A Legfelsőbb Bíróság Bhar.720/2010/5. számú határozata vesztegetés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 250. §, 256. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 266. §, 351. §, 386. §, 387. §, 388. §, 393. §, 399. §, 542. §] Bírók: Csere Katalin, Kiss Sándor, Schäfer Annamária

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bhar.II.720/2010/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2011. január 27. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen folyamatban levő büntetőügyben a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség, valamint a vádlott és védője által benyújtott fellebbezést elbírálva a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.139/2009/26. számú ítéletét helybenhagyja.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság a 2009. február 5. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett 2.B.172/2008/32. számú ítéletében a vádlott bűnösségét vesztegetés bűntettében (Btk. 250. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont, (3) bekezdés III. tétele) és befolyással üzérkedés bűntettében (Btk. 256. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont) állapította meg és ezért őt halmazati büntetésül 5 évi börtönbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság, a 2010. március 16. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett Bf.I.139/2009/26. számú ítéletében a megyei bíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a vádlottat az ellene vesztegetés bűntette (Btk. 250. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont, (3) bekezdés III. fordulat és (3) bekezdés 2. tétele) miatt emelt vád alól felmentette, főbüntetését 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre, mellékbüntetését 3 évi közügyektől eltiltásra enyhítette, a halmazati büntetésre utalást mellőzte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az ítélőtábla ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére a hivatali vesztegetés bűntette miatt emelt vád alól történt felmentést sérelmezve a másodfokú ítélet megváltoztatása, a vádlott bűnösségének vesztegetés bűntettében történő megállapítása, valamint a börtönbüntetés és közügyektől eltiltás súlyosítása érdekében, míg a vádlott és védője az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására utasítása, másodlagosan a másodfokú ítélet megváltoztatása, a vádlott bűnösségének a befolyással üzérkedés bűntette alapesetében történő megállapítása, és a kiszabott büntetés enyhítése, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása érdekében fellebbezett.

A megyei bíróság elsőfokú ítéletében az általa rögzített egyetlen tényállást valódi alaki halmazatként értékelve a vesztegetés bűntette és a befolyással üzérkedés bűntette miatt marasztalta el a vádlottat. A Szegedi Ítélőtábla másodfokú ítéletében a lefolytatott bizonyítás eredményeként az ítéleti tényállást megváltoztatva rögzítette, hogy a vádlott nem volt hivatalos személy, ezért nem ilyen minőségével kapcsolatban kért jogtalan előnyt. Erre tekintettel azt, hogy a vádlott F. K.-tól a saját maga részére is pénzösszeget kért, a befolyással üzérkedés önálló jogi értékelést nem eredményező mozzanatának tekintette és a vádlottat a vesztegetés bűncselekményének vádja alól felmentette.

Az ítélőtábla ítélete ellen bejelentett ügyészi fellebbezés az ítélőtábla anyagi jogi álláspontját kifogásolta, és a megyei bíróság ítéletével egyezően amellett érvelt, hogy a vádlott hivatalos személy volt. Erre tekintettel indítványozta a vádlott bűnössége megállapítását a vesztegetés bűntette minősített esetében is, ehhez kapcsolódóan indítványozta a kiszabott büntetés súlyosítását.

A vádlott védője a védelmi fellebbezések indokolása körében az első- és másodfokú eljárásban már kifejtett álláspontjára is figyelemmel - az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezése érdekében - a büntetőeljárás felfüggesztését indítványozta. Az ügyészi fellebbezést nem tartotta megalapozottnak. Emellett azonban kiemelte, hogy még a hivatalos személyi minőség megállapítása esetén sem lenne a vesztegetés a vádlott terhére róható, mert az E. Kft. pályázatának elbírálása és a kistérségi megbízotti feladatok elvégzése között nincs közvetlen összefüggés. Ebből következően a terhelt előnykérése sem lehetett hivatali működésével kapcsolatos. A vádlotti cselekmény kizárólag befolyással üzérkedésként értékelhető, amely a minősített eset ténybeli alapjait érintően azonban kellően felderítettnek és bizonyítottnak nem tekinthető, mivel az E. Kft. pályázata elbírálásának mechanizmusa nem tisztázott. A védő elsődlegesen a fellebbezéssel támadott határozatok hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróságok új eljárás lefolytatására utasítását, másodlagosan a tényállás megfelelő kiegészítése mellett a befolyással üzérkedés alapesetének megállapítását és - a jelentős időmúlásra is figyelemmel - a büntetés lényeges enyhítését, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte.

A Legfőbb Ügyészség BF.2722/2009. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett fellebbezést - annak indokait helyeselve - fenntartotta. Az átiratban kifejtett ügyészi álláspont szerint a vádlott cselekményeit hivatalos személyként követte el, ezért a Legfőbb Ügyészség indítványozta a vádlott bűnösségének megállapítását a vesztegetés bűntettének minősített esetében is, emiatt vele szemben lényegesen súlyosabb halmazati büntetés kiszabását, egyéb vonatkozásban pedig a másodfokú ítélet helybenhagyását.

A Legfelsőbb Bíróság által a Be. 393. § alapján tartott nyilvános ülésen, amelyen a vádlott nem vett részt, az ügyész és a vádlott védője korábban kifejtett álláspontjaikat változatlanul fenntartották.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a terhelt bűnösségét érintő eltérő ítéleti rendelkezések miatt az ítélőtábla alappal biztosított fellebbezési jogot a feleknek. A Be. 386. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a harmadfokú eljárás lefolytatásának helye volt.

Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárva a Legfelsőbb Bíróság a Be. 387. § (1) bekezdése értelmében a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást teljes egészében, az eljárási szabályok első- és másodfokú eljárásbeli megtartására és a másodfokú ítélet megalapozottságára is kiterjedően felülbírálta.

A fellebbezéseket nem találta alaposnak.

A Legfelsőbb Bíróság elöljáróban az eljárási szabályok megtartását vizsgálta. E körben állásfoglalást igényelt a védőnek az eljárás felfüggesztésére és az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére vonatkozó - harmadfokon ismételten előterjesztett - indítványa. A Legfelsőbb Bíróság a lemondás a tárgyalásról eljárásának a büntetőeljárási törvény XXVI. fejezetbeli szabályaival kapcsolatban alkotmányellenességet nem észlelt, ezért a büntetőeljárás felfüggesztésének és az Alkotmánybíróság eljárása kezdeményezésének a Be. 266. § (1) bekezdés b) pontja szerinti oka nem állt fenn, így a védőnek az erre irányuló indítványát a nyilvános ülés megkezdését követően végzéssel elutasította.