatképesek voltak, a felperes utóbb másik megtámadási okra való áttérését és ezzel kapcsolatos indítványát annak időpontjára és határozatlanságára tekintettel a Pp. 8. § (1) bekezdés és 141. § (6) bekezdés alapján mellőzte. Mindezek kiemelésével a keresetet mint megalapozatlant elutasította.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben az ítélet megváltoztatását és a keresetnek helyt adást kért. A fellebbezését arra alapította, hogy a perbeli időszakra alkalmazandó alperesi alapszabály egyértelműen rögzíti, hogy az alperes elnökségének összehívására kizárólag alperes elnöke jogosult, mely jogköre nem átruházható, az alapszabály nem ad erre lehetőséget. Álláspontja szerint a meghívókban szereplő napirendi pontok összeállítása, nevesítése már önmagában is érdemi döntés előkészítést tartalmaz és mint ilyen, az alperesi szervezet működését érdemben érinti, befolyásolja; az alperesi szervezet törvényes és alapszabályszerű működését alapjaiban kérdőjelezi meg az a tény, hogy a meghívókat nem az alperesi szervezet törvényes képviselője látta el aláírásával. Hivatkozott a 6/1989. (VI. 8.) IM rendelet 1. § (1), (3) bekezdésében, a 2. számú melléklet d) pontjában foglaltakra. Az elsőfokú ítélet indokolását ellentmondásosnak is tartotta. Utalt arra, hogy az elsőfokú eljárásban előadott valamennyi olyan további tényt és azok jogszabályba, illetve alperesi alapszabályba ütköző voltát bizonyítandó előadásának megismétlését nem tartotta indokoltnak.