BH+ 2012.11.458 A törvényes vád alaki következménye nem nyomozás, vádelőkészítés, hanem - azok következménye - a benyújtott vád alapján képezheti vizsgálat tárgyát. Ebből következően a felülvizsgálat nem terjedhet ki - a vádemelési jogosultság (alaki legitimáció) vizsgálata címén - a vád előkészítési, nyomozási szakok vizsgálata.

A Be. 416. §-ának (1) bekezdés c) pontjára hivatkozó fenti okból benyújtott felülvizsgálati kérelem a törvényben kizárt, ezért azt tanácsülésen el kell utasítani [Be. 2. § (2) bek., Be. 421. § (2) bek., Be. 424. § (1) bek. a) pont].

A városi bíróság a 2010. június 17-én kihirdetett ítéletével

- az I. r. terhelttel szemben hatályon kívül helyezte a J. Városi Bíróság, 2005. július 11-én jogerős ítéletének próbára bocsátó rendelkezését és a próbára bocsátást megszüntette;

- az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 6 rb. bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében, amiből 1 eset kísérlet [Btk. 318. § (1) bek., (4) bek. a) pont], és 6 rb. bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében [Btk. 276. §].

Ezért - valamint a próbára bocsátás megszüntetése folytán, bűnsegédként elkövetett csalás vétsége [Btk. 318. § (1), (2) bek. I. ford.] miatt - őt, halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte.

Védelmi fellebbezés alapján eljárva a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a 2011. október 18-án meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot az I. r. terhelt tekintetében akként változtatta meg, hogy

- a felrótt csalási cselekményeket a Btk. 318. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c), (5) bekezdés b) pontjába ütközőnek minősítette,

- a kiszabott börtönbüntetés tartamát 1 év 6 hónapra enyhítette, és

- vele szemben 845 000 Ft vagyonelkobzást rendelt el.

Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet, az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt törvénysértő büntetés kiszabása miatt és felmentés érdekében.

Ebben kifogásolta, hogy a nyomozás elrendelése ismeretlen tettes ellen történt és az I. r. terheltet - bár személye 2006. július 21-én ismert volt a nyomozó hatóság előtt - csupán 2009. január 5-én hallgatták ki gyanúsítottként. Ehhez képest hivatkozott a Be. 5. § (1), 6. § (1) és 176. § (2) bekezdésére, valamint az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. cikkére.

Álláspontja szerint a Be. rendelkezéseivel ellentétesen emeltek vádat az I. r. terhelt ellen; s a vele szembeni gyanú sem volt megalapozott, személyre konkretizált.

Kifogásolta továbbá a büntetőeljárás során történt felismerésre bemutatás, valamint a nyomozás során foganatosított egyes eljárási cselekmények jogszerűségét.