A Fővárosi Ítélőtábla Bf.168/2018/8. számú határozata emberölés vétsége tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 160. §] Bírók: Lőrinczy Attila, Patassy Bence, Ujvári Ákos

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

16.Bf.168/2018/8.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2018. év október hó 25. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 15.B.962/2017/45. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott terhére rótt bűncselekmény megnevezése során alkalmazott törvényhelynél a Btk. 160. § (1) bekezdését is felhívja.

Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 29 075 (huszonkilencezer-hetvenöt) forint bűnügyi költség megfizetésére.

A végzés ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék az ítéletében bűnösnek mondta ki a vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény [a továbbiakban: Btk.] 160. § (4) bekezdése szerint minősített gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében.

A vádlottat 6 hónap - végrehajtásában 1 év próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte. Annak végrehajtási fokozatát fogházban, a végrehajtás elrendelése esetére a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg, továbbá a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette.

Kötelezte őt az eljárás során felmerült 595 504 forint bűnügyi költség viselésére.

Az ítélet ellen a védő elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében élt jogorvoslattal, míg - a jogorvoslati nyilatkozatok előterjesztése előtt a tárgyalóteremből kiutasított - vádlottnak az ítélet indokolása során tett észrevételei fellebbezésként voltak értékelhetőek.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.394/2018/1. számú átiratában indítványozta, hogy az ítélőtábla a bűncselekmény megnevezését emberölés vétségére pontosítsa, illetőleg a jogi minősítésnél a jogszabályi felhívást egészítse ki a Btk. 160. § (1) bekezdésével, egyebekben hagyja helyben az elsőfokú ítéletet.

Az elsőfokú ítélet kihirdetését és a jogorvoslati nyilatkozatok megtételét követően, 2018. július 1-jén hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény [a továbbiakban: Be.], és annak 868. § (1) bekezdésében írt átmeneti rendelkezésére tekintettel az ítélőtáblának e törvényt kellett alkalmaznia az ítélet felülbírálata során.

A védő a másodfokú nyilvános ülésen a fellebbezés elsődleges okaként már az elsőfokú ítélet megalapozatlanságát jelölte meg, amely részben a tényállás felderítetlenségére, részben az elsőfokú bíróság téves ténybeli következtetésére vezethető vissza. E megalapozatlanság a másodfokú eljárásban csak tárgyalás kitűzésével és bizonyítás felvételével orvosolható, illetve ha ez nem lehetséges, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása indokolt.

Nem tisztázott, hogyan jutott hozzá a sértett a banánhoz, és amennyiben az valóban a vádlottól került a sértett kezébe, az elsőfokú bíróság téves következtetést vont le a szándékára: ugyanis nem állapítható meg, hogy a vádlott milyen céllal tartotta a banánt a kezében, vagy azt nem másnak szánta-e.

Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget, nem adta magyarázatát annak, hogy a vádlott bűnösségét mire alapítja, továbbá miért nem fogadta el a magánszakértő szakvéleményében és a vádlott édesanyjának tanúvallomásában foglaltakat.

A vádlott a nyilvános ülésen csatolt beadványában szintén az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte az alábbi, általa is pontokban sorolt okokra hivatkozva.

1. Az orvosszakértő nem rendelkezett a boncoláshoz szükséges végzettséggel, így nem készíthette volna el a szakvéleményt.

2. A tárgyaláson jelenlévő pszichiáter szakértő róla a vizsgálatba történt beleegyezése nélkül készített szakvéleményt. A kérdéses napon édesapja ápolása miatt "véglegesen" fáradt volt, az orvosok és a nővérek szerint sem volt beszámítható állapotban, ezért is akartak a részére nyugtató injekciót beadni.

3. Az általa tanúként kihallgatni indítványozott személyek (1. számú tanú, 2. számú tanú, 3. számú tanú és 4. számú tanú) cáfolják az 5. számú tanú állításait, egyben megerősítik az édesanyja által előadottakat a tekintetben, hogy a banán az ő kezében volt. Téves megállapítás az, hogy ő hozta ki édesapját a kórházból, illetve az ő feladata lett volna az ápolása, ehelyett a beteg szállításában működött közre.

4. Kéri tanúként kihallgatni az 5. számú lányát, aki be tudna számolni az 5. számú tanú kihallgatásának körülményeiről, illetve arról, hogy e tanú szenilis volt-e, miként azt az őt ápoló orvosok és nővérek is megerősítették. Sérelmezi továbbá azt is, hogy nem szembesítették az 5. számú tanúval, ennek okát vele az eljárás során nem közölték.

5. Álláspontja szerint nem zárható ki, hogy a halál bekövetkezéséhez a tüdőben lévő, a banán mennyiségének többszörösét meghaladó víz járult hozzá.

6. A rendelkezésére álló rövid idő alatt nem tudott gondoskodni új védőről, pedig több ügyvéddel is felvette a kapcsolatot. Az állam sem biztosította számára a "korrekt" védelmet, jelenlegi védőjével egyszer sem tudott találkozni.

7. A védekezés lehetőségétől is el volt zárva, például nem kapta meg az ügyész "vádbeszédét".

A vádlott az ítélőtábla tanácsa előtti felszólalásában sérelmezte, hogy a bizonyítás során kizárólag a kórház dolgozóit hallgatták meg, és az 5. számú tanú kihallgatására nem az törvényi előírásoknak megfelelően került sor.

A fellebbezések és a másodfokú eljárásban előterjesztett egyéb indítványok nem alaposak, így az ítélőtábla bizonyítás felvételére sem látott okot.

Az ítélőtábla a Be. 590. § (1) bekezdése alapján a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, és ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta.

Az elsőfokú eljárásban a vádlottnak a védelemhez és a védekezéshez fűződő jogai teljeskörűen érvényesültek, kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogát is korlátlanul gyakorolhatta.

A tárgyalás rendjét megzavaró vádlotti magatartást törvényesen szankcionálták, előbb rendreutasítással, majd ennek eredménytelensége okán a tárgyalásról való kiutasítással. Az elsőfokú bíróság a távollétében lefolytatott bizonyítást a vádlottal ismertette, tehát e tekintetben is a törvényi előírásoknak megfelelően járt el.

Nincs a büntetőeljárási törvénynek olyan előírása, amely szerint a bizonyítási eljárás befejezését követően megtartott ügyészi perbeszédet írásban is be kellene nyújtani a vádlott részére történő kézbesítés érdekében, ilyen kötelezettség csak a vádirat esetében áll fenn.

A vádlottnak a védelmi jogoknak a másodfokú eljárásban történt érvényesülését érintő eljárásjogi kifogása sem alapos. Az ítélőtábla a 2018. szeptember 20. napjára kitűzött nyilvános ülést elhalasztotta, az új határnapot több mint egy hónappal későbbi időpontban határozta meg, ezáltal elegendő időt biztosítva a vádlott számára, hogy előzetes bejelentésének megfelelően védőt hatalmazhasson meg.