A Zalaegerszegi Törvényszék G.40162/2010/52. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 157. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 108. §, 177. §, 339. §, 2007. évi CXXIII. törvény (Kisajátítási tv.) 23. §, 24. §] Bíró: Adorján Csaba

Kapcsolódó határozatok:

*Zalaegerszegi Törvényszék G.40162/2010/52.*, Pécsi Ítélőtábla Gf.30160/2012/6., Kúria Pfv.20199/2013/5.

***********

Zalaegerszegi Törvényszék

4.G.40.162/2010/52. szám

A Zalaegerszegi Törvény felperesi ügyvéd neve, címe) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti felperesnek a jogtanácsos neve (alperes címe) által képviselt alperes neve, címe szám alatti alperes elleni kártérítési perében az ügyben tartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

K Ö Z B E N S Ő Í T É L E T E T:

A bíróság megállapítja, hogy az alperest kártérítési felelősség terheli azért, mert a hatóság neve 242/60/2007. számú határozatának 4./ pontjában foglalt útvonalszám" megnevezésű közlekedési létesítmény építésével a létesítmény, és annak védőpillére alatti területen a felperes számára a bányászati jog gyakorlását lehetetlenné tette.

A közbenső ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amit jogi képviselő útján kell írásban és 3 példányban a Zalaegerszegi Törvényszéken benyújtani a Pécsi Ítélőtáblához címzetten.

Figyelmezteti a feleket, hogy a fellebbezési határidőben közösen kérhetik, hogy fellebbezésüket a Pécsi Ítélőtábla tárgyaláson kívül bírálja el, illetve a Pp. 256/A.§ (1) bekezdés b-d./ pontok esetén tárgyalás tartását kérhetik.

I N D O K O L Á S:

I. Tényállás

A felperes 2007. július 3-án átruházással szerezte meg a bányászati jogot a "helynév" védnevű bányatelken. A bányászati jog átruházásához a Pécsi Bányakapitányság a 2008. február 20-án jogerőre emelkedett 341/3/2008. számú határozattal járult hozzá. A bányatelket átszeli az autópálya száma szelvények közötti szakasza. Az autópálya megépítése és annak védőpillére miatt a 2002. december 4. napján megkötött, majd 2003. január 16-án és 2003. szeptember 4-én módosított megállapodással az Rt. neve a bányászati jog akkori jogosultját kártalanításban részesítette, melynek összege bruttó 321.712.224,-Ft volt.

A bányászati jog gyakorlása azonban nem csak a bányatelek autópályával, és annak védőpillérével érintett részén vált lehetetlenné, mert a bányatelken keresztezi az autópályát - az autópálya 187+862,76 km szelvényében - a 3. számú "keresztező külterületi mellékút" megnevezésű közlekedési létesítmény is. A bányászati jog gyakorlása a bányatelek e mellékúttal lefedett részén, illetve a mellékút védőpillére alatt is lehetetlenné vált. E 3. számú keresztező út megépítését a felügyelet neve 2005. február 25-én engedélyezte, majd a hatóság neve 2 2007. december 5-én annak az építési engedélytől eltérő megépítését hagyta jóvá. Az építési engedély jogosultja az alperes volt, az engedély idegen területek igénybevételére nem adott feljogosítást. A keresztező út forgalomba helyezésére 2008. június 2-án került sor. A 2002. december 4-én kötött megállapodás, és annak módosításai a 3. számú keresztező külterületi mellékút megépítése, és annak védőpillére miatti kártalanítást nem tartalmazták, e közlekedési létesítmény után az Rt. neve a bányászati jog korábbi jogosultját nem kártalanította.

Az alperes a mellékút építésének megkezdése előtt ahhoz a felperes hozzájárulását nem kérte meg, és a felperes kártalanítási igényét is elutasította. A 2008. május 26-án kelt levelében arra hivatkozott, hogy a 2002. december 4-én létrejött megállapodás és annak módosításai folytán a bányatelek korábbi bányászati jogosultja már teljes körű kártalanításban részesült, egyúttal lemondott minden további kártalanításról, kártérítésről, vagy egyéb ellenértékről az autópálya építéssel, használattal összefüggésben. Ezt követően az alperes kisajátítási eljárásokat indított, ezek eredményeképpen a bányatelek mellékúttal fedett része a Magyar Állam tulajdonába, és az alperes kezelésébe került. A kisajátítási eljárások során az alperes nem tájékoztatta a kisajátítási hatóságot arról, hogy a kisajátítandó ingatlanok felett a felperes bányászati joggal rendelkezik, emiatt a felperes a kisajátítási eljárásban ügyfélként nem vehetett részt, kártalanítási igényét nem terjeszthette elő.

II. Pertörténet

A felperes 137.652.000,-Ft kártérítést követel az alperestől, továbbá ennek 2007. december 5-étől, vagy 2008. február 20-ától számított késedelmi kamatát. Keresetét arra alapította, hogy a 3. számú külterületi mellékút, és annak védőpillére alatt az ásványvagyon kitermelése számára lehetetlenné vált. A felperes a jogcímet kártérítésben határozta meg, az alperes kártérítési felelősségét abban látta, miszerint az alperes megszegte A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 26/C.§-ának (1)-(3) bekezdéseiben foglalt szabályokat, ugyanis az alperes neki felróható módon az útépítés megkezdése előtt a kivett hellyé nyilvánítási eljárást nem indította meg, holott a bányatelek mérete csökkent, ezáltal a felperest kártalanítás illette volna meg. A kivett hellyé nyilvánítási eljárás elmulasztása alapozza meg tehát az alperes kártérítési felelősségét.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta mind a kereset jogalapját, mind annak összegszerűségét. A jogalap körében azzal védekezett, hogy nem tanúsított jogellenes magatartást, hiszen a 3. számú külterületi mellékutat jogerős építési engedély birtokában építette, és hiányzik az ok-okozati összefüggés is az állított károkozó magatartás, illetve a felperes által követelt elmaradt haszon között, mert a felperes a kitermelés megkezdéséhez földtulajdonosi engedéllyel nem rendelkezett, illetve maga kérte a bányászati tevékenység szüneteltetését. Az alperes szerint emellett a kereset megalapozottságát az is kizárja, hogy a korábbi bányászati jogosult már teljes körű kártalanításban részesült, és lemondott minden további kártalanítási vagy egyéb igényéről. E korábbi kártalanítás kizárja azt, hogy a felperes bármilyen kártalanításban vagy kártérítésben részesülhessen a bányatelek igénybevétele miatt.

A bíróság a per első szakaszában megállapította a jogvita kereteit, majd hosszas bizonyítást folytatott le, részben a kereset összegszerűségére vonatkozóan is. A kirendelt szakértő neve 1 igazságügyi szakértő véleményét ugyanakkor a bíróság a kárösszegre vonatkozóan nem tartja aggálymentesnek, ami azt jelenti, hogy a kereset összegének bizonyítása további eljárást tesz szükségessé. A bíróság így közbenső ítéletet hozott a kereset jogalapjáról, ami azért volt szükséges, hogy e további bizonyítási eljárás lefolytatása előtt a jogalap kérdésköre megnyugtató módon lezárást nyerjen.

Az alperes a 2011. október 10-ei tárgyaláson indítványt terjesztett elő a per megszüntetése iránt. Indítványát azzal indokolta, hogy a kártalanítás közigazgatási hatósági hatáskörbe tartozik, erre tekintettel a Pp. 157.§-ának a./ pontja és 130.§ (1) bekezdésének b./ pontja alapján a per megszüntetésének van helye.

A kérelmet a bíróság 4.G.40.162/2010/41/II. számú végzésével elutasította. Az elutasítás indoka az, hogy habár a felperes a kisajátítási eljárásokban ügyfélként valóban nem vett részt, és erre a közigazgatási eljárás szabályai szerint már nincs is lehetősége, ez nem zárhatja el attól a jogától, hogy polgári bíróság előtt az alperessel szemben kártérítési, vagy kártalanítási igényt érvényesíthessen. A felperes kifejezetten kártérítési jogcímet jelölt meg, melynek elbírálása bírósági jogkörbe tartozik. A per megszüntetésének így nem volt helye.