BH 1998.10.486 Az öröklési szerződés megszüntetésére irányuló perben a jogkövetkezmények alkalmazásánál a bíróság értékeli a szerződésszegést, vagyis mind a jogosultnak, mind a kötelezettnek a szerződésszerű teljesítéssel kapcsolatban tanúsított kifogásolható magatartását, de azokat az esetleg a szerződéskötés után bekövetkezett objektív tényeket is, amelyeknek a szerződés fenntartása szempontjából jelentőségük van [Ptk. 658. § (1) bek., 589. § (2) bek., Pp. 206. § (1)-(2) bek.].

A peres felek 1994. április 26-án öröklési szerződést kötöttek egymással. A szerződés rögzítette, hogy a felperes tulajdonában áll a perbeli házas ingatlan 48/144 részilletősége, amely két emeleti szintű lakás kizárólagos használatát biztosítja a felperesnek: az egyik lakás egyszobás, komfortos, ez a felperes által lakott, míg a másik egyszobás, komfort nélküli lakás. A felperes az öröklési szerződéssel a fenti ingatlanilletőség örököseivé nevezte meg az alpereseket, akik ennek ellenében vállalták, hogy a felperest élete végéig szükséglete szerint tartják, ápolják, gondozzák, tisztán tartásáról, ruháztatásáról, élelmeztetéséről, orvosi kezeléséről, gyógyszereztetéséről és eltemettetéséről gondoskodnak. A szerződés rögzítette, hogy a felperes a nyugdíjával szabadon rendelkezik, saját étkeztetésének költségét ebből biztosítja, egyelőre az alperesekkel ebből vásároltat magának; lakrésze rezsiköltségeit is ő viseli. Az alperesek jogosultak a másik emeleti lakás birtokbavételére; a felperes hozzájárult ahhoz is, hogy az alperesek a saját lakrészüket felújítsák, abban fürdőszobát alakítsanak ki.

A felperesnek érszűkület miatt 1995 januárjában egyik lábát amputálták, azóta járókerettel közlekedik, emeleti lakását nem tudja elhagyni.

1995. novemberétől az alperesek a felperes részére szolgáltatásokat nem teljesítenek, ez időtől kezdve K. Istvánné végzi el a felperes által lakott lakás takarítását, a mosást és az élelembeszerzést havi 3.500 forint, 1996. februárjától pedig havi 4.500 forint ellenében.

A felperes keresetében az öröklési szerződés megszüntetését és az alpereseknek a lakás kiürítésére való kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperesek az öröklési szerződésben vállalt kötelezettségeiket nem, illetőleg nem megfelelően teljesítették, a lakás takarítását és a mosást nem végezték el; az élelmiszereket ugyan megvásárolták a részére, de a felperes maga készítette el azokat. Amputálása óta azonban teljes ellátást, gondozást igényel, amit ellenszolgáltatás ellenében gondozó nyújt a számára. Ilyen körülmények között a szerződés célját már nem tudja betölteni.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a szerződésnek megfelelően teljesítettek egészen 1995. novemberéig, ekkor a felperes tagadta meg szolgáltatásaik elfogadását, feltételezésük szerint harmadik személy befolyására. Amennyiben a bíróság a szerződést módosítaná, életjáradék fizetésére hajlandók voltak.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperesek szerződéses kötelezettségeiket nem vagy nem megfelelően teljesítették. Kiemelte, hogy a Ptk. 277. §-ának (2) bekezdése értelmében a felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek, mindkét fél köteles a szerződés teljesítése érdekében megfelelően eljárni. A felperes kellő indok nélkül egyoldalúan tagadta meg a teljesítés elfogadását, ezzel a fenti kötelezettségét megszegte. Vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy a felperes amputációja nem teremtett-e olyan helyzetet, ami miatt a szerződés nem lenne fenntartható, és arra a következtetésre jutott, hogy a Ptk. 658. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó 589. §-ának (2) bekezdésében írt feltételek nem állnak fenn, ezért a szerződés megszüntetése nem indokolt.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és "az öröklési szerződést életjáradéki szerződéssé" alakította át. Kötelezte az alpereseket, hogy 30 nap alatt fizessenek meg az 1995. december 1-jétől 1996. szeptember 30-ig lejárt időre 80.000 forintot, 1996. október 1-jétől pedig minden hónap 15. napjáig előre esedékesen havi 8.000 forint életjáradékot. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és azt a másodfokú bíróság is elfogadta döntése alapjául, ehhez képest megállapította: a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperesek szerződéses kötelezettségeiknek nem tettek volna eleget. A felperes tehát alapos indok nélkül tagadta meg a szolgáltatások elfogadását. Tény viszont, hogy a felek között a viszony már olyan mértékben megromlott, hogy a szerződés eredeti formájában nem tartható fenn, célja azonban életjáradéki szerződéssé való átalakítással megvalósítható. A felperes idős, 71 éves, rokkant, koránál és egészségi állapotánál fogva gondozásra szorul, de ellátásáról részben maga gondoskodik, részben gondozónőt vesz igénybe. Ezáltal gondozása, ellátása biztosítva van. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság az öröklési szerződést életjáradéki szerződéssé alakította át, és a felperes szükségleteire, valamint a szerződéssel lekötött vagyonra tekintettel a járadék összegét havi 8.000 forintban állapította meg.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és keresetének való helytadást kért, másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását. Kérelmét azzal indokolta, hogy a jogerős ítélet iratellenesen és tévesen állapította meg tényállást az alperesek által használt lakás és a beruházási költségek viselése kérdésében, és ebből téves jogi következtetésre jutott. Hivatkozott arra a per során tett - és az alperesek által nem vitatott - előadására is, hogy 1994. nyarán 130.000 forint kölcsönt nyújtott az alpereseknek, amelyből a visszafizetési határidőig csak 35.000 forintot törlesztettek. Törlesztés azóta sem történt, és a jogerős ítéletnek a lejárt járadék megfizetésére kötelező rendelkezésének sem tettek eleget. Az alperesek anyagi helyzete miatt nincs biztosítva az sem, hogy a havi járadékot a jövőben fizetni tudják. Téves az alperesek által nyújtott szolgáltatások mértékére vonatkozó ténymegállapítás is. Az elsőfokú bíróság az előterjesztett indítványa szerinti bizonyítást sem folytatta le, őt személyesen nem hallgatta meg, és mellőzte a keresetlevélben bejelentett B. F. és M. J.-né tanúkénti meghallgatását is. Megalapozatlan tehát a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy tényállításait nem tudta bizonyítani. Az alperesekkel valójában együttlakásra vannak kényszerítve azáltal, hogy a bejáratot és bizonyos helyiségeket közösen kénytelenek használni, ez a helyzet viszont a megromlott viszonyra tekintettel nem tartható fenn. Az emeleti lakást nem tudja elhagyni. A bíróságok nem vizsgálták, hogy amputációja miatt valójában már nem gondozóra, hanem olyan személyre van szüksége, aki éjjel is mellette van.

Az alperesek ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték, a döntést helytállónak tartották.