A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27052/2014/5. számú határozata határozathozatalra kötelezés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 339. §, 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) 14. §, 134. §, 140. §] Bíró: Bana Imre

Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

12.K.27.052/2014/5. szám

6. sorszám alatt kijavitó végzés!

A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal felperesnek, - Település-1 Község Önkormányzat Képviselő-testülete alperes ellen, határozathozatali kötelezettség elmulasztása miatt indított perben meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A bíróság a keresetlevél, az alperes írásbeli nyilatkozata, a beszerzett előzményi iratok, valamint a per egyéb adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az alperesi önkormányzat Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 14.§ /2/ bekezdésében foglaltak szerinti eljárást folytatott le nem településen született személyről történő közterület (utca) elnevezése, illetve az elnevezés megváltoztatása miatt. Ezen eljárás keretében helyi képviselő vetette fel, hogy meg kellene vizsgálni és változtatni a "XY" út elnevezését.

Az alperes a kérdés napirendre tűzése kapcsán beszerezte a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának MTA BTK-T/5-65-1/2013. számú szakvéleményét. E szerint ""XY": (1935. Település-1 - 1956. október 27. Budapest) honvédtiszt. Földműves szülők gyermeke, iskolái elvégzése után munkásként dolgozott. 1955-ben vonult be katonai szolgálatra, alakulatát 1956. október 23-án az "ellenforradalom" kitörésének hírére Budapestre vezényelték. Itt, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián szolgált. Október 27-ig többször riadóztatták egységét "felfegyverzett ellenforradalmárok" megfékezésére. 1956. október 27-én egységének egy lőszert szállító vasúti szerelvényt kellett visszaszereznie a felkelőktől. A Budapestre tartó vonatot Kőbánya-alsó pályaudvarnál igyekeztek megállítani, s a kialakuló tűzharcban fejlövés érte, a helyszínen azonnal meghalt. Posztumusz alhadnaggyá léptették elő, s kitüntették a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremmel és a Magyar Népköztársaság Vörös Csillag Érdemrendjével. Mivel önkényuralmi rendszer védelmében vesztette életét, nem javasoljuk, hogy utca viselje a nevét".

Az MTA szakvéleményének ismeretében az alperes 152/2013. (X.31.) számú határozatával akként foglalt állást, hogy a "XY" út elnevezését nem kívánja megváltoztatni.

A felperes JNB/06/00854/2013. számú törvényességi felhívásában határidő tűzésével felhívta az alperest, hogy szüntesse meg a jogszabálysértést és hozza meg a szükséges döntéseket, a tett intézkedésről pedig a felperest értesítse.

Törvényességi felhívásában a felperes rámutatott, hogy az alperes határozata a Mötv. 14.§ /2/ bekezdésébe ütközik, mivel a Magyar Tudományos Akadémia tárgyban kiadott és az ülés jegyzőkönyvéhez csatolt szakvéleménye alapján "XY" neve közterület elnevezésére nem javasolt. Nevezett a szakvélemény alapján önkényuralmi rendszer védelmében vesztette életét.

Az alperes 17/2014. (II.13.) számú határozatával a törvényességi felhívásra akként nyilatkozott, hogy az "XY" út elnevezését nem változtatja meg, mivel a Magyar Tudományos Akadémia hivatkozott számú állásfoglalásában foglaltakkal nem ért egyet.

A felperes keresettel fordult a bírósághoz, amelyben kérte, hogy a bíróság közterület átnevezésére vonatkozó határozathozatali kötelezettség elmulasztása miatt határidő tűzésével kötelezze az alperest, hogy a Mötv. 14.§ /2/ bekezdésének megfelelően változtassa meg a 1-települési "XY" út nevét. Keresetében a törvényességi felhívásban foglaltakat tartotta fenn.

Rámutatott, hogy határozatával az alperes mulasztásban megnyilvánuló jogszabálysértést követett el, nem tett eleget a Mötv. 14.§ /2/ bekezdésében foglalt, 2013. január 1-jétől fennálló törvényi kötelezettségének, mivel nem döntött a 1-települési "XY" út nevének megváltoztatásáról.

Az alperes védekezésében a kereset elutasítását kérte, fenntartva a testületi határozat indokolásában foglaltakat.

Időközben beszerezte a Magyar Tudományos Akadémia újabb tájékoztatását arra figyelemmel, hogy a család birtokában lévő halotti anyakönyvi kivonat tanúsága szerint az MTA szakvéleményében jelölt időponttól eltérően, 1956. február 25. napján következett be "XY" halála.

A felperes keresete nem alapos.

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 339.§ /1/ bekezdése értelmében, ha törvény eltérően nem rendelkezik, a bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével - a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi.

E törvényi rendelkezésre figyelemmel a bíróság e perben azt vizsgálta, hogy az alperes határozata a felperes által megjelölt okból sért-e jogszabályt, a

Pp. 341/A.§-a ugyanis az e szakaszban rögzített eltérésekkel a közigazgatási perre vonatkozó általános szabályok alkalmazását rendeli.

A rendelkezésre álló iratok alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes a Mötv. 134.§ /1/ bekezdése alapján jogosult volt törvényességi felhívást kibocsátani az alperessel szemben, hiszen a Mötv. felek által kölcsönösen felhívott 14.§ /2/ bekezdése értelmében a 13.§ /1/ bekezdés 3. pontjában meghatározott közterület, illetve közintézmény nem viselheti

a) olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett, vagy

b) olyan kifejezést vagy olyan szervezet nevét, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerre közvetlenül utal.

A /3/ bekezdés pedig előírja, hogy ha a helyi önkormányzat döntése során kétség merült fel a tekintetben, hogy a közterület neve megfelel-e a /2/ bekezdésnek, arról beszerzi a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását.

A per adatai alapján megállapítható, hogy az alperes ez utóbbi kötelezettségének tett eleget, amikor beszerezte a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását. Az állásfoglalásban foglaltakra figyelemmel pedig a felperes jogszerűen élt a törvényességi felhívás kibocsátásával.