A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.178/2013/8. számú határozata tartás elmulasztásának vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 385. §, 397. §] Bírók: Lassó Gábor, Révész Tamásné, Ujvári Ákos

Kapcsolódó határozatok:

Budapesti XX. XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság., Fővárosi Törvényszék Bf.8639/2012/4., *Fővárosi Ítélőtábla Bhar.178/2013/8.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság

2.Bhar.178/2013/8. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, a 2013. év november hó 28. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet:

A tartás elmulasztásának vétsége és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indult büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2013. február 26. napján kelt 21.Bf.8639/2012/4. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott terhére rótt cselekményeket tartási kötelezettség elmulasztása vétségének (Btk. 212.§ (1) bekezdés, 2. tényállási pont) és sikkasztás vétségének (Btk.372.§ (1) és (2) bekezdés a./ pont, 3. tényállási pont) minősíti.

A halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztést fogházban kell végrehajtani.

A vádlott legkorábban a kiszabott büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A harmadfokú eljárásban felmerült 8.500,- (nyolcezer-ötszáz) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles az államnak megfizetni.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság a 2012. január 13., napján kelt 5.B.XXI.1687/2009/99. számú ítéletével a vádlott bűnösségét tartás elmulasztásának vétségében (Btk.196.§ (1) bekezdés - 2. tényállási pont -), sikkasztás bűntettében (Btk.317.§ (1) és (4) bekezdés a./ pont - 3. tényállási pont - és sikkasztás vétségében (Btk.317.§ (1) és (2) bekezdés I. fordulat - 4. tényállási pont - állapította meg. A kerületi bíróság ezért a vádlottat halmazati büntetésként 1 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Egyúttal a vádlottat az ellene tartás elmulasztásának vétsége (Bk.196.§ (1) bekezdés - 1. tényállási pont - és csalás bűntette (Btk.318.§ (1) és (5) bekezdés b./ pont - 4. tényállási pont - miatt emelt vád alól felmentette.

Elrendelte vele szemben a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 7.B.1277/2005/21. számú ítélettel kiszabott 1 év szabadságvesztés utólagos végrehajtását.

A magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította.

Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartás beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott jelentett be fellebbezést a büntetés enyhítése érdekében.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2013. február 26. napján kelt 21.Bf.8639/2012/4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. a vádlottat a sikkasztás vétsége (Btk.317.§ (1) és (2) bekezdés I. fordulat) - 4. tényállási pont - miatt emelt vád alól felmentette és a tulajdon elleni szabálysértés (Szabálysértési törvény 177.§ (1) bekezdés a./ pont) miatti eljárást megszüntette.

A vádlott által 2009. december 7. napjától december 9. napjáig őrizetben töltött időt is feltüntette az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása kapcsán.

Kötelezte a vádlottat, hogy a magánfélnek az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül 461.145 Ft tőkét, kamatait és az államnak járó eljárási illetéket fizesse meg. A magánfelet ezt meghaladó polgári jogi igényével utasította egyéb törvényes útra. Helyesbítette a bűnügyi költség összegét és a megfizetésére vonatkozó rendelkezést, valamint a vádlott lakcímét. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az előzetes letartóztatás zárónapjaként a 2012. január 13. napját feltüntette és kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére.

A másodfokú ítéletet az ügyész és a védő tudomásul vették. A nyilvános ülésen a vádlott nem vett részt, az ítélet ellen törvényes határidőben 21.Bf.8639/2012/6. sorszám alatt enyhítésért, írásban nyújtott be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.398/2013/1. számú átiratában rámutatott, hogy a másodfokú bíróság a nyilvános ülésen az ítélet részbeni megalapozatlanságát az iratok alapján kiküszöbölte. Az előéleti adatok között egy korábbi elkövetési időpontot, a tartásdíj fizetésének elmulasztására vonatkozó adatokat és a polgári jogi igény körében a tényállást pontosította, a tényállás ily módon alkalmassá vált a felülbírálatra. Utalt a 2012. április 15. napján hatályba lépett jogszabályváltozásra, amely alapján a 4. tényállási pontban megfogalmazott cselekmény már nem bűncselekmény, ezáltal a sikkasztás vétsége alóli felmentés helytálló. Egyetértett a polgári jogi igény érdemi elbírálásával is.

A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a 4. tényállásban foglalt bűncselekmény alóli felmentés nem eredményez olyan változást, amely hatással lenne a büntetés kiszabására. Erre figyelemmel a másodfokú ítélet tanácsülésen történő helybenhagyását indítványozta.

A Fővárosi Ítélőtábla a vádlott másodfellebbezésének elbírálására az ügyészi indítvánnyal egyezően tanácsülést tűzött ki, a védő azonban 5. sorszámú beadványában nyilvános ülés tartását kérte. A védő kérelmének helyt adva az ítélőtábla az ügy felülbírálatára nyilvános ülést tartott.

A nyilvános ülésen a vádlott szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, távolmaradása a nyilvános ülés megtartását nem akadályozta.

A védő felszólalásában fellebbezését nem csupán a büntetés enyhítése iránt tartotta fenn. Arra hivatkozott, hogy perorvoslatát még a 2012. évi C. törvény hatálybalépése előtt terjesztette elő, az új törvény azonban kedvezőbb a vádlott számára. Erre figyelemmel a jogi minősítés módosítása indokolt, mert a sikkasztás bűncselekményénél az értékhatárok megváltoztak. A Btk.2.§-ának alkalmazása mellett a vádlott vagyon elleni bűncselekménye sikkasztás vétségét valósítja meg. A büntetés kiszabása körében utalt a jelentős időmúlásra, hiszen védence a sikkasztás vétségét 2007-ben követte el, a mulasztásos bűncselekmény utolsó időpontja is 2009. szeptembere volt. Álláspontja szerint szükségtelen szabadságvesztés kiszabása. Miután a bűncselekmények büntetési tételének felső határa a 2 évet nem haladja meg, bármilyen más büntetési nem is választható. A védő közérdekű munka kiszabását látta indokoltnak, s az ítélet minősítő részének megváltoztatása mellett erre tett indítványt azzal, hogy a másodfokú bűnügyi költséget az ítélőtábla ne a vádlottra, hanem az államra terhelje.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője felszólalásában az átiratban foglaltakat ugyancsak az új anyagi szabályok hatályba lépésére tekintettel módosította. A Btk.2.§-a szerint a cselekmények minősítése körében egyetértett a védő által előadottakkal. A büntetés kiszabása kérdésében azonban nem osztotta a védői álláspontot. A fellebbviteli főügyészség képviselője azt emelte ki, hogy változatlanul két bűncselekmény halmazata róható a vádlott terhére, amely cselekményeket felfüggesztett büntetés hatálya alatt követte el. Ellene jelenleg is több eljárás van folyamatban, a szabadságvesztésnél enyhébb büntetés nem biztosítaná a büntetés célját. Erre figyelemmel az új törvény szerinti minősítések mellett is a büntetés helybenhagyását indítványozta.