A Kúria Mfv.10083/2015/1. számú precedensképes határozata kormánytisztviselői jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 206. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.083/2015/8.

A Kúria a dr. Nádas György ügyvéd által képviselt felperesnek a Pappné dr. Bősz Csilla jogtanácsos által képviselt alperes ellen kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 6.M.3179/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.635.965/2014/3. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes és az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.635.965/2014/3. számú - kijavított - közbenső ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.3179/2011/24. számú ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 50.000 (ötvenezer) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

A másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes kormánytisztviselői jogviszonyát az alperes a 2011. április 1-jén közölt felmentéssel indokolás nélkül a 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntette.

A felperes a keresetében a felmentés jogellenessége és külön jogcímként rendeltetésellenessége miatt annak megállapítását kérte, hogy az alperesnél fennállt jogviszonya a jogellenességet kimondó ítélet jogerőre emelkedésével szűnjön meg, és a bíróság az alperest átalánykártérítés megfizetésére kötelezze.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 6.M.3179/2011/24. számú ítéletével a keresetet elutasította, a felperest perköltségben marasztalta.

Az elsőfokú bíróság az ítélete tényállásában rögzítette, hogy az alperes szervezetének átalakulásával összefüggésben a felperes korábbi főosztályvezetői megbízása főosztályvezető-helyettesi megbízássá alakult, felperes illetménye nem változott, majd azt az alperes illetményalap-növekedés miatt 2008. január 1-jével ismételten megállapította. Az alperes a felperes megbízását visszavonta, emiatt osztályvezető munkakörbe került (2008. szeptember 30-án), 2010. április 1-jétől pedig szakmai főtanácsadó címet kapott.

A felperes a teljesítményértékelése miatt az alperes ellen 2010. május 7-én keresetet indított.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét a felmentés tekintetében alaptalannak találta, mert az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II. 18.) AB határozatával az ügyben alkalmazandó Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontját 2011. május 31-ei hatállyal, tehát a jövőre nézve semmisítette meg, ezért ezt a jogszabályt az alperes jogszerűen alkalmazta. Az ítélet indokolása a továbbiakban rögzítette, hogy a jogalkotó a Ktjv. megalkotásával nem uniós jogot hajtott végre, következésképpen az ügy eldöntésénél nem irányadó az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Alapjogi Charta), sem pedig az Európai Szociális Charta (a továbbiakban: Szociális Charta). A bíróság utalt arra is, hogy a bírói kezdeményezések alapján meghozott 34/2012. (VII.17.) AB határozat a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásának kizárását elutasította.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság az általa lefolytatott bizonyítás eredménye alapján nem találta bizonyítottnak a felperes rendeltetésellenes joggyakorlásra vonatkozó érvelését. A tanúk vallomása ugyanis nem bizonyította, hogy a felmentése a más tárgyú perének megindítása miatt történt meg.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.

A Fővárosi Törvényszék az 51.Mf.635.965/2014/3. számú - kijavított - közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy az alperes a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát jogellenesen szüntette meg.

A másodfokú bíróság helytállónak találta az elsőfokú bíróságnak az uniós jog sérelme hiányáról szóló jogi okfejtését, azt további indokolással tartotta szükségesnek kiegészíteni (indokolás 4-9. oldal).

A törvényszék a Pp. 1. és 2. §-ai, továbbá az 1/2009. (VI.27.) PK vélemény alapulvételével állapította meg a felmentés jogellenességét. Mindezek alapján kifejtette, hogy az alperes a számára nyitva álló azt a lehetőséget, hogy bizonyítsa a felmentés jogszerűségét, elmulasztotta. Ez a körülmény a másodfokú bíróság jogi álláspontja alapján az alperes jognyilatkozata jogellenességének okául szolgál. Emiatt a felperes esetében megvalósult az Alapjogi Charta 30. cikkének mint "követendő uniós jogelvnek" megsértése, amelyen keresztül a Szociális Charta 24. cikkének is érvényesülnie kellett volna.

A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság érvelésével, miszerint önmagában a felmentés indokolásának hiánya miatt nem állapítható meg az alperes rendeltetésellenes joggyakorlása. A felperes által kezdeményezett másik per P.P. és M.K. tanúvallomása alapján - és a felperes további bizonyítási indítványa hiányában - bizonyítottan nem áll összefüggésben a felperes kormánytisztviselői jogviszonyának megszüntetésével.

A közbenső ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és annak megállapítását kérte, hogy az alperes rendeltetésellenes joggyakorlása folytán a felmentés jogellenes.

Részletesen kifejtette érvelését az uniós joggal, ezen belül az Alapjogi Chartával, az Alapszerződésekkel, ezen túlmenően az Egyezménnyel, az Emberi Jogok Európai Bírósága 19554/11. számú döntésével kapcsolatban (felülvizsgálati kérelem 1-3. oldal).

Álláspontja szerint az alperes a felmentéskor ismerte az Alkotmánybíróság perbeli jogszabályra vonatkozó döntését [8/2011. (II. 18.) AB határozat], az ennek ellenére kiadott felmentés az ügyben irányadó 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 4. § (1) bekezdésébe ütközik. A törvényszék a Pp. 206. §-át sértő mérlegelést alkalmazott a pro futuro megsemmisítésről, mivel e megsemmisítés oka az volt, hogy a kormánytisztviselői jogviszony megszüntetése szabályozatlanul maradt volna az azonnali hatályú megsemmisítés következtében. Az Alkotmánybíróság említett határozatából is következik, hogy a megsemmisített jogszabály nem áll összhangban a jog által megkívánt céllal.