A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21430/2013/4. számú határozata díj megfizetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 474. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.21.430/2013/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljáró felperesnek, a Szécsényi Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Szécsényi László ügyvéd által képviselt alperes ellen, partneri díj megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2013. július 10. napján meghozott, 25.P.22.363/2011/38. számú ítélete ellen, a felperes részéről 39. sorszám alatt, (az alperes részéről Pf.2. sorszám alatt) előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 95.958 (kilencvenötezer-kilencszázötvennyolc) eurót, és ezen összeg után 2010. április 23. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes, az Európai Központi Bank által alkalmazott refinanszírozási kamatlábbal megegyező mértékű késedelmi kamatot.

A felperest mentesíti az alperes javára perköltség fizetési kötelezettsége alól, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.447.000 (egymillió-négyszáznegyvenhétezer) forint elsőfokú perköltséget.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2.503.000 (kétmillió-ötszázháromezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A peres felek 1999. december 20-án megbízási szerződést kötöttek egymással, amelyben az alperes azzal bízta meg a felperest, mint ügyvédet, hogy tanácsadási tevékenységét az alperessel együttműködve végezze. A tevékenység ellátása ellenében a felperest megillető díj összegét havonta 2.500 német márkában határozták meg. A felek a szerződést 2003. december 29-én módosították, illetve kiegészítették azzal, hogy a felperes 2004. január 1-jétől társult partneri pozícióba került az alperesnél, ezáltal a megbízási díjon felül évi nyereségrészesedésre vált jogosulttá. A nyereségrészesedés összegének meghatározása az alperes szabályzata szerint megállapított pontérték alapján történt. A felperes nyereségpontjainak száma 2006-ban 5,5 volt. A szerződésmódosítás tartalmazza, hogy a szerződés fél év felmondási idővel, a naptári félév végére mondható fel. A felperes az ügyvédi tevékenységét 2000. február 1-jétől 2001. május 31-ig a .... Ügyvédi Iroda, 2001. június 1-jétől 2008. november 14-ig a 'B' Ügyvédi Iroda, 2008. november 15-től 2010. június 30-ig a .... Ügyvédi Iroda tagjaként végezte, 2010. július 1-jétől a 'C' Ügyvédi Iroda tagjaként végzi. A felperest megillető megbízási díjról és nyereségrészesedésről a felperes nevének feltüntetésével mindig az az ügyvédi iroda állított ki számlát az alperesnek, amelyiknek a felperes a számla alapjául szolgáló tevékenység ellátásakor a tagja volt. A felperes 2006. második negyedévétől első, majd második gyermekének születése miatt nem végzett az együttműködési megállapodás keretében ügyvédi tevékenységet. A felperes 2009. december 2-án - a korábbi megbeszélésnek megfelelően - bejelentette az alperesnek, hogy partneri jogviszonya alapján az alperes megbízását újra el kívánja látni. Az alperes képviselője 2009. december 2-án közölte a felperessel, hogy az alperes nem kívánja folytatni az együttműködést, és a felperes munkavégzésére nem tart igényt. A felperes írásban felszólította az alperest a felmondási időre járó megbízási díj és nyereségrészesedés megfizetésére, az alperes azonban a felszólításnak nem tett eleget. A .... Ügyvédi Iroda 2010. június 29-én engedményezési szerződést kötött a felperessel, amelyben az ügyvédi iroda a felperesre ruházta át az alperessel szemben fennálló 95.958 euró összegű követelését.

A felperes a keresetében 95.958 euró tőkének, ezen összeg után 2010. április 23. napjától a kifizetés napjáig járó, a Ptk. rendelkezései szerint számított késedelmi kamatnak, valamint a perrel felmerült költségeinek a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. 73.500 euróra hét hónapra járó, havonta 10.500 euró összegű megbízási díj címén, 22.458 euróra 5,5 nyereségponttal számolt, időarányos nyereségrészesedés címén tartott igényt. Hivatkozott arra, hogy az alperes felmondta a megbízási szerződést, a szerződés alapján azonban a felmondási időre is megilleti a megbízási díj és az éves nyereségrészesedés időarányos része. Az volt az álláspontja, hogy mivel az ügyvédi tevékenységével csak időlegesen, gyermekeinek születése miatt hagyott fel, a nyereségrészesedésének összegét az ügyvédi tevékenység időleges félbehagyása előtt elért nyereségpontjai alapján kell számítani.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Védekezésében vitatta a felperes igényérvényesítési jogosultságát. Ezzel kapcsolatban hivatkozott arra, hogy a megbízási szerződést nem a felperessel, hanem a .... Ügyvédi Irodával kötötte meg. Álláspontja szerint a .... Ügyvédi Iroda jogutód nélküli megszűnésével egyidejűleg a megbízási szerződés is megszűnt az 1998. évi XI. törvény (Ütv.) 74. § (1) bekezdés c) pontja alapján. Rámutatott, hogy ezt követően a megbízásokat a felperes a 'B' Ügyvédi Iroda tagjaként látta el, a megbízási díjakról az ügyvédi iroda állított ki számlát, ezért az alperes az ügyvédi irodával állt jogviszonyban. Kifejtette, hogy a megbízási szerződés módosítása és a felperes társult partneri pozícióba kerülése folytán a 'B' Ügyvédi Iroda vált jogosulttá nyereségrészesedésre. Érvelése szerint a megbízási szerződés a felek közös megegyezésével akkor szűnt meg, amikor a felperes bejelentette, hogy várandóssága miatt nem folytatja tovább az ügyvédi tevékenységét. A megállapodásnak megfelelően a felperes 2006-tól semmilyen jogi tanácsadási tevékenységet nem fejtett ki, ezért a pótlólagos javadalmazása megszüntetésre került. Előadta továbbá, hogy 2006. április 1-jétől az alperes átszervezte a tevékenységét; ettől az időponttól kezdve a 'B' Ügyvédi Iroda nem az alperesnek, hanem a 'D' Ügyvédi Irodának számlázott, majd 2008 novemberében a 'B' Ügyvédi Iroda tagjai elhatározták az ügyvédi iroda megszüntetését. Okfejtése szerint ezek a körülmények is a felperest érintő megbízási szerződés megszűnését támasztják alá.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 3.642.700 forint perköltséget. Ítéletének indokolásában úgy foglalt állást, hogy a perre a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (Nmj. tvr.) 25. §-a és 55. § b) pontja alapján magyar bíróságnak van joghatósága. A felperes személyes előadása és a periratokhoz csatolt okiratok alapján megállapította, hogy a megbízási szerződés a felperes és az alperes között 1999. december 10-én létrejött; ennek hatályba lépését a felek a felperes kamarai bejegyzésétől tették függővé. Ugyanakkor ezzel ellentétesen az ítélet olyan megállapítást is tartalmaz, hogy az Alapszerződés a ... Ügyvédi Iroda és az alperes között jött létre. Okfejtése szerint a 'B' Ügyvédi Iroda nem volt a ... Egyéni Ügyvédi Iroda jogutódja, ezért a ... Egyéni Ügyvédi Iroda jogutód nélküli megszűnésének napján, 2001. július 1-jén a ... Egyéni Ügyvédi Iroda és az alperes között megszűnt a megbízási szerződés az Ütv. 74. § (1) bekezdés c) pontja értelmében. Ezután a felperes a 'B' Ügyvédi Iroda tagjaként nyújtott szolgáltatást. Álláspontja szerint a felek közötti megállapodás lényege a hosszú távú együttműködés volt, az azonban, hogy az együttműködés milyen szervezeti formában valósul meg, nem volt jelentős körülmény. Emiatt polgári jogi szempontból közömbösnek ítélte azt, hogy a megbízási díjról ki állított ki számlát. Kifejtette, hogy a felperes és az alperes között létrejött megbízási szerződést a 'D' Ügyvédi Iroda létrehozásának ténye sem szüntette meg. Okfejtése szerint az írásban kötött szerződés felmondása is csak írásban lehetséges, a perbeli szerződés felmondására azonban írásban nem került sor. Rámutatott, hogy a társult partneri pozícióba kizárólag a felperes mint magánszemély kerülhetett. Dr. K. R. és dr. R. Zs. tanúvallomása alapján tényként állapította meg, hogy a felperes 2007-ben és 2008-ban semmilyen tevékenységet nem fejtett ki az alperes érdekében. Álláspontja szerint az alperes szabályzata értelmében a felmondási időre járó nyereségrészesedést nem az utolsó aktív munkában töltött évben, hanem a megelőző időszakban elért nyereségpontok alapján kell számítani, amely a felperes esetén 0 pont volt. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes a követelésének összegét nem tudta bizonyítani, ezért a felperes keresetét elutasította.