BH+ 2010.12.532 Bírósági jogkörben okozott kár megállapításának akkor lehet helye, ha a bíróság kirívó jogalkalmazási hibát vét, vagy kötelességszegést tanúsít [Ptk. 339. §, 349. §, 1997. évi LXVI. tv. 7. §, Pp. 2. §].

A városi bíróság a K.-i Agrár Szövetkezet felperesnek G. Cs. I. r, valamint a K. Rt. II. r. alperesek ellen, közös tulajdon megszüntetése iránt az 5.P.20.085/2000. számon folyamatban volt perben a felperesnek az I. r. alperes k.-i 0192/6. helyrajzi számú ingatlanán fennálló közös tulajdonát megszüntette, és az I. r. alperes nevén álló 19/590. tulajdoni hányadot 1 931 500 forint megváltási ár ellenében a felperes tulajdonába adta. A II. r. alperest mindezek tűrésére kötelezte.

Az elsőfokú ítéletet az I. r. alperes - jelen per felperese - fellebbezése folytán a megyei bíróság a 2001. április 4. napján hozott, 1.Pf.20.274/2001/4. számú ítéletével helybenhagyta. A jogerős ítéletet a felperes 2001. május 7-én vette át. A Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelme alapján indult felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

A felperes által előterjesztett perújítási kérelmeket az eljáró bíróságok jogerősen elutasították.

A felperes keresetében az alperest bírósági jogkörben okozott kár megtérítése címén 5 160 000 forint és ennek 2008. március 6. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérte a Ptk. 339. és 349. §-ai alapján kötelezni. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok azzal okoztak neki kárt, hogy a közös tulajdon megszüntetése iránt folyamatban volt alapperben született jogerős ítéletet a perújítási kérelmei alapján a bíróságok nem változtatták meg. Azokat, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlanokat utasították el. A legutóbbi perújítási kérelmét el sem utasíthatták volna, mert azt a jogerős ítélet kézbesítésétől számított 5 éves objektív elévülési időn belül terjesztette elő. Előadta, hogy az alapperben sem jártak el jogszerűen a bíróságok, mert a beszerzett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleményt nem értékelték megfelelően. Az alperesi magatartásokkal okozati összefüggésben nem tudta beszerezni a termelő tevékenységéhez szükséges eszközöket, vetőmagot, így a vetés elmaradt, a takarmányhiány a hízómarhái fejlődését visszavetette, s emiatt kölcsön felvételére is kényszerült. Az elmaradt hasznán túl nem vagyoni kártérítés iránti igényt is érvényesíteni kívánt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a kárfelelőssége jogalapját, különösen azt, hogy eljárása során jogellenes magatartást tanúsított, illetve hibázott volna. Magatartásával nem áll oksági összefüggésben a felperes állítása szerint bekövetkezett - de nem bizonyított - kára.

A elsőfokú bíróság a felperes keresetét jogalap hiányában elutasította.

Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megállapításának csak akkor lehet helye, ha a bíróság kirívó jogalkalmazási hibát vét, vagy kötelességszegést tanúsít. A felperes eljárási szabálysértésekre történő hivatkozásait megvizsgálta, és megállapította, hogy a perújítási kérelem előterjesztésére nyitvaálló 5 éves határidő számításánál a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 228. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős határozat kihirdetésétől, tehát 2001. április 4. napjától kezdődően kell a határidőt számítani, amelyhez képest a felperes 2006. október 13. napján előterjesztett kérelme elkésett.

Az ítélet ellen, annak elsődlegesen hatályon kívül helyezése, másodlagosan megváltoztatása és a keresetének történő helyt adás iránt a felperes fellebbezett. Sérelmezte, hogy a megyei bíróság a 2.Pf.25.168/2004/2. számú végzésében az első perújítási kérelmét elkésettség miatt utasította el és az általa megjelölt perújítási okkal nem foglalkozott. Álláspontja szerint az alapperben hozott jogerős határozat nem annak kihirdetésével, hanem a közlésével - a 2001. május 7. napján történt kézbesítéssel - emelkedett jogerőre, így ehhez képest a 2001. november 5-én előterjesztett kérelme a 6 hónapos szubjektív határidőn belül érkezett. Sérült a per ésszerű időn belül történő befejezéséhez való joga is, miután a 2001-ben benyújtott perújítási kérelmét első fokon a városi bíróság csupán 2004. évben bírálta el.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Azzal érvelt, hogy a felperes a fellebbezésében új tényt állított, amelyre a Pp. 235. §-ának (1) bekezdése alapján nincs mód, ezért a fellebbezésnek a városi bíróság P.20.611/2003/10. számú perújítási ügyre vonatkozó tényállításait kérte figyelmen kívül hagyni. Előadta, hogy a felperes által állított új tények a felperesre kedvezőbb határozat meghozatalát egyébként sem eredményezték volna.

Az ítélőtábla a jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.