A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20380/2020/4. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:45. §, 2:51. §] Bírók: Csordás Csilla, Kovács Helga, Véghné dr. Szabó Zsuzsanna

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.22146/2019/8., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20380/2020/4.*, Kúria Pfv.20001/2021/4. (BH 2022.4.99)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

Az ügy száma: 1.Pf.20.380/2020/4.

A felperes: felperes neve, felperes címe

A felperes képviselője: dr. Fodor Tímea ügyvéd, cím

Az alperes: alperes neve, alperes címe

Az alperes képviselője: dr. Kozma Péter ügyvéd, cím2

A per tárgya: személyiségi jog megsértése

Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék

A fellebbezéssel támadott határozat száma: 71.P.22.146/2019/8.

í t é l e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megváltoztatja és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 57.150 (ötvenhétezer-százötven) forint együttes első- és másodfokú perköltséget és az államnak az állami adó- és vámhatóság felhívásában megjelölt módon, határidőben és számlára 84.000 (nyolcvannégyezer) forint eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított, a fellebbezés elbírálása szempontjából releváns tényállás szerint ...-án az alperes által sugárzott "műsor címe" című műsorban személy, a ... politikai államtitkára, miniszterhelyettes az alábbiakat közölte: "...az európai parlamenti választási kampányban a listájukra vették azt a felperes neve, akit diákok és nyugdíjasok megkárosításával gyanúsítanak, itt még ugye folyamatban van egy eljárás". Az alperes a kiadásában megjelenő ....hu internetes sajtótermék weboldalán ...-án "cikk címe" címmel megjelent cikkben a következőket híresztelte. "Ugyanakkor nem ez az első ilyen eset, hiszen az EP-kampányban a párt listájára vette azt a felperes neve, akit idősek és fiatalok megkárosításával gyanúsítanak, tették mindezt azért - személy szerint -, hogy megakasszák a folyamatban levő eljárás(t)". A felperes ellen büntetőeljárás volt folyamatban a ... Főigazgatósága előtt. 2017. június 13-án őrizetbe, majd előzetes letartóztatásba került. A vele szemben folyt nyomozás 2018. augusztus 31-én fejeződött be, az előzetes letartóztatás megszüntetésére 2018. december 15-én került sor. A felperes ezután bűnügyi felügyelet alá került, a kényszerintézkedés vele szemben 2019. március 7-én megszűnt. A felperes 2019. április 22-én európai parlamenti képviselői mandátumhoz jutott, így mentelmi jogot szerzett. A felperessel szembeni büntetőeljárás a Szegedi Ítélőtábla 2019. július 29-én kelt végzése alapján folytatódott. A felperes gyanúsítására nem került sor idősek és/vagy fiatalok megkárosítása miatt, ilyen tárgyban ellene büntetőeljárás nem folyt, a 2019 júniusában ismertetett vádirat az alperes közlését alátámasztó adatot nem tartalmazott.

[2] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez való személyiségi jogát azzal, hogy ...-án az általa kiadott ....hu internetes sajtótermékben megjelent "cikk címe" című cikkben valótlanul híresztelte, hogy felperes neve idősek és fiatalok megkárosításával gyanúsítják. Kérte továbbá az alperes kötelezését 200.000 forint sérelemdíj, továbbá perköltsége megfizetésére.

[3] A jogérvényesítését megalapozó jogszabályok körében hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:45. § (2) bekezdésére, a 2:51. § (1) bekezdésére, valamint a 2:52. §-ra.

[4] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását indítványozta. Elsődleges védekezése szerint a híresztelt tény valós, tekintettel arra, hogy a költségvetési csalás, az állam megkárosítása és a fiatalok, idősek megkárosítása cél-eszköz viszonyban állnak egymással. A felperes céghálózatában foglalkoztatott fiatal és idős munkavállalók teremtették meg azt a lehetőséget, hogy a felperes a költségvetési csalás tényállásába ütköző cselekményt folytasson, amelynek következtében a munkavállalókat is szükségszerűen kár érte. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a felperest közvetett módon gyanúsítják a munkavállalók megkárosításával, azaz a fiatalok és idősek nem sértettjei a büntetőeljárásnak, hanem a bűncselekmény "eszközei", így a híresztelt tény valósnak minősül. A személyiségi jogsértés jogalapjának hiányában a sérelemdíj megfizetése iránti igény elutasítását kérte. Másodlagosan hivatkozott arra, hogy a sérelmezett közlés véleménynyilvánításnak minősül, személyiségi jogsértést nem valósított meg.

[5] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez való személyiségi jogát azzal, hogy ...-án az általa kiadott ....hu internetes sajtótermékben megjelent "cikk címe" című cikkben valótlanul híresztelte, hogy felperes neve idősek és fiatalok megkárosításával gyanúsítják. Az alperest a felperes javára 200.000 forint sérelemdíj, 12.700 forint perköltség, az állam javára pedig 15.000 forint illeték megfizetésére kötelezte.

[6] Határozatának indokolásában idézte a Ptk. 2:45. § (2) bekezdését, majd rátért az alperes védekezésére. Elsőként a televízióműsorban elhangzott közléseket minősítette, megállapítva, hogy a bűncselekmény minősítése a büntetőeljárás adatai alapján kétséget kizáróan megállapítható tény. Az elsőfokú bíróság a műsor témájából (korrupció), címéből ("műsor címe") azt a következtetést vonta le, hogy a műsor követői a megszólaló politikustól nem véleményt, hanem tényekre vonatkozó tájékoztatást várnak el. Megítélése szerint a büntetőeljárást érintő riportban nyilatkozó politikusnak megfelelő jogi nyelvezetet kell használnia. A "gyanúsítás" kifejezésnek a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 385. § (1) bekezdés alapján adott értelmezést irányadónak tekintve állapította meg, hogy a felperes gyanúsítottként kihallgatására költségvetési csalás miatt került sor, nem pedig "diákok és nyugdíjasok megkárosítása" miatti, konkrét tényállással meg nem jelölt bűncselekmény miatt. A közlést valótlan tartalmú híresztelésnek minősítette, amely az átlagos tájékozottságú néző, hírolvasó számára azt a valótlan képzetet eredményezhette, hogy "a felperes a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeit, esetlegesen a megélhetés biztosítása érdekében dolgozni kényszerülő »fiatal és nyugdíjas munkavállalókat« fosztotta meg jogos munkabérüktől". Összehasonlította az állításban szereplő magatartást a költségvetési csalásról alkotott közvélekedéssel, majd megállapította, hogy a diákot és nyugdíjasok megkárosítását a közvélemény jóval súlyosabbnak ítéli, mint az állami költségvetést károsító költségvetési csalás.

[7] Ezután elemezte a felperes neve-ügy károsultjainak rendkívüli kárrendezéséről szóló 27/2017. (XI. 14.) OGY határozatot. Megállapítása szerint e dokumentum tényként kezelte, hogy - többek között - a felperes tevékenységének eredményeként mintegy ezer fiatal és nyugdíjas munkavállaló szenvedett kárt. Ezzel az elsőfokú bíróság szembe állította Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikk (2) bekezdésében foglalt szövegét, majd utalt arra, hogy az OGY határozat meghozatalakor a felperes bűnösségét megállapító jogerős bírósági határozat nem állt rendelkezésre, a felperes gyanúsítása az alperes által híresztelt valótlan körben pedig nem történt meg. Annak tulajdonított jelentőséget, hogy a híresztelt valótlan tény rendkívül nagy volument jelölt meg mind a kár, mind a károsultak tekintetében. A felperest sértő valótlan tény híresztelése miatt az alperes felelősséggel tartozik, ezért a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogsértés tényét megállapította. A sérelemdíj követeléssel kapcsolatban kifejtette, hogy a felperessel szembeni büntetőeljárás megindulásától kezdve 2017-2020. között csak a Fővárosi Törvényszéken 78 hasonló tárgyú ügy indult a valótlan tartalmú közlések alapján, amelyek közül az érdemben tárgyalt perek túlnyomó része az alperesek marasztalásával zárult. Emiatt megállapíthatónak tartotta, hogy a jogsérelem tárgyában hozott bírósági határozatok kellő visszatartó erővel nem rendelkeztek, ezért a felperes által kért 200.000 forint sérelemdíj mérséklésére nem látott indokot. A perköltségről a Pp. 83. § (1) bekezdése alapján rendelkezett.