A Fővárosi Ítélőtábla Bf.47/2012/14. számú határozata csalás bűntette (JELENTŐS KÁRT okozó ÜZLETSZERŰEN elkövetett csalás bűntette) tárgyában. Bírók: Mészáros László, Török Zsolt, Ujvári Ákos

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.1492/2010/178., Fővárosi Törvényszék B.1492/2010/306., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.47/2012/14.*, Szegedi Ítélőtábla Bf.151/2013/34., Kúria Bhar.47/2014/23., Kúria Bfv.912/2014. (EH 2015.05.B17), Kúria Bf.1869/2015. (BH 2016.11.300), Kúria Bfv.1869/2015/6., 3263/2016. (XII. 6.) AB végzés

***********

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2013. év január hó 14. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A különösen jelentős kárt okozó, üzletszerűen, társtettesként, bűnszervezetben elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmények miatt indult büntető ügyben a Fővárosi Bíróság 2011. év december hó 8. napján kihirdetett 15.B.1492/2010/178. számú ítéletét az V.r. és a XVI.r. vádlottak tekintetében helybenhagyja.

A XVI.r. vádlottat kötelezi a másodfokú eljárásban felmerült 7.620.- (hétezer-hatszázhúsz) forint bűnügyi költség megfizetésére.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság 2011. december hó 8. napján kelt 15.B.1492/2010/178. számú ítéletével - a fellebbezéssel érintett - az V.r. vádlott bűnösségét 4 rb. a Btk.274.§ (1) bekezdésének c./ pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettében állapította meg. Ebből 2 rb-t a

Btk.21.§ (1) bekezdése szerinti felbújtói elkövetői alakzatként, míg 2 rb-t a Btk.20.§ (2) bekezdése szerinti társtettesi elkövetői alakzatként minősített.

A jogorvoslattal szintén érintett XVI.r. vádlott bűnösségét 3 rb. a Btk.274.§ (1) bekezdésének c./ pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettében állapította meg, amelyből 1 rb-t a Btk.20.§ (2) bekezdése szerint társtettesként elkövetettnek minősített.

Az V.r. vádlottat halmazati büntetésül 360 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét 1.000.- forintban állapította meg.

A XVI.r. vádlottat 1 év időtartamra próbára bocsátotta.

A Fővárosi Bíróság ítéletében rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselése felöl is.

Az elsőfokú bíróság eljárt még további 9 vádlottal szemben, akik vonatkozásában az elsőfokú ítélet 2011. december 12-én jogerőre emelkedett, az elsőfokú tárgyaláson jelen lévő ügyész háromnapi gondolkodási időt követően valamennyi vádlott tekintetében tudomásul vette az ítéletet.

Az ítélet ellen az V.r. vádlott és védője, valamint a XVI.r. vádlott és védője jelentett be fellebbezést felmentés érdekében,

Az V.r. vádlott védője a fellebbezését írásban indokolta. Elsődlegesen indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a védencével szemben büntethetőséget megszüntető elévülés folytán az eljárást szüntesse meg. A másodlagos indítványa az V.r. vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentésére irányult. Álláspontja szerint az elévülés kérdésében a Fővárosi Bíróság 15.B.1492/2010/66. számú végzésével a jogszabályoknak megfelelő megalapozott döntést hozott. Ezzel szemben a fenti végzést felülbíráló Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.121/2011/11. számú végzése téves jogértelmezésen alapul. Álláspontja szerint nem állapítható meg tényazonosság a nyomozás elrendelésének okot adó bűncselekmény és a között a bűncselekmények között, ami miatt védencét gyanúsítottként kihallgatták. Kifejtette, hogy a Fővárosi Ítélőtábla kiterjesztően értelmezte a tényazonosság elvét, amikor úgy foglalt állást, hogy a vagyon elleni bűncselekményben elrendelt nyomozás megszakította az elévülést más, jelen esetben a közbizalom elleni bűncselekmény esetében. Kiemelte, hogy az elévülést csak az eljáró hatóságoknak az elkövető ellen, a bűncselekmény miatt foganatosított eljárási cselekménye, az úgynevezett in personam nyomozati cselekmény szakítja félbe. Érvelése alátámasztása érdekében a védő utalt a BH 2011.34. számú eseti döntésben foglaltakra is. Álláspontja szerint nincs adat arra, hogy a gyanúsítást megelőzően védencével szemben bármilyen eljárási cselekmény a bűncselekmény büntethetőségét félbe szakította volna, ezért nem is lehetett volna ellene vádat emelni és büntetőjogi felelősségét megállapítani.

A felmentésre irányuló indítványa körében kifejtette, hogy a közokirat hamisítással vádolt személyek nem követtek el bűncselekményt. Kifejtette, hogy az ügyvezető minden esetben a tulajdonosok felkérése alapján jár el, és erről volt szó, ennek tudatában írta alá a cégiratokat, akaratával egyezően vált a cégek ügyvezetőjévé. Álláspontja szerint önmagában az a tény, hogy egy ügyvezetőnek a valódi tulajdonosok előírták, hogy ügyvezetőként mit kell csinálnia, milyen szerződést kell kötnie, még nem jelenti azt, hogy az ő ügyvezetői minősége és bejegyzése valótlan tartalmú lenne. A védői okfejtés szerint a valódi tulajdonos titokban maradása, mint önálló tény, nem jelenti azt, hogy valótlan tartalom került a közhiteles nyilvántartásba, hiszen ebből kiindulva egyetlen egy gazdasági társaságnak sem lehetne a tulajdonosa egy ún. off-shore gazdasági társaság, ahol is a közhiteles nyilvántartás alapján senki nem tudja megmondani, hogy ki a valódi tulajdonos.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.958/2010/33-I. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint a Fővárosi Bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, a tényállás tisztázásához szükséges bizonyítékokat beszerezte. Mérlegelése során megalapozott tényállást állapított meg, és azt minden bizonyítékra kiterjedően a logika szabályait is figyelembe véve kellően megindokolta. A tényállásokból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, cselekményeik minősítése is törvényes. A felmentésre irányuló fellebbezések eredményre nem vezethetnek. A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket szinte teljes körűen számba vette az elsőfokú bíróság, az V.r. vádlott esetében a súlyosító tényezők körében azonban megemlítendő az is, hogy a tevékenysége szorosan kötődött a még el nem ítélt a vádlott társai szervezett cselekvőségéhez. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

Az V.r. vádlott védője a nyilvános ülésen az írásban előterjesztett fellebbezésében foglaltakat fenntartotta, elsődlegesen az eljárás megszüntetését, másodlagosan felmentő rendelkezés meghozatalát indítványozta védencével szemben.

A XVI.r. vádlott védője a nyilvános ülésen hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság az eljárása során a perrendi szabályokat megtartotta, azonban a megállapított tényekből hibás következtetést vont le. A bűncselekmény elévülése kapcsán osztotta az V.r. vádlott védőjének előadásában foglaltakat. Másodlagos indítványa a XVI.r. vádlott felmentésére irányult. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor kimondta védence bűnösségét és figyelmen kívül hagyta XVI.r. vádlott vallomását. Vélemény szerint a nyomozás nem tárt fel olyan adatot, ami Molnár Jenő vallomását cáfolná.

Az ügyész a nyilvános ülésen az átiratban foglaltakat fenntartotta azzal, hogy álláspontja szerint az V.r. vádlott védője által hivatkozott BH 2011.34. számú eseti döntésben foglaltak jelen ügyre nem alkalmazhatóak, sem az eljárás megszüntetésére, sem a vádlottak felmentésére irányuló indítvány eredményre nem vezethet. Álláspontja szerint a Fővárosi Ítélőtábla korábbi döntésében helytállóan foglalt állást az elévülés kérdésében, az ott kifejtetteket mindenben osztotta. A felmentésre irányuló indítvánnyal összefüggésben kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte a cégnyilvántartás feladatait és az ügyvezetői minőség jelentőségét. A tényállásból megállapítható, hogy x nem akarta az ügyvezetői feladatokat gyakorolni. Mivel az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére és cselekményeiket helyesen minősítve velük szemben méltányos büntetést szabott ki, ítéletének helybenhagyására tett indítványt.